Pásztorkutya, pávafarok, kőpadláb és rabok útja – hogy csak néhányat említsünk a székelyföldi írott tojások motívumaiból. Fehér Gizella Máriával, gyergyócsomafalvi népi iparművésszel beszélgettünk a már gyerekkorában elsajátított hagyományos tojásírás fortélyairól és a batikolás technikájáról.

A tojásírás nálunk családi örökség – meséli Fehér Gizella Mária, aki még gyerekkorában édesanyjától tanulta meg ennek apró fortélyait. A nagycsaládban még a férfiak is megtanulták a kesice készítését, amivel a tojást írják. A rajzolt motívumokat nagy szeretettel kanyarították a tojásokra a húsvét előtti nagypénteken, amikor édesanyja és nyolc testvére összegyűltek a kályha körül. A gyerekek a festésben, a szárításban és a viasz letörlésében segítettek, majd lassan megtanulták az egész folyamatot. 

1999-ben volt az első Szépteremtő Kaláka Gyergyószárhegyen Kis Portik Irén szervezésében, ahol aztán Gizi néni tizennégy éven keresztül minden évben tevékenykedett. Megismerkedett sok tojásíró mesterrel, bővítette a mintakincsét és az anyagismeretét, hiszen a résztvevők az ország különböző területeiről és Magyarországról érkeztek. Minden vidékről érkezőtől más-más motívumokat, technikákat sajátított el. Az ő hatásukra küldött be zsűrizésre írott tojásokat, míg 2012-ben megkapta a „népi iparművész” címet. Ma egyedüli tojásíró tagja a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek. A gyergyói alkotóházban hosszú évekig tanított tojásírást. Ma már főként Gyergyócsomafalva és a környék iskoláiban tart képzéseket fiataloknak. Gizi néni előrelátóan már januárban nekifog az ajándékozásra és eladásra készülő tojások írásának, mert tudja, hogy a húsvét előtti időszak nagyon zsúfolt számára. Egy nap alatt 150 gyerek fordul meg a képzésein. 

Tojásírás lépésről lépésre

Először ki kell válogatni a legszebb tojásokat (minél világosabb a héjuk, annál jobban fog érvényesülni rajtuk a minta), majd mosogatószeres vízben meg kell mosni őket és hideg vízben odatenni lassú tűzön főni. Amikor kész vannak a tojások, a felolvasztott, forró viaszt kesicével fel kell rajzolni a felületükre. „A viasznak megfelelő kell legyen a hőfoka, hogy a kesice szépen írjon, mert ha túl forró vagy túl hideg, pecséteket hagy maga után” – figyelmeztet Gizi néni. A kezdő tojásíróknak nehéz egyenes vonalat húzni, ezért érdemes ceruzával előre megrajzolni a mintát. „A kesice sokaknak idegen fogalom: ez egy fenyőfa pálca (azért készül fenyőfából, mert ez nem forrósodik át olyan gyorsan), ceruzához hasonló, a vége lapos, kifúrt, benne pedig egy tölcsérszerű, fémből vagy rézből készült hegy található. Ezt a hegyet kender- vagy gyapotcérnával rögzíteni kell, ami megszívja magát viasszal, ami innen folyik le a tölcséren keresztül a tojásra. A hegybe ló- vagy disznószőrt helyeznek” – magyarázza.  

A tojások megírása után jöhet a festés. Fontos, hogy a festőlé langyos legyen, hogy amikor beletesszük a tojásokat, ne olvadjon le róluk a viasz. Gizi néni szerint alapszabály, hogy nem szabad összekeverni a különböző márkájú festékeket akkor sem, ha a színük megegyezik, és a használati utasítástól függetlenül másfél liter vízhez két kanál ecetnél több nem kerülhet a lébe, mert lemarja a festéket. „Amint kivettük a festékből a tojásokat, a fölösleges festéket le kell itatni szalvétával, és picit száradni hagyni a tojásokat. De nem túl sokáig, mert ha kihűl a tojás, nehezen jön le róla a viasz, és lejön a festék egy része is. A viaszt forró ronggyal kell letörölni a tojásokról, a makacs területeket gyertya lángjánál lehet megolvasztani, ha szükséges. Amikor mindezzel kész vagyunk, szalonnával bekenjük a tojásokat, hogy szép fényesek legyenek.”

Tojásfúvás és batikolás haladóknak

Ajándékozásra vagy eladásra a kifújt tojások alkalmasak, ezeknél kicsit eltérő az eljárás. A tojások megmosása után a kés hegyével óvatosan lyukat kell fúrni mindkét végére, és fecskendővel ki kell szívni a tojás belsejét. Amikor üres a tojás, jól ki kell mosni, és következhet is az írás. A megfestett üres tojásokat pár percre a sütőbe kell tenni, és a megolvadt viasszal kell kifényesíteni, miközben letöröljük a vonalakat. „Ha zsírozzuk, a hidegben sápadtnak látszanak a tojások és a vevőnek nem tetszenek, ha nem mosolyognak a kosárban.”

Bár Gyergyó vidékén főként az egyszínű, hagyományos hímes tojásokat kedvelik, Háromszéken gyönyörű, többszínű tojásokat készítenek. „Ezekkel nagyon sok munka van, háromszor kell festeni a tojást, de az eredmény nagyon látványos. Hogyha például a sárga-piros-fekete kombinációt festem, megírom a tojást, majd beleteszem a sárga festékbe, amikor kész van, viasszal teljesen lefedem azt a részt, amit szeretnék, hogy sárga maradjon. Utána piros festékbe teszem a tojást, és amit pirosan szeretnék hagyni, azt szintén lefedem viasszal, és végül a fekete festék következik, majd egyszerre törlöm le a viaszt a tojás minden részéről.” 

Hagyományos minták

Székelyföldön nincs hagyománya a vékony vonalvezetésnek, ez főként a román vidékekre jellemző. „Gyergyó vidékén a pásztorkupa, a szimpla rózsák, a dupla rózsák, a bütün töltött rózsák, a pávafarok, a kőpadláb, a berbécsszarv, a fenyőág, a rabok útja, a pókláb és a nagy kereszt elnevezésű hagyományos minták jellemzőek” – mondja Fehér Gizella, aki kiemeli, hogy sosem írnak tojást saját maguk által „költött” mintákkal, ezek mind ősi motívumok.