Hazudnék, ha azt mondanám, hogy régóta foglalkoztat a növényi alapú étrend gondolata. Világéletemben szerettem a húst, a húsból készült ételeket, megveszek a tejfölért, és már-már bűnösen nagy az a kísértés, amit a kefir vált ki belőlem. Olajból évek óta csak az extra szűz olívaolajat használom, leginkább zsírral főzök. A tojás meg nem is étel nálam, inkább valamiféle vallás. Persze a zöldséget és a gyümölcsöt sem vetem meg, sőt tudok rajongani olyan ételekért is, amelyek nem tartalmaznak semmilyen állati eredetű összetevőt. Korábban mégis elképzelhetetlennek tartottam, hogy kizárólag növényi eredetű alapanyagokat fogyasszak. Az utóbbi egy évben viszont egyre inkább befészkelt a gondolat a fejembe: meg kellene próbálkoznom a növényi alapú étrenddel.

Mielőtt továbbmesélném a történetem, néhány szóban kitérek arra, hogy mi is az a Veganuár. A kezdeményezést egy brit nonprofit szervezet indította még 2014-ben azzal a céllal, hogy minél több embernek felhívja a figyelmét a vegán étrend előnyeire. Az azóta minden év januárjában megtartott 31 napos kihívás során segítik a résztvevőket abban, hogyan tudnak változatos és ízletes ételeket fogyasztani úgy, hogy közben mellőznek minden állati eredetű terméket. A 2021-as kampányban már több mint félmillióan vettek részt a világ minden tájáról, 2022-ben pedig én is közöttük leszek.

A kezdő lökés

Közel egy éve fut a Greendexen a Meatless Monday sorozat, amelyben folyamatosan számolunk be a növényi alapú étrenddel kapcsolatos új információkról, növényi műhúsokról és arról, hogyan termelhetünk akár egy városi lakásban is egészséges zöldségeket. A kezdő lökést számomra mégis egy film, a Netflixen futó The Game Changers adta. Ezt már csak azért is érdemes mindenkinek megnéznie, mert olyan tévhiteket oszlat el a táplálkozásunkkal kapcsolatban, melyek korábban gátját jelenthették egy új étrendnek. Nem mellesleg pedig a húsevést is egészen más megvilágításba helyezi.

Kapcsolódó bejegyzések

Farm a negyediken – Miért termesszünk mikrozöldeket? – 1. rész

A mikrozöldek egészséges, intenzíív ízű, lakásban termeszthető apróságok. Első hallásra a csírák jutnak eszünkbe, de ez valami teljesen más!

Már itt fontos leszögeznem, hogy nem célom teljesen a vegán életmód felé fordulni. Hosszú távú elképzelésem az, hogy olyan flexitáriánus étrendet alakítsak ki, amelyben a lehető legkevesebb szerep jut majd az állati eredetű termékeknek. A vegánok legtöbbjét általában állatjóléti megfontolások motiválják, számomra viszont inkább a fenntarthatóság és az egészséges életmód a meghatározó szempont.

Kemény lesz a január

A The Game Changers után határoztam el tehát, hogy megpróbálkozom a Veganuárral. Ennek már több hete, így volt időm átgondolni, hogy fog menni a dolog. Nem mellesleg volt időm feltölteni a kamrát a legszükségesebb dolgokkal. Korábban csak ötletszerűen próbálkoztam vegán ételek készítésével, az utóbbi napokban viszont már tudatosan készülök a januárra. Egyfelől próbálgatom a recepteket és az alapanyagokat, másfelől azon agyalok, hogy miként tudom majd megoldani az olyan helyzeteket, amikor a külvilág és az aktuális körülmények jelentik a kihívást.

A családot lelkileg már elkezdtem felkészíteni, a barátnőmet pedig sikerült meggyőznöm, hogy tartson velem a kihíváson. Így inkább csak azoktól a szituációktól félek, amikor el kell menni otthonról. Sok étteremben még vega ételnek számít a hal, az örök megoldás rántott gomba és karfiol pedig nagyon hamar unalmassá válhat, az ördög meg úgyis odafészkeli magát tartármártás képében a tányér szélére.

Ami biztosan nagyon nehéz lesz

A hús mellőzésétől nem igazán félek. Egyrészt itthon eddig is nagyon ritkán készítettem húsos ételt, másrészt elég jól kiismerem magam a konyhában ahhoz, hogy hús nélkül is boldoguljak. Az igazi nehézséget az olyan alapanyagok nélkülözése jelenti majd, mint a tejszín vagy a tejföl. Ezután nem lesz opció egy forrástól számított 15 percen belül befalható tejfölös-sajtos tészta. Nem tudom majd krémesebbé tenni a krémleveseket tejszínnel. A gőzölgő pizza tetején a nyúlós, fehéres-sárgás csodás sajtborításról is le kell majd mondanom. Illetve az utóbbi ebben a formában nem igaz.

Ma már szinte minden tejterméknek létezik növényi alapú változata. Ezeket sokáig a gonoszok büntetésének véltem, amivel megcsúfolják a hagyományos tejtermékek kifinomult ízvilágát. Néhány hete viszont megtettem az első bátortalan lépést ezen az ingoványos és sötétségtől ölelt vidéken egy doboz szójatejjel, és megállapítottam: ez nem is olyan borzasztó! Persze a valódi tejhez tényleg kár lenne hasonlítani. De tulajdonképpen nem is kell megtenni. Az olyan, ez meg ilyen. Ha meg tudod szokni az ízét, akkor kár tovább ragozni. A sajtok és a többi tejtermék helyettesítéséről még nincs közelebbi tapasztalatom, csak néhány borzasztó régi emlék a véletlenül tejföl helyett megvásárolt frissfölről, valamint a kollégisták pénztárcája számára vonzó növényi alapú pizzafeltétről. Ezek a rémségek szerencsére már a múlt ködébe vesznek. Azóta biztosan kitaláltak már kifinomultabb megoldásokat a problémára.

Kapcsolódó bejegyzések

Legyőzi-e a vegán terminátor a klímaváltozást?

Megmentik a világot Glasgow-ban, vagy a COP26 csak egy lesz a sikertelen klímacsúcsok sorában? És ha a világ vezetőinek nem sikerül, akkor mi mit tehetünk a mindennapokban?

A tojással viszont nem tudom, mi lesz. Nem is feltétlenül a tükörtojást vagy a rántottát féltem, utóbbit már sikerrel „reprodukáltam” az ismert csicseriborsó-lisztes, fekete sóval ízesített recepttel. Sokkal jobban tartok attól, hogy nem lesz majd, ami összetartja a növényi fasírtokat, ami tartást ad a remek japán okonimiyakinak, és ami palacsintatésztát csinál a lisztből és a szójatejből. Persze már jó előre utánaolvastam a témának. Tudom, hogy használhatom majd a lenmagot, a chiamagot vagy épp a banánt is arra, hogy elérjem a kívánt állagot, de egy kicsit mégis tartok a dologtól.

Félelmeim ellenére

És persze, hogy félek. Hogy ne félnék, hisz valami olyasmire készülök, ami ellentétben áll mindazzal, amit egész eddigi életemben csináltam. 31 napra megkérdőjelezem az eddigi életmódomat, nem kevésbé a körülöttem élőkét is. Amikor viszont erre gondolok, két dolog is az eszembe jut: egyrészt nem évtizedekről beszélünk, csak 31 napról, ami pont elég ahhoz, hogy mélyebb benyomást szerezzek egy egyre jobban érdeklő témáról. Másrészt pedig simán előfordulhat, hogy az elhatározás ellenére lesz majd olyan helyzet, amikor nem tudom elkerülni a kísértést, nem tudom megvédeni magam a csoportnyomástól, vagy épp nem lesz más lehetőségem, ezért megszegem majd a szabályokat.

Kapcsolódó bejegyzések

Indítanád Veganuárral az új évet?

Friends of the Earth és a Greenpeace nyílt levelét, számos híresség írta alá, többek között Sir Paul McCartney, Ricky Gervais, Lily Cole és Alan Cumming. A nyílt levélben a klímaváltozás csökkentése érdekében kérik az embereket arra, hogy mondjanak le a hús és egyéb állati termékek fogyasztásáról 2021 első hónapjában.

Nem ez lesz az első 10-20-30 vagy akárhány napos – kihívásnak nevezhető – vállalás az életemben. Ha pedig valamit megtanultam a korábbiakból, akkor az az, hogy nem dől össze a világ, ha hibázunk. Persze nem ez a célom, de tudom, hogy ez is benne van a pakliban.

Biztos vagyok benne, hogy a következő 31 nap érdekes utazás lesz egy számomra jórészt ismeretlen világban. És hogy ez az út ne csak az enyém legyen, örömmel beszámolok majd az eredményekről, a megpróbáltatásokról, a tapasztalatokról és a sikerekről a cikk következő részében.