Lelassul-e a divatipar (szennyezése) a COVID hatására?
Ismét a PwC szakértőivel beszélgettünk arról, hogyan hat a pandémia a fenntarthatóságra. Előző interjúinkban szó volt élelmiszeriparról, egészségügyről, közlekedésről, energiaiparról, designról és építészetről is. Mostani témánk is „divatos”, hiszen az általunk viselt ruhák az aktuális korszakhoz illő jelmezek, stíluslenyomatai a világ jelenlegi trendjeinek. Nézzük tehát, milyen fenntarthatósági törekvéseket hozott – vagy éppen akadályozott meg – a pandémia a divat területén.
Vendégeim Osztovits Ádám cégtárs, a PwC közép- és kelet-európai régiójának stratégiai vezetője, valamint Perger Júlia manager, ugyanennek a csapatnak a tagja és a körforgásos gazdaság szakértője.
Valószínűleg az első ruhadarab, amely a járvány kapcsán eszünkbe jut, a maszk. Milyen hatása van a mindenki autójában, zsebében ott lapuló maszkoknak a környezetre?
Osztovits Ádám: Valóban, a maszkok a pandémia szimbólumává váltak, és az előrejelzések szerint – az oltási programok sikerességétől függetlenül – a következő években is velünk maradnak. A maszkok, amelyekről néhány éve még az orvosi műtők vagy Ázsia légszennyezettsége jutott eszünkbe, ma már minden háztartásban megtalálhatóak.
Maszktörténelem
Ázsiában a maszk viselése nem újdonság. Japánban az orr és a száj eltakarása már a 20. század elejétől beépült a mindennapokba. Ehhez összetett okok vezettek: influenzajárványok, földrengést követő levegőminőség-romlás, az 50-es évek iparosítása, valamint az allergizáló japán cédrusfák virágzása. Kínában tudományos okok is vannak a háttérben: a kínai orvoslás egyik alapeleme a belélegzett levegő gyógyító vagy épp megbetegítő hatása, így a maszkviselés az urbanizációval együtt vált szokássá.
Az orvosi maszkok piaca a COVID előtt is több milliárd dolláros volt, erről mégsem szóltak hírek, és nem is terjedtek el a fenntartható vagy újrahasznosítható maszkok. Egyes kutatások szerint a járvány óta az orvosi maszkok piaca csak Kínában 23%-kal nőtt. Ráadásul viselésének általánossá válása miatt ma az emberiség 3 millió darabot használ fel belőle percenként: Ázsiában 30%-kal többet, mint a többi kontinensen együttvéve. Tudományos cikkek foglalkoztak már a járvány előtt is azzal, hogy fontos lenne a maszkok újrahasznosítása, de nem jelentek meg ilyen piaci megoldások. Pedig nagyságrendileg annyi maszkot termelünk és dobunk a szemétbe, mint PET palackot, amely a műanyag-szennyezés egyik fő bűnöse. Egyre több vállalat látja meg a probléma kapcsán a kutatási–fejlesztési lehetőséget.
Kapcsolódó bejegyzések
Több 100 milliárd maszk marad a nyakunkon a járvány után
Havonta több mint 100 milliárd maszkot használunk el. A maszkokat komoly környezetkárosító hatásuk miatt veszélyes hulladékként kell kezelni.
Milyen megoldások vannak a fenntartható maszkviselésre?
Perger Júlia: A legnagyobb kihívás, hogy a maszkoknak ideális esetben egyszerre kell biztonságosnak és fenntarthatónak is lenniük. A textil- vagy divatmaszkok például moshatók, de nem feltétlenül védenek. Az újrahasznosítás kapcsán kihívás, hogy a maszkok többféle anyagból készülnek: a biztos védelemhez több, különböző anyagból készülő rétegre van szükség, az orr-résznél fém, a pántokban gumi van. Ez önmagában több lépcsőssé teszi a folyamatot. Ráadásul a hatályos előírások – és a gyakorlat szerint is – a maszkok veszélyes vagy kommunális hulladéknak minősülnek, tehát még szelektíven sem nagyon lehet gyűjteni őket.
Néhány előre mutató példa a maszk újrahasznosításában
Sharing economy: Az Eta Beta a Zero Waste Italy-val együttműködve a maszkokra épített ki egy körforgásos gazdasági modellt. Nagyobb intézmények (iskolák, irodák) számára biztosítanak maszkokat, amelyeket aztán speciális eljárással fertőtlenítenek, és visszajuttatják őket újabb felhasználásra.
Újrahasznosítás: Az melbourbe-i RMIT egyetem is körforgásos megoldásokban gondolkodott: kidolgoztak egy módszert, mellyel a használt maszkokból utat lehet építeni. Egy kilométernyi kétsávos út megépítéséhez akár 3 millió, vagyis több mint 90 tonna maszkot tudnak felhasználni.
Tartós design: A fenntarthatóságnak fontos eleme a tartós design is, amelyre a textil mellett a szilikon alkalmas. Ebből készíti a magyar startup, a KcMask is termékeit.
Lebomló megoldások: Sikeresek lehetnek a lebomló anyagokból előállított védőmaszkok is, de ezek biztonságossá tételéhez még kutatásokra és fejlesztésekre van szükség.
A felpörgő maszkgyártás mellett csillapodni látszik a divatipar
Osztovits Ádám: Már egy évvel ezelőtt többen arra számítottak, hogy a pandémia visszaszoríthatja a fast fashion iparágat, amely az üvegházhatású gázok 10%-áért és a mikroműanyagok 35%-áért felelős, valamint környezeti és társadalmi fenntarthatósági botrányokról híres. A lockdown előtt egyre élénkülő kereslet volt a gyorsuló ciklusú, akár kéthetente megjelenő új kollekciókra. Aztán az otthon töltött idő, a váltás az utcairól a kényelmes, de mégis Zoom-kompatibilis otthoni öltözetre, a minimalizmus előtérbe kerülése és a boltzár miatt megváltoztak a vásárlói preferenciák. Voltak, akik tavaly pusztán kevesebb ruhát vásároltak, mások a magasabb árkategóriájú, de tartós, minőségi és fenntartható márkák irányába kezdtek elköteleződni, ezzel is csökkentve a felhasznált csomagolások, hulladékok mennyiségét, a bolti infrastruktúra használatát, végső soron a járulékos környezetterhelés mértékét. Mintha kicsit recsegni kezdene a klasszikus Neurotic-sláger: „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy!”
Perger Júlia: Pozitív fejlemény, hogy a lockdown hatására előtérbe került a secondhand fashion. Sokan átnézték otthoni gardróbjukat, és a nem viselt ruhákat feltöltötték az egyre népszerűbb gardróbcsere-appok valamelyikére. Így a ruhák nem a szemétbe kerültek, hanem visszajutottak a körforgásba. Szintén fontos változás, hogy egyre népszerűbbé váltak az úgynevezett seasonless kollekciók, amelyek egyfajta slow fashion irányt képviselnek. A seasonless kollekciók szembemennek azzal, hogy pár hetente az aktuális évszakhoz illő új ruhákat kell a piacra dobni. Azt képviselik, hogy egy ruhadarab akár egész éven át viselhető, szezontól függetlenül. Nemcsak sok helyi designer tervező, hanem olyan luxus márka is, mint a Gucci, piacra dobta a járvány által inspirált seasonless, fenntartható kollekcióját.
Ha már secondhand és luxusipar: míg korábban a használtruha-vásárlás inkább a fast fashion alternatívája volt, az elmúlt évben nagyon népszerűvé váltak a luxusmárkákat értékesítő secondhand-oldalak. Ezeken az oldalakon a Chanel, a Louis Vuitton, a Hermès, a Christian Louboutin és számos más designer márka használt ruháit, cipőit, táskáit árulják. Az árak egy átlagos vásárló számára még így is magasak. Az oldalak szerepe az, hogy a tehetősebb – luxusmárkákat kedvelő – fogyasztók körében népszerűsítsék a másodkézből való vásárlást. Ezeket a vásárlásokat nemcsak a megtakarítás ösztönzi, hanem a fenntarthatóság iránti elköteleződés.
Osztovits Ádám: Nem kell azért félteni a divatipart, újra nagyobb sebességre fog kapcsolni. Ez az a szektor, ahol a haladó kiskereskedelmi technikák, az ellátáslánc-optimalizáció, a bolthálózat- és a mögöttes ingatlanbiznisz, a márkahűségre alapozott trendtervezés, a fogyasztói preferenciákra adott gyors válaszok és az e-kereskedelem kibontakoztatása mindig előrébb való, mint a fenntarthatóság. Ráadásul a lezárások feloldása után jön a revenge shopping (a bosszúvásárlás), amikor teli pénztárcával rohamozza majd meg az üzleteket a vásárlók tömege. Valljuk be, hogy ha csak annyi történt, hogy néhány kollekció az eladók nyakán maradt, néhány bolt végleg bezárt, és Palvin Barbinak kevesebb divatbemutatóra kellett elrepülnie, amivel csökkentette ökológia lábnyomát, annyira nem is nagy a baj.
Új szokásoknak lehetünk tanúi
A bosszúvásárlás
A bosszúvásárlás (jutalomvásárlás) jelensége először Kínában volt megfigyelhető tavaly áprilisban, amikor az egyik nagyváros Hermes boltja rekord – 2,7 millió font – értékű árbevételt könyvelt el az első nyitáskor. Érdekesség, hogy mivel a pandémia idején a fogyasztók kevesebb ruhát, cipőt, kiegészítőt vásároltak, úgy érzik, hogy ezzel sok pénzt takarítottak meg, ezért a „bosszúvásárlások” jelentős része magasabb árkategóriájú, designer termékekre irányul. Ez akár pozitívum is lehet fenntarthatósági szempontból, hiszen a termékek értékállóbbak, gyakran helyi gyártásúak. Persze eközben a legtöbb fast fashion márka is arról számol be, hogy eladásaik elérték a pandémia előtti szintet, így biztosan nem drasztikus szokásátalakulásról van szó.
Perger Júlia: Látszik, hogy a pandémia hatása egyelőre kevésbé a tettek, inkább az értékek megváltozásában mérhető. Az Egyesült Királyságban – bár a britek 37%-a vonzóbbnak tartja a fenntartható márkákat – az alacsony árú (vagyis jellemzően fast fashion) termékeket továbbra is bőszen vásárolják.
A modellek és az influenszerek is egyre zöldebbek, ami hat a fogyasztói preferenciákra is. Akár több tíz vagy száz milliós követői táboruk van, így a fenntartható divat és életmód fontos úttörői lehetnek: akár úgy, hogy megmutatják saját, fenntartható életmódjukat, szokásaikat vagy otthonukat, vagy úgy, hogy ilyen márkák és kezdeményezések arcaivá válnak.
A divatvilág influenszerei a fenntarthatóságért
A divatvilág ikonikus alakja, Anna Wintour, egy Naomi Campbellel felvett interjúban beszélt a fenntartható divat fontosságáról: azt mondta, a COVID rávilágított arra, hogy sokkal többet gyártunk, vásárolunk, mint amennyire szükség lenne, és ezt részben a szezonálisan megrendezett divathetek által generált keresletnövekedés is támogatta. Ezek a divathetek a pandémia alatt részben vagy teljesen elmaradtak. Wintour úgy látja, hogy a COVID-nak két fontos hatása is lehet: egyrészt a fast fashion végre lelassulhat, másrészt pedig ez lehetőség arra, hogy mind a gyártók, mind a vásárlók döntései megfontoltabbá, értékközpontúbbá váljanak.
Mihalik Enikő az UNICEF-fel és számos ruhagyártóval együttműködésben jótékonysági garázsvásárt szervezett, ahol saját és más közszereplők használt (és új) ruháit lehetett megvenni. A bevételt az UNICEF jótékony célra fordította, de a bevétel mellett legalább ennyire fontos, hogy a kezdeményezés növelte a nyitottságot secondhand ruhák vásárlására.
Naomi Campbell, aki a fenntartható életmód elkötelezettje – már tíz éve, amikor a fenntarthatóság még kevésbé volt a köztudatban – bejelentette, hogy ökoházba költözik. Nem véletlen, hogy olyan márkák arca, mint a Pangaia, amely anyagtechnológiai innovációkat és újrahasznosítási technikákat ötvözve készít ruhákat. Például a Naomi által is viselt darabokon a logót úgynevezett Air-Ink® technológiával nyomtatták: a légszennyezést alkotó molekulákat tisztították meg, és készítettek belőlük festéket.
A Kardashianok befolyása hatalmas. Az elmúlt években számos fenntartható lépésről számoltak be több száz milliós követőtáboruknak. Kim Kardashian februárban jelentette be, hogy vegán: bejelentését közel 300 millióan követték. Kylie Jenner 223 millió követőjének arról beszélt, hogy megpróbál felhagyni a húsevéssel, ami még egy pozitív fenntarthatósági lépés amellett, hogy piacra dobott egy vegán kozmetikai márkát.
Összességében a pandémia pozitívan hatott a divatipar fenntarthatóságára. A kimaradt fast fashion kollekciók hatására bekerült a köztudatba a szezonmentes divat. A minimalizmus népszerűségének növekedésével egyre több gardróbcsere vagy secondhand-oldal jött létre. Fontos változás, hogy a fenntarthatósági törekvések a luxusmárkákat is elérték. Emellett a divatipar influenszerei is egyre zöldebbek, ezzel követők millióit fenntarthatóbb életmódra és öltözködésre ösztönzik. A pandémia egy új – legalábbis az USA-ban és Európában új – „ruhadarabot” is hozott az életünkbe, a maszkot, amely várhatóan még hosszú ideig az öltözékünkhöz tartozik. A maszk fenntarthatóvá tételére már most rengeteg szervezet és startup vállalkozott. Igazán nagy változás akkor várható, amikor a fenntartható megoldások egyszerre lesznek kényelmesek és elérhető árúak.
