A póling, vagy más néven szélkiáltó a walesi folklórban és kultúrában nagyra becsült helyet foglal el. Bömbölő, kísérteties hangját sokan hagyományosan a tavasz előhírnökének tekintik. A számuk azonban olyan alacsony szintre csökkent, hogy a természetvédelmi csoportok, a mezőgazdasági termelők és a walesi kormány részvételével nagyszabású tervet indítottak, hogy megmentsék a kihalástól.

Hosszú, lefelé görbülő csőrével a póling télen a torkolatokban, nyáron a mocsarakban feltűnő látványt nyújt. Az országban talán már csak 400 szaporodó pár – walesiül „gylfinir” – maradt, és úgy gondolják, hogy a számuk évente 6%-kal csökken, ami az élőhelyük elvesztésének és a fiókák – valószínűleg rókák és varjak által elkövetett – ragadozása miatt következik be.

A 10 éves program célja azon területek azonosítása, ahol a pólingok élnek, és célzott védelmi intézkedések bevezetése, például a gyepek és a puszták hatékonyabb kezelése.

Clare Pillman, a Natural Resources Wales vezérigazgatója elmondta, hogy gyermekkorában a pólingok rendszeresen megjelentek a családja farmján. „Egyszerűen természetesnek vettük őket, de a tavasz ezen hírnökei most egyre fogyatkoznak, ezért ez Wales legsürgetőbb madárvédelmi prioritása” – mondta.

Azon fognak dolgozni, hogy a gazdálkodók és a földművelők számára támogatási csomagokat nyújtsanak, amely lehetővé teszik számukra, hogy olyan területeket hozzanak létre, amelyek megfelelő körülményeket biztosítanak a pólingok számára.

Mark Isherwood, a walesi parlament észak-walesi régiót képviselő tagja elmondta: „A póling jellegzetes és éteri éneke olyan ismerős hang, amely mélyen beivódott a kultúránkba.”

Forrás (theguardian)