



Magyarország éghajlata és vízháztartása átalakulóban van, ami új, rendszerszintű válaszokat követel meg a mezőgazdaságtól és a vízgazdálkodástól egyaránt. A csapadékeloszlás megváltozása mára cselekvésre ösztönzi a döntéshozókat, a gazdákat és a szakmai szervezeteket is. Bár a károsanyag-kibocsátásaink biztatóan csökkennek, a tájhoz való alkalmazkodásnak, a talajmegújításnak és a víz helyben tartásának is fókuszba kell kerülnie az élelmezésbiztonság garantálása érdekében.
Ha a hazai élelmiszerárak alakulását vagy a gazdálkodók mindennapi kihívásait vizsgáljuk, egyértelműen látszik, hogy a mezőgazdaság egyre változékonyabb körülmények között próbál helytállni. A megszokott termelési modelleket ma már a kiszámíthatatlan időjárás alakítja át a leginkább. A HungaroMet adatai rámutatnak arra, hogy a 2025-ös év 1901 óta a negyedik legszárazabb és a hetedik legmelegebb év volt Magyarországon. Az Alföld jelentős részén megdőlt a negatív csapadékrekord, amit tavasszal szokatlanul erős fagyok kísértek.
Ezek a fizikai változások azonnali kormányzati segítséget tettek szükségessé. A kormány a közelmúltban kiadott 2/2026. (I. 22.) AM rendelet révén több mint 4,2 milliárd forintos kompenzációt különített el a gyümölcs- és szőlőültetvényeket ért fagykárok enyhítésére.
Az elmúlt éveken végigtekintve azt látjuk, hogy nemcsak 2025, hanem 2021, 2022 és 2024 is kiemelkedően aszályos volt. 2023 és 2024 itthon a legmelegebb feljegyzett évek voltak 1901 óta. A tíz legmelegebb év közül 9 a 2014 és 2025 közötti 11 éves időszakra esik. Az idei év is tavaszi aszállyal indult (ami csak a napokban enyhült kissé), és tavaszi fagyra is volt példa. Tehát a globális éghajlatváltozás erősödésével az időjárási extremitások Magyarországon valóban sűrűsödni, erősödni látszanak. A talajban egyre mélyebbre süllyed a talajvíz szintje, ami már a növények számára is nehézséget okoz.
A gyorssegélyek és a kármentés fontosak a gazdák stabilitása szempontjából, de az agráriumnak hosszú távon átfogó, a megelőzésre építő alkalmazkodási stratégiára van szüksége.
Új irány a vízgazdálkodásban: fókuszban a megtartás
A rendszerszintű lépések szükségességét a nagypolitika is felismerte. Az új kormány első, kihelyezett ópusztaszeri ülésén a drasztikus aszályhelyzet kezelése volt a fő napirendi pont. Magyar Péter miniszterelnök és a szaktárcák vezetői civil szervezetekkel és vízügyi szakemberekkel egyeztetve jelentették be a stratégiaváltást. Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszer-gazdaságért felelős miniszter vis maior helyzetet hirdetett a gazdák megsegítésére, miközben Gajdos László élő környezetért felelős miniszter utasítására az Országos Vízügyi Főigazgatóságon belül megkezdte működését az Országos Vízügyi Koordinációs Központ.
A legfontosabb üzenet azonban a szemléletváltás: a kormány 257 milliárd forintnyi uniós forrást (KEHOP) mozgósít a vízgazdálkodás fejlesztésére. Ennek keretében már nem a víz elvezetése, hanem a holtágak és a csatornák feltöltése, valamint a „Vizet a tájba” program felpörgetése a cél, hogy az értékes vízkészleteket helyben tartsák.

Ahol még van lemaradásunk: a klímaalkalmazkodás
Ez az irányváltás egybecseng a szakmai műhelyek régóta hangoztatott javaslataival. A Green Policy Center (GPC) szakértői a szervezet Negyedik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésében és Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentésében rámutattak arra, hogy miközben a magyar agrárium üvegházhatásúgáz-kibocsátása érdemben csökkent, az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodás terén még komoly teendőink vannak.
A GPC felhívta a figyelmet arra az anomáliára is, hogy miközben hazánk Európa egyik legnagyobb arányban megművelt országa, a termőföldjeinken megtermelt javaknak csupán mintegy 10 százalékát használjuk fel közvetlen emberi fogyasztásra; a túlnyomó többségből ipari alapanyag vagy takarmány lesz. Az egyre szárazabbá váló klímában a vetésszerkezet és a vízfelhasználás ilyen aránytalansága strukturális újragondolást igényel.

A megoldás már a földeken van: a regeneratív mezőgazdaság
Az öntözésfejlesztés mellett a válasz a talaj természetes vízmegtartó képességének helyreállítása, amihez a módszerek már léteznek. Szabó Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnöke a Greendexnek adott interjújában elmondta: a hagyományos, intenzív szántásra épülő talajművelés helyett egyre inkább a regeneratív gyakorlatokra van szükség.
A minimális talajbolygatás (no-till), a takarónövények alkalmazása és az állatok integrálása a növénytermesztésbe visszaállítja a talajéletet, és drasztikusan javítja a föld vízmegtartó képességét. Egy takarás nélküli, feketére szántott föld nyáron szinte katlanként melegíti a környezetét, míg a növényzettel borított, élő talaj hűti a tájat, és megtartja az éltető nedvességet. Ez a gazdálkodási forma nemcsak ökológiai szempontból előnyös, de csökkenti a termelők kiszolgáltatottságát is.
Párbeszéd a fenntartható jövőről
Magyarország élelmiszer-ellátásának biztosítása, a termőföldjeink megóvása és a vízbázisaink védelme mindannyiunk közös érdeke. A sikeres alkalmazkodáshoz tudásmegosztásra és értő, a táji adottságokat figyelembe vevő szakpolitikai döntésekre van szükség.
De pontosan milyen további lépésekkel garantálható a hazai ellátásbiztonság a változó környezeti feltételek között? Hogyan ösztönözhetők a gazdák a fenntarthatóbb modellre való átállásra?
Ezeket az aktuális kérdéseket járják körül a hazai agrárium és klímapolitika elismert szakemberei a Green Policy Center közelgő szakmai eseményén. A június 3-án megrendezendő Klímasemlegesség 2050 című konferencia második panelbeszélgetése kifejezetten a fenntartható élelemtermelés kihívásaira és megoldásaira fókuszál. A témában dr. Rácz Katalin, az Agrárközgazdasági Intézet igazgatója és dr. Pálvölgyi Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője osztja meg gondolatait Koczóh Levente moderálásával.
👉 A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
További részletek a konferencia honlapján érhetők el, regisztrálni pedig itt lehet!