Nem is olyan régen még természetes volt, hogy az udvarokban ébresztő helyett a kakas szól, és tyúkok kapirgálnak, reggelire pedig a tojásaikat fogyasztjuk. Talán sokaktól most sem áll távol ez az életforma.
Ma sem lehetetlen és ördögtől való házityúkot tartani, ott pedig, ahol nagyobb tér áll a rendelkezésükre, a táplálásuk is jóval egyszerűbb, mivel találnak is maguknak némi kiegészítő eleséget. Az alábbi listában klasszikus fajtákkal ismerkedhetsz meg, amelyek remek tojók, ráadásul hű társaid is lehetnek. Fontos, hogy nincs szó a kizsigerelésükről: a megfelelő tartási körülmények között ezek a fajták csodálatosan érezhetik magukat a kertedben.
1. Leghorn
A népszerű, kiemelkedő tojástermelő képességű tyúkfajta sokak kedvence nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. A leghorn kétségtelenül az egyik, ha nem a legjobb tojófajtaként számon tartott tyúk. Első évben 250, de második évben is még 200-nál több tojást tojik megfelelő takarmányozás esetén. Ezt a nagy produktivitást a rendkívül korai érés és a kotlási hajlam hiánya is elősegíti.
Testtömege gyakran a 3 kilogrammot sem éri el kifejlett korában, így húshozama nem számottevő. Könnyed, kecses testalkatáról és fehér tollazatáról viszonylag könnyen felismerhető. A „rideg” tartási körülményeket érdemes kerülni nála, ehelyett télen és nyáron is biztosítsunk számára kényelmes, szalmával bélelt helyet és elegendő mennyiségű eledelt. (Persze, a könnyen hozzáférhető friss ivóvíz mellett.) Vigyázzunk arra, hogy nehogy túlzsúfolva tartsuk!
Kép: Canva
2. Australorp
A viszonylag fiatal fajta keletkezésének története jórészt ismeretlen. Egyes források szerint a rhode-ot és a langschant használták, de a legvalószínűbb az, hogy az orpingtonból tenyésztették ki az 1920-as években. Igazi kettős hasznú tyúk, a tojók akár évente 240–260 darabos tojáshozamra is képesek megfelelő takarmányozás mellett. Mivel jó tojáshozamú és jó húsfajta is egyben, különösen kisgazdaságokba és önellátó háztartásokba ajánlják.
Kép: Canva
3. Plymouth rock
Sávozott színváltozatát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki a múlt század közepén. A sávozott plymouth fajtán belül kialakított kisebb testű (2,5–2,9 kg-os), nagy tojástermelő képességű (200–220 db/év) vonalak napjainkban is több tollszín szerint szexálható, középnehéz testű, barna héjú tojást termelő tojóhibrid előállításában vesznek részt.
Nagy testű, erős megjelenésű, kissé nyújtott testű. Széles terpeszben áll, büszke tartással. A háta széles és kerekded, középhosszú. A farktollak rövidek, teltek, kerekdedek. A melltájék lekerekített, széles. A fej meglehetősen kicsi, a szemek nagyok, sárgásvörös színűek. A csőr rövid, erős és sárga. A taraj egyszerű, kicsi, nem túlzottan bevágott fogazattal. Füllebenye piros. Nyaka középhosszú, erőteljes, fenntartott, gazdagon szőrözött. A csüd hosszú, erős, de nem goromba csontozatú, sárga színű.
Kép: Canva
4. Rhode island red
A rhode island tyúk Észak-Amerikában kitenyésztett, Magyarországon is népszerű fajta. Tévesen nem ritkán „vörös izlandinak” is nevezik.
Nevét onnan kapta, hogy az eredetileg az USA Rhode Island államában honos vörös parlagi tyúkból tenyésztették ki a 19. század második felében úgy, hogy a parlagi tyúkot eleinte ázsiai fajtákkal keresztezték, majd a folyamatba európai fajtákat is bevontak. Elég gyorsan fejlődik, jó hústermelő: egyéves korában a kakas 2,9–3,5 kg, a tojó 2,3–2,6 kg. Edzett, ellenálló, kotlásra hajlamos. Évi 180–230 tojást rak.
Kép: Canva
5. Wyandotten
A fajta az USA-ból származik, ahol a 19. század közepén kezdett elterjedni. 1883-ban ismerték el, és ugyanebben az évben az első wyandották elérték Európát. A fajta a nevét a Wyandotte törzsről kapta, amelynek tagjai szintén részt vettek a tenyésztésében. A fajta rendes képviselői mellett találkozhatunk törpe rokonaikkal is. Európában, különösen Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában tenyésztették ki a különböző tollszínű törpe wyandotten-változatokat.
Kép: Canva
Ennek a fajtának annyira sajátos a testalkata, hogy azonnal meg lehet különböztetni a többi fajtától. A törzse erős, húsos, lábának állása középmagas, háta széles, melle mély, nyaka erőteljes és vastag, feje rövid és széles, a taraja rózsás, ami igen tetszetős külsőt kölcsönöz számára. Füllebenye, áll-lebenye élénkpiros.
Az említett tyúkfajták igen mutatósak, és boldogan kapirgálnak majd a baromfiudvarban. Ráadásul a tojásaikat használhatod majd a konyhádban.
Forrás: Tenyésztojás
Fotók: canva
