Gyengül az európai ipar globális versenyképessége a tiszta technológiák gyártása területén, amit jól szemléltetnek a szélturbina-ágazat nehézségei. A napokban bejelentett új európai Szélenergia cselekvési terv jó irányba tett szükséges, de önmagában nem elégséges lépés.

A napelemek után az európai szélturbina-iparágat is padlóra küldheti az olcsó kínai konkurencia, és ha nem történik fordulat, Európa hamarosan csak import turbinákat lesz képes telepíteni – figyelmeztettek a közelmúltban többek között az európai gyártók, az iparági szövetség, valamint a befektetési alapok részéről is. Kína az elmúlt 4 évben szélsebesen növelte részarányát a globális szélerőműgyártó piacon is, és 2022-ben át is vette a vezető szerepet Európától.

A kínai szélturbinák lehetnek az új orosz gáz?

Az egyelőre nem bizonyított feltételezések szerint a Peking által is támogatott kínai gyártók összehangolt erőfeszítés keretében már az európai piacon is megvetették a lábukat, itteni megrendeléseket nyertek el, és gyárak építését is tervezik. Mindez – a vélemények szerint – egyéb kedvezőtlen körülményekkel együtt akár az európai szélerőműgyártó iparág kínai kézbe kerülését is eredményezheti. Az új függés esélyével kapcsolatos aggályok szerint a kínai szélturbinák akár az új orosz gáz is lehetnek.

Kapcsolódó bejegyzések

Rá kell kapcsolnia az EU-nak, ha nem akar Amerikától és Kínától függeni

Az irány látszólag megfelelő, de még többre van szükség Európától, ha nem akar kiszállni a világ gazdasági nagyhatalmainak versengéséből.

Az európai szélturbinaipar elvesztésétől és a kínai befolyás növekedésétől való félelem hatása alatt az érintettek politikai beavatkozást sürgetnek az erősödő kínai konkurencia, illetve a kínai állam által a helyi turbinagyártóknak (állításuk szerint) biztosított támogatások miatt, amelyek olyan súlyosan torzítják az itteni piaci versenyt, hogy abban az európai gyártók jelenleg egyszerűen nem képesek helytállni.

Más vélemény szerint ugyanakkor az a legnagyobb baj a feltételezett tisztességtelen kínai állami zöldtámogatásokkal, hogy azok nem is léteznek. Eszerint a kínai tisztaenergia-technológiák alacsonyabb költségei nagyrészt egyszerűen a zöldiparágak fejlődésének, az ország hatalmas méretének, a méretgazdaságosságnak, valamint az alacsonyabb nyersanyag- és munkaerőköltségeknek köszönhetők.

Az Európai Bizottság már október elején belengette, hogy a turbinák piacán ahhoz hasonló vizsgálatot tervez indítani a vélt kínai állami szubvenciók ügyében, amilyet szeptemberben jelentett be Ursula von der Leyen elnök a kínai elektromos autók esetében. A kínai turbinagyártók vélt tisztességtelen gyakorlatára irányuló hivatalos vizsgálat elindításához szükséges egyértelmű bizonyítékai az EU-nak még október végéhez közeledve sem voltak. Az Európai Bizottság által bejelentett Szélenergia cselekvési terv további ez irányú bizonyítékok benyújtására bátorította az európai iparágat is.

A nehézségek ellenére rekordév volt 2022

Az európai szélenergia-ágazat nehéz helyzetbe kerüléséhez több egyéb, részben belső ok is kellett – annak ellenére, hogy az Európai Bizottság már közel 4 éve bemutatta az iparfejlesztési célokat is tartalmazó európai zöldmegállapodást –, melyek nélkül egészségesebb állapotban érte volna a kínai piaci offenzíva.

A klímavédelmi célok mellett az EU energetikai függetlenedését is szolgáló, Ukrajna orosz megtámadása után kidolgozott REPowerEU terv az uniós szélerőmű-kapacitás növelésére vonatkozóan ugyan ambiciózus célszámot határozott meg – melynek értelmében a 2022 végén 255 GW-os beépített teljesítőképességet 2030-ig 510 GW-ra kell duplázni –, a belső gyártókapacitás esetében már nem volt ilyen becsvágyó.

A terv értelmében az energiaátmenethez szükséges technológiák esetében az a cél, hogy 2030-ban az EU az ígéretek alapján várható telepítési szükségleteinek legalább 40%-át saját maga legyen képes legyártani. Ez ugyan nem hangzik rosszul például a napelemek esetében, ahol az EU-s telepítéseknek ma csak töredékét biztosítja a belföldi gyártás, de közel sem tűnik olyan motiválónak a szélerőművek esetében, ahol az európai gyártók aránya a telepítések kiszolgálásában a legutóbbi adatok szerint 85% körül alakult.

Bár a 2022-ben telepített új európai szélerőmű-kapacitás rekordot döntött 19 GW-tal, amiből az EU 16 GW-tal részesült, ez messze elmarad a fent meghatározott 2030-as cél eléréséhez szükséges szinttől. Ennek eléréséhez az évtized végéig évente átlagosan 31 GW-tal kellene növelni a beépített teljesítőképességet.

Sok mindennel gond van

A probléma okait keresve az első szembetűnő hiányosság az egyes országok ambícióiban mutatkozik: a 27 EU-tagállamnak jelenleg alig több mint a harmada, mindössze 10 ország szélerőmű-telepítési tervei állnak összhangban a Párizsi Klímaegyezménnyel, melyben a világ összes országa megígérte, hogy mindent megtesz a klímaváltozás megfékezéséért.

A turbinamegrendelések és -telepítések elégtelenségének fontos oka az Európa-szerte lassú, hosszadalmas engedélyeztetési folyamat, amely tovább tart, mint megépíteni egy teljes szélfarmot, így jelenleg összesen mintegy 80 GW-nyi szélenergia-projekt van beragadva az engedélyezési eljárásokba.

Ez egyben azzal a másik negatív következménnyel is jár, hogy a gyártók csak évekkel később jutnak bevételhez egy-egy projektből, ami nem kis mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az összes nagyobb európai turbinagyártó jelentős üzemi veszteségről számolt be 2022-ben.

A telepítési célok elérését és a gyártók pénzügyi eredményességét negatívan befolyásolja az infláció is. A turbinák gyártása az utóbbi bő 2 évben közel 40%-kal drágult a nyersanyagárak és a szállítási költségek emelkedése, valamint az ellátási láncok – részben a járvány, részben a háború következtében – kialakult problémái miatt.

Szintén nem az itteni gyártóknak kedvez, hogy az Európában a megújulóenergia-kapacitások növelésére széleskörűen alkalmazott aukciók továbbra is szinte kizárólag az árak leszorítására fókuszálnak, az egyéb – környezetvédelmi, fenntarthatósági, kibervédelmi stb. – szempontokat lényegében figyelmen kívül hagyva.

Ez utóbbitól sem függetlenül az európai gyártók az iparág szerint nem indulnak egyenlő feltételekkel a nemzetközi vetélytársakkal folyó versenyben, amit a kínai gyártók európai telepítési projektekben való megjelenése is jelez.

Végül az iparág szerint rosszul megtervezett kormányzati árampiaci beavatkozások olyan bizonytalanságokat keltettek az európai megújulóenergia-termelés bevételeinek kilátásaival kapcsolatban, amelyek megingatták a befektetők szélenergiába vetett bizalmát. Részben ennek hatására 2022-ben több mint tízéves mélypontra esett az új szélenergiafarmok létesítésére fordított beruházások értéke.

…hogy a szélenergia európai sikertörténet maradjon

Ezekre a válságtünetekre és a politikai beavatkozást sürgető hangokra reagálva jelentette be október végén az Európai Bizottság az európai Szélenergia cselekvési tervet az európai szélenergia-ágazat fellendítésére, illetve „annak érdekében, hogy a tiszta energiára való átállás együtt járjon az ipari versenyképesség előmozdításával, és hogy a szélenergia továbbra is európai sikertörténet maradjon”.

A cselekvési terv hat fő területre összpontosít: 1) a szélerőmű-telepítések felgyorsítása a nagyobb kiszámíthatóság és a gyorsabb engedélyezés révén; 2) az árverések kialakításának javítása; 3) a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítése; 4) a külföldi szélenergia-termelőknek kedvező esetleges tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nyomon követése; 5) európai ipari akadémiák – köztük a szélenergia-ágazattal foglalkozó akadémia – elindítása; 6) uniós szélenergia-charta kidolgozása az európai szélenergia-ágazat versenyképességének biztosítása érdekében.

Ezen belül a terv olyan fontos részterületekre is kiterjed, mint például a (kiber)biztonság kérdése, amelynek fejlesztése még sürgetőbbé vált a háború kitörése óta.

Az ágazat, így például a német iparági szervezet üdvözölte a tervet, jelezve ugyanakkor, hogy kíváncsian várja a végrehajtást célzó konkrét intézkedéseket, külön megemlítve a villamosenergia-hálózat fejlesztésének felgyorsítására irányuló, a dokumentumban szintén rögzített szándékot.

Az iparpolitikáról kell szólnia az EU következő éveinek

Nem csak az európai szélerőmű-ágazat küzd ilyen nehézségekkel. Több mint figyelmeztető jel az uniós politikusok és a kormányok számára, hogy 2 nappal a Szélenergia cselekvési terv bejelentése után Európa zöldtechnológiai és alapanyag-ellátó iparágainak vezetői közösen sürgették a döntéshozókat, hogy tegyenek többet az európai ipar Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni versenyképességének megőrzéséért.

A szélerőmű-ágazat mellett a napenergia-, a hidrogén-, az akkumulátor-, valamint a vegyi és fémágazatot képviselő európai szövetségek vezetői levelükben hangsúlyozták: az Európai Uniónak a következő 5 évben az iparpolitikára kell összpontosítania, például az amerikai inflációcsökkentési törvényből is tanulva, amely adókedvezményekkel és állami támogatásokkal sikeresen igyekszik megerősíteni saját zöldgazdaságát.

A jelenlegi kilátások alapján a szélerőműgyártó kapacitások tekintetében Európa globális súlya 2030-ig enyhén tovább csökkenhet, miközben a napelemek szempontjából a részaránya közel nulláról minimálisan nőhet, az akkumulátorok, elektrolizátorok és hőszivattyúk szegmensében pedig jelentősebb mértékben bővülhet, a két utóbbi esetében felzárkózva a globális vezető szerepet birtokló Kínához, illetve átvéve tőle az első helyet.

Az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztalata azonban az, hogy az erőviszonyok rendkívül gyorsan változhatnak a tisztaenergia-piacokért zajló egyre élesebb versenyben a külső tényezők, de különösen a döntéshozók intézkedéseinek hatására.

A zöldenergia használata jó irány egy fenntarthatóbb élet felé. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.

Kiemelt kép: pexels