Az álkaszáspók hosszú, vékony lábaival és hozzájuk mérten pontszerű testével csendes lakója a ház különféle sarkainak. Sokan félnek tőle, de a legtöbben csak félreismerik.
Szegény társbérlőinket még olyan pletykákkal is illetik, miszerint a mérgük erősebb a fekete özvegyénél. Ám ez csak internetes álhír. Ezzel szemben az igazság az, hogy az álkaszáspókok sok vizet nem zavarnak, sőt még vigyáznak is ránk, ami a ház körüli pókokról általánosságban egyébként is elmondható.
A másik közhiedelem, hogy ezek kaszáspókok. Viszont valójában álkaszáspókok laknak velünk. Ez a rendszertani név is megtévesztő, ugyanis míg az álkaszáspók a pókszabásúak közé tartozik (Arachnida), addig a valódi kaszáspók nem. Utóbbinak ráadásul csak két szeme van, míg az álkaszáspóknak nyolc.
Az álkaszáspókok roppant ügyes túlélők, már ha annak nevezhető, hogy ínséges időben egymást is felfalják. Az anyák egyébként gondoskodó szülők, sokszor még a már kikelt kispókokat is magukkal hurcolják. Vadásznak sem utolsók, hiszen szedett-vedett hálójukban, hosszú lábaiknak és ügyes technikájuknak köszönhetően a náluk robusztusabb pókokat is elkapják. Áldozataikat rendre fonalpólyába tekerik, és onnan szívják ki szépen lassan a testnedveiket. Ránk nem, de a ház szúnyog- és egyéb rovarállományára komoly veszélyt jelentenek. Vigyázzunk rájuk!
Kiemelt kép: Canva