Sinkovics EdE már ismert és sikeres festőművész volt, amikor egy vonatbaleset következtében új fordulatot vett az élete: ma már kendertermesztőként kutatja, milyen válaszokat adhat ez a növény a modern társadalom gondjaira, emellett pedig trash art művészként igyekszik minden létező módon felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre és arra, hogy ideje rendeznünk a viszonyunkat a szemetünkkel.
Állandó kiállításának megnyitóján beszélgetett vele Csepelyi Adrienn, a wmn.hu újságírója, az interjú legérdekesebb részeit idézzük fel:
„Az érvényes kérdés szerintem manapság már az, hogy: miből van? Tehát a kérdés az anyag maga.”
A művész azt mondja, neki magának is idő kellett ahhoz, hogy átlássa, megismerje a szemét természetét – és a vele kapcsolatos motivációinkat.
„Az ezredfordulón, amikor elkezdtem foglalkozni ezzel a hulladékproblematikával, azt mondtam, termeljünk ki minél több szemetet a művésztelepen, mert minden civilizáció azzal kezdődik és azzal végződik, hogy a szemetét vizsgáljuk. Hogy mit hagyott maga után. A következő műhely már a recyclingról szólt. A harmadik ebben a sorozatban az volt, hogy hozzunk létre belőle valami újat. De az anyag, mint kérdés, ekkor még nem fogalmazódott meg radikálisan bennem. Először csak annyi talán, hogy szedegessük össze a hulladékot, mert az első a logisztika. Ha összetereljük egy kupacba, akkor kontroll alatt van. – mondja Sinkovics
A beszélgetésből az is kiderül, hogy a művész szerint az anyagot mint olyat nem becsüljük meg kellőképpen. „Pedig ahhoz, hogy mondjuk ez a műanyag pohár itt legyen ebben az állapotában, nagyon sok ember kellett” – mutat rá.
Sinkovics EdE vallja: mindenből lehet valami. Akár rólunk, akár szemétről van szó.
„ De nem becsüljük meg a másik munkáját, pedig az műalkotás volt egyszer. Egy tárgy, egy csomagolás, most meg rugdossuk az utcán, kifakul szépen a napon, elporlad. Ez itt az anyag-nyersanyag kérdése. Oké, elgyűjtögetjük őket, érthető, miért ne. De nem ez a megoldás, ez így csak elsősegély. A fertőzéseket, a gócpontokat fertőtleníti egy kicsit, hogy ne terjedjen tovább a kór. De ez kevés. Szikével kell kivágni az egészet. Az oktatásra fektetni a súlyt, de felnőttoktatással kezdeni. Amikor pöcköli ki a csikket az ablakon, beszólni neki érte.”
Emellett pedig – ahogyan ő maga is átadja a gondolatait, tudását a fiatal művészeknek – az oktatásban hisz. „Ezt igenis gyerekkortól kell kezdeni, az működik, fogékonyak rá.”
(Forrás: wmn.hu Kép: a művész egyik ismert, hulladékból készült alkotásának részlete)