Évek óta vágyom arra, hogy belefogjak, és figyeljem, ahogyan átalakul. A permakultúrás kert kialakítása bekerült az elérendő céljaim közé. Ennek fontos állomása a mélymulcs használata, az így kialakított veteményes létrehozása. Végre elkezdtük, megmutatom, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban.

Amikor elköltöztünk a fővárosból a Gerecse lábához, egy csodás, műveletlen 2000 nm-es kertet is a nyakunkba vettünk. Mint oly sok lelkes fiatal, akkor még mi is azt hittük, milyen idilli lesz a hegyek árnyékában kertészkedni, művelgetni a kis területünket.

Habár gazdálkodó családból származom, tehát van jó adag tapasztalatom a kertészkedésben, az csak ősszel derült ki, hogy túl sokat akart a szarka. A tervekből nem sok minden lett, némi veteményezésen és virágültetésen túl alig haladtunk valamit. A csodálatosan működő és még november végén is vadul virágzó virágos védősávomat most nem sorolom ide.

Megfogadtuk azonban, hogy innentől máshogy csináljuk: kisebb tervek, alaposabb kidolgozás. A korábbi veteményes területére mindenképpen mélymulcsos megoldást terveztünk.

Kapcsolódó bejegyzések

Mélymulcs: hogyan csináljuk, miért jó?

Ha jól végezzük a mulcsolást, védi a földünket a fagytól, a szárazságtól, a gyomoktól, és tápanyagot is biztosít.

Miért mélymulcs?

A permakultúrás kert kialakításában ez olyan lépcsőfok, amelyet mindenképpen át szerettem volna ültetni a gyakorlatba is. Az eljárás megalkotójának, dr. Gyulai Iván professzornak a videóit már többször is a magamévá tettem, de tisztában vagyok azzal, hogy a jó és eredményes mélymulcshoz évek kellenek.

Mielőtt kitaláltam, merre induljak, elsősorban a vegyszermentes és talajtápláló lehetőségek között kutattam. Persze az sem lett volna hátrány, ha a terület ápolása, rendben tartása nem kíván napi több órát. Így akadtam a professzor videóira, és nem is volt kérdés, hogy jó helyen járok.

A mélymulcs lényege az, hogy a természetet utánozva egy élettől pezsgő, remek minőségű talajt hozunk létre, amelyben az élőlények (beleértve az elvetett magvakat, elültetett palántákat is) természetes szimbiózisban, egymást segítve élnek, növekednek.

Nagyon szimpatikus eljárás, ugyanis nem kiforgatja, kizsigereli a talajt, nem az ott élő élőlényeket üldözi vagy pusztítja el, hanem épít, gazdagabbá tesz, így keresve sem találhatnék ennél természetesebb megoldást.

Kapcsolódó bejegyzések

Itt a megoldás a termőföldek javítására

Szemmel látható, hogy romlik a talajminőség, legfrissebb cikkünk megoldást mutat a termőföldek javítására. Így lesz egészségesebb termés és jobb hozam.

Így lesz ütős a mélymulcs

A mélymulcs komposztáláshoz előkészített, minden ősszel megújított talajtakaró. Ehhez tisztában kell lennünk a komposztálás alapjaival, hiszen a mélymulcs is ebből táplálkozik. Ha egy igazán jól komposztálódó közeget szeretnénk, az alábbi feltételeket kell teljesítenünk:

• 1:30 nitrogén-szén arány,
• a korhadáshoz szükséges oxigén biztosítása,
• 40–60%-os nedvességtartalom,
• apró, pár mm átmérőjű szemcsék.

A szénarány eléréséhez szerves anyagok szükségesek. A fenti arány elérését a paránylények teszik lehetővé, ugyanis a komposztálódást ők segítik igazán. Az életfeltételeikhez pedig az 1:30-as arány szükséges. Így jön majd létre a komposzt. Azonban azt tudni kell, hogy a szén elhasználódik a folyamat során, tehát érdemes újra és újra pótolni.

Az oxigént szintén a paránylények igénylik: ehhez közepesen laza, nem tömörödött takarót kell létrehozni.

A nedvességtartalom szintje azért fontos, mert a túl sok nedvesség kiszorítja az oxigént, a túl kevés pedig a paránylények elpusztulásához vezethet.

A megfelelő szemcseméret szintén a könnyebb komposztálódáshoz szükséges. Így a túl apró és a túl nagy átmérőjű anyagok (mint az ágak) sem megfelelőek a mélymulcs létrehozásához.

Szén–nitrogén arány: hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Talán ez a legnehezebben érthető feltétel (számomra legalábbis). Az átláthatóság érdekében két csoportra kell osztanunk az anyagokat:

• nyers humuszképzők,
• rostos humuszképzők.

A nyers humuszképzőkben nagyobb arányú nitrogén található. Ilyen anyagok lehetnek:

• a lekaszált fű,
• a növényi részek, nyesedékek,
• az istállótrágya,
• a friss, zöld növényi részek.

Ha ezek a növényi részek kiszáradnak, változik bennük a nitrogén és a szén aránya, és rostos humuszképzőkké avanzsálnak. Ezek lehetnek:

• a széna és a száraz növényi részek,
• a szalma,
• az avar,
• a faforgács, a papír.

Tehát a tökéletes arány eléréséhez mindkettőre szükség van, az arány azonban nem mindegy.

A mélymulcs készítésének folyamata a kertünkben

A tökéletes mélymulcshoz szalmára és 24 órás istállótrágyára (lótrágyára) van szükség. A szalma a rostos humuszképző, a lótrágya pedig a nyers. Azért fontos, hogy lehetőleg friss trágyát használjunk, mert a régebbi alom letaposott, tömörödött részei nem képesek előállítani a megfelelő közeget a paránylények számára.

Az első akadályba itt ütköztünk. A szalma kérdésköre nem okozott gondot, hiszen falun lakunk, akad szalma a környéken.

A 24 órás istállótrágya azonban akkor a legkézenfekvőbb, ha az embernek saját állatai vannak. Legnagyobb bánatomra ez jelenleg nem opció, ezért lótrágyát kellett keresnünk a környéken. A közeli lovardában erre van is lehetőség, de sajnos az a trágya egészen biztosan nem 24 órás. De abból dolgozunk, amink van, és reménykedünk abban, hogy így is szuper mélymulcs készül majd.

A kertünkben lévő talaj enyhén agyagos, de teli van élettel. Ez pedig annak köszönhető, hogy évek óta nem bolygatta senki, nem vegyszerezte, nem forgatta a földet emberi kéz. Így a rovarok, pici élőlények, madarak és egyéb segítő állatok remekül érzik magukat a kertben. Mondhatni félsiker.

A mélymulcs első éve így fest:

1. réteg: 20 cm vastagságban szalmát terítünk le a földre,
2. réteg: 15–20 cm vastagságban lótrágya kerül a szalmára,
3. réteg: újabb 10–15 cm vastagságban szalmával fejezzük be a rétegelést.

A lebontó folyamatok tavasszal beindulnak, a tervem pedig az, hogy bakhátas és talajba ültetéses módszert fogok alkalmazni. Előbbi esetében a mélymulcsból bakhátak készülnek, melyek közé érett humusz kerül. A magvak ebbe a rétegbe kerülnek majd bele. Így a növekedésnek indult növénykék nemcsak lentről, hanem oldalról is kapják majd a tápanyagot.

A másik módszer alapján pedig enyhén széthúzzuk majd a mulcsot, és a palántákat, magokat a talajba vetjük. Erre majd egy vékonyabb réteg szalma kerül, és folyamatosan öntözzük majd addig, amíg ki nem kelnek a magok.

A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.

Fotók és kiemelt kép: Granát-Galló Tímea