Az időjárás napjainkra az egyik legfontosabb tényezővé vált az energiakereskedelem területén is. Ma már lényegében minden egyes időjárási jelenségnek van valamilyen érdemi hatása a villamosenergia-rendszerre, és olyan időjárási összefüggések is jelentőssé váltak az energiakereskedők számára, amelyekről ez korábban elképzelhetetlen volt.
Míg korábban az időjárási hatások nagyjából kimerültek a fűtési igények befolyásolásában, addig mostanra a megújuló erőművek térnyerése miatt a termelési oldalon is fontosabbá vált az időjárás, az LNG-piac gyors bővülése pedig tetézi ezt. Az energiarendszerhez, illetve -kereskedelemhez fűződően az időjárási paraméterek elsősorban a megújulóenergia-termelés várható alakulását határozzák meg, de az extrém időjárási körülmények ezen túlmutató hatásokkal is járnak az energiarendszerre és -termelésre nézve. Például a folyók hajózhatóságát csökkentő aszály a szénerőművek tüzelőanyag-utánpótlását is megakadályozhatja, de a túlságosan magas vízállás szintén korlátozóan hathat az energiarendszerre.
Közben ráadásul olyan folyamat is megfigyelhető, melynek eredményeképpen maga az időjárás változékonyabbá, szélsőségesebbé válik, ami az országokat egyfajta versenyfutásba kényszeríti annak érdekében, hogy újabb és újabb befektetésekkel őrizzék meg és javítsák az előrejelzések pontosságát.
Változó energiarendszer és klíma
Az elmúlt években számos tudományos eredmény született arra vonatkozóan, hogy hosszabb távon hogyan változhatnak meg az időjárási körülmények Európában, azon belül Magyarországon. Ezek alapján például a jövőben a vízenergia-termelés ingadozóvá válására lehet számítani, hiszen a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan egyre kevesebb csapadék várható a nyári időszakban, ami Magyarországon és a Balkánon is már napjainkban is komoly problémákat okoz. A 2022-es történelmi aszályhoz hasonló csapadékszegény időszakok jelentkezése tehát várhatóan tendenciózussá válik ebben a térségben, illetve a Mediterráneumban, ami egyben a korábbiaknál kisebb nyári vízenergia-termelést vetít előre hosszabb távon. Ezzel szemben például Norvégiában még egyenletesebbé válhat a vízenergia-termelés, miután a skandináv országban a felmelegedés miatt gyakran télen is eső esik hó helyett.
Az időjárás az energiatermelés egyéb formáira is alapvető hatást gyakorol. A szélenergia-termelés kilátásait Európa atlanti partvidékén kedvezően befolyásolja a téli viharok gyakoriságának várható növekedése, ugyanakkor a kontinens többi részén ezzel ellentétes folyamat valószínűsíthető. A nyári időszakban viszont az anticiklonok gyakoribbá válása rontja a szélenergia-termelés kilátásait Európa nyugati partjain, míg a napenergia-termelést javítja. Ez utóbbi a nyári csapadék ritkábbá válásával Európa nagy részére prognosztizálható, ami egyben a szél- és a vízenergia-termelés várható csökkenését is ellensúlyozhatja. A nap- és a szélenergia egyébként a klíma változásától függetlenül is jól kiegészíti egymást, mivel míg a naperőművek kihasználtsága tavasztól őszig magasabb, addig a szélturbináké inkább a téli-tavaszi időszakban.
Az időjárás okozta kihívások az olyan hagyományos technológiákat sem hagyják érintetlenül, mint az említett szénerőművek vagy az atomerőművek. A villamosenergia-rendszer forrásoldali átalakulása és az ezzel párhuzamosan az időjárásban megfigyelhető változások pedig az energiaellátás más szintjein, például az elosztás, illetve a hálózatfejlesztések területén is új problémákat és teendőket vetnek fel.
Önálló iparág jött létre az adatszolgáltatásra
Az energiakereskedők – így a hazai piac meghatározó szereplőjének számító MVM Partner – számára is gyakorlatilag a teljes rendelkezésre álló előrejelzési horizont számít, a másnapi időtávtól a több hónapra előre terjedő prognózisokig. Egy féléves előrejelzés esetében ugyanakkor már nem klasszikus értelemben vett időjárás-előrejelzésről beszélünk, hiszen konkrét hőmérséklet-, szélerősség-, csapadékmennyiség-értékek már nem jelölhetők meg nagy biztonsággal, hanem valószínű tendenciákat, anomáliákat, kockázati tényezőket tudunk azonosítani.
Az energiakereskedők elsősorban a mért adatokon alapuló időjárás-előrejelzési adatokkal dolgoznak, amelyekhez különböző adatszolgáltatók révén jutnak hozzá. Mivel ezeknek az adatoknak nagy és növekvő jelentőségük van a villamosenergia-kereskedelem területén, napjainkra önálló iparág jött létre arra, hogy minél jobb adatokat szolgáltathassanak a kereskedőknek. A szolgáltatókhoz úgy kerülnek a szóban forgó adatok, hogy a Középtávú Időjárás-előrejelző Központ és a többi előrejelzéssel foglalkozó központ (ECMWF – European Centre for Medium-Range Weather Forecasts) továbbítja az előrejelzési adatokat a harmadik félnek, aki egy olyan platformba is beépíti ezeket, amely egy nem csak meteorológusok számára érthető formában, vizualizálva is megjeleníti az információkat. Ezeken a platformokon keresztül a kereskedők az aktuális előrejelzéseket is követhetik.
A villamosenergia-kereskedelem szempontjából legfontosabb időjárási paraméterek a várható besugárzási, hőmérsékleti, csapadék- és szélviszonyokra vonatkoznak, amelyek elsősorban a megújulóenergia-termelés és a fogyasztás szempontjából relevánsak. Ezek közül legpontosabban a hőmérséklet jelezhető előre, majd a szél, a sugárzás, végül a csapadék következik a sorban.
Időjárás- vagy éghajlat-előrejelzés
Az úgynevezett időjárás-előrejelző modellek alkalmazásával akár 2–6 hónapos időtávban is készíthetők előrejelzések, és számos országban készülnek is, de jellemzően inkább a magas jövedelmű, nagy országok képesek a szóban forgó modellek futtatására. Ehhez, illetve a Föld minden pontjáról beérkező rengeteg adat megfelelő feldolgozásához és a prognózisok ez alapján történő elkészítéséhez ugyanis szuperszámítógépekre van szükség. Ilyen előrejelzések ezért Japánban, Kínában, Kanadában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Skandináviában, valamint egy széles körű európai együttműködés keretében születnek, amelyben az Európai Unión kívüli európai országok, például Norvégia, Svájc és az Egyesült Királyság, továbbá észak-afrikai államok is részt vesznek. Az ECMWF – amelynek prognózisaira az MVM Partner kereskedői is leginkább támaszkodnak – évtizedek óta rendre mind közül a legjobb előrejelzést nyújtja, naponta kétszer 14 napos előrejelzést, heti kétszer 45 napos előrejelzést, havonta egyszer pedig féléves előrejelzést is kidolgozva.
Bár általánosságban igaz az előrejelzésekre, hogy minél távolabbi jövőre vonatkoznak, annál kevésbé pontosak, az előrejelzés nem feltétlen lesz rosszabb attól, hogy hosszabb időszakra vonatkozik. Például a globális átlaghőmérséklet napjainkra várható mértékét évtizedekkel ezelőtt sikerült viszonylag pontosan prognosztizálni, pedig a számítógépek számítási kapacitása még nagyságrendekkel gyengébb volt a maiakénál. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy hány fok lesz például 2043. március 2-án délután Budapesten, ezt már sokkal nehezebb megválaszolni.
Hosszabb távon inkább csak a tendenciákat lehet jól előrejelezni, a konkrét paraméterek és ennek nyomán például a napenergia-termelés egy bizonyos időpontban várható alakulását nem. Nem véletlen, hogy az időjárásimodell-előrejelzések nem tekintenek fél évnél messzebbre, és ilyen időtávra már a tendenciákra fókuszáló éghajlati szcenáriók érvényesek. Ezekből inkább a villamosenergia-rendszer – például a termelésmix és a hálózat – lehetséges és célszerű továbbfejlesztési irányaira nézve lehet érvényes következtetéseket levonni, de például egy bizonyos időszakban várható szabályozási tartalékenergia-szükségletre nem; ezt csak napokra, órákra lehet pontosabban megbecsülni.
(x)
