„A tudomány” milyensĂ©ge, a tudományos eredmĂ©nyek torzĂtott kommunikáciĂłja, a tudásunk tökĂ©letlensĂ©ge Ă©s a társadalom reflexivitása (nĂ©hány más dologgal egyĂĽtt) azt eredmĂ©nyezi, hogy a tudománytĂłl hiába várjuk a jövĹ‘ kijelentĹ‘ mĂłdban törtĂ©nĹ‘ pontos leĂrását.
Egyre többfelĂ© bukkannak fel olyan hangok, amelyek „a tudományra” hivatkozva baljĂłs, katasztrĂłfákat elĹ‘revetĂtĹ‘ állĂtásokat tesznek a jövĹ‘rĹ‘l. Ă–sszeomlĂł társadalmakat, Ă©lhetetlennĂ© válĂł Földet, egymás torkának ugrĂł embereket festenek le, Ă©s azt hangoztatják: kĂ©sĹ‘ bármit is tenni, mindez már eldĹ‘lt. Nincs más Ăşt. Honnan lehet ezt tudni? Hát, „a tudomány” megmondta. Azonban van itt nĂ©hány problĂ©ma.
„A tudomány” mĂtosza
A tudomány sem tökĂ©letes. Bár sokak fejĂ©ben Ă©l valami olyasmi kĂ©p rĂłla, hogy racionális Ă©s objektĂv, valĂłjában egyik sem igaz teljesen.1 És nem is tĂ©vedhetetlen. De mĂ©g csak nem is egyetlen tudomány lĂ©tezik: sokkal közelebb áll a valĂłsághoz, ha azt mondjuk: tudományok. Ha ezt mind elfogadjuk (márpedig tudományfilozĂłfusok, mint pĂ©ldául A tudomány határai könyv szerzĹ‘i ezek mellett Ă©rvelnek1), máris alapos okunk van kĂ©telkedni abban, hogy „a tudomány” kĂ©pĂ©ben az egyetlen igaz tudás hordozĂłját láthatjuk. Pontosabb tehát, ha tudományokrĂłl beszĂ©lĂĽnk, Ă©s korrektebb, ha nem hivatkozunk megkĂ©rdĹ‘jelezhetetlen, abszolĂşt állĂtáskĂ©nt arra, amit egyesek „a tudomány” szájába adnak. Nincs egyetlen, ellentmondásmentes tudomány, amelyhez fordulva kĹ‘be vĂ©sett válaszokat kaphatunk.1 A tudományok nem lĂ©gĂĽres tĂ©rben mozognak; a tudomány művelĂ©se alapvetĹ‘en társadalmi vállalkozás.1 Ă“vatosan tehát a nagyĂvű jĂłslatokkal.
KĂ©p: canva
Az következik ebbĹ‘l, hogy ne is bĂzzunk a tudományban? Egyáltalán nem! A tudományban Ă©rdemes bĂzni. A legjobb okunk erre az, hogy társadalmunkban ez az intĂ©zmĂ©ny valĂł arra, hogy minĂ©l helytállĂłbb tudást hozzunk lĂ©tre.1 RĂ©sze az (ön)korrekciĂł, amelynek a fontosságát nem lehet tĂşlhangsĂşlyozni. Nem elvetendĹ‘ tehát, csak kezeljĂĽk a helyĂ©n. A tudományba vetett bizalom nem egyenlĹ‘ a vak hittel! Értelmes keretek között igenis van helye vitának!
Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennĂ©nek Ăłriási globális problĂ©mák, vagy hogy a tudományok kĂ©ptelenek lennĂ©nek helytállĂł megállapĂtásokat tenni, pontos ismereteket nyĂşjtani ezekrĹ‘l a kĂ©rdĂ©sekrĹ‘l. Nagyon is tudnak! Tudjuk pĂ©ldául, hogy döntĹ‘en az emberi tevĂ©kenysĂ©g okozza az Ă©ghajlatváltozást; tudjuk, hogy mik a fĹ‘ okai az Ă©lĹ‘világ elszegĂ©nyedĂ©sĂ©nek, Ă©s Ăgy tovább. Vannak olyan tudományos elmĂ©letek, amelyek nagyon sok prĂłbát kiálltak, sok vitán keresztĂĽl alakultak, Ă©s ma az adott tudományterĂĽlet szakĂ©rtĹ‘i többsĂ©gĂ©ben egyetĂ©rtenek az állĂtásaival. A lĂ©nyeg mindössze annyi, hogy Ă©szrevegyĂĽk: a tudomány nem mindentudĂł. Más kĂ©rdĂ©s a jelen Ă©s a mĂşlt magyarázata, mint a jövĹ‘ megmondása.
KĂ©p: canva
A tudomány nem tudja
„A tudás olyan, mint egy gömb: minĂ©l nagyobb, annál nagyobb felĂĽleten találkozik az ismeretlennel” – mondta Pascal. NehĂ©z kihagyni, de a gördĂĽlĂ©kenysĂ©g kedvĂ©Ă©rt most fĂ©lreteszem a tudományfilozĂłfiát. Koncentráljunk a tudásunk praktikus korlátaira: nem tudjuk, hány faj Ă©l a Földön; sok mindent nem Ă©rtĂĽnk a Földet átszövĹ‘ kĂĽlönfĂ©le, de összekapcsolĂłdĂł rendszerek (bio-, hidro-, lito-, atmoszfĂ©ra) rengeteg összefĂĽggĂ©sĂ©bĹ‘l; Ă©s azzal kapcsolatban sincsenek kĂ©sz válaszaink, hogy pontosan milyen is az ember. Ez csak nĂ©hány a lezáratlan kĂ©rdĂ©sek közĂĽl. Persze, sok terĂĽleten elkĂ©pesztĹ‘ tudás gyűlt össze, de korántsem mondhatjuk, hogy megĂ©rtettĂĽk a világot. Minden tudásunk modell, ami azt jelenti, hogy jĂł esetben egĂ©szen jĂłl közelĂti a valĂłságot, de semmikĂ©pp nem a teljes valĂłság (na, mĂ©gis kerĂĽlt ide nĂ©mi tudományfilozĂłfia-szerűsĂ©g).2,3
KĂ©p: canva
A modellek lĂ©nyege az, hogy bizonyos dolgokra rámutatnak, másokat pedig elfednek – akárcsak a metaforák.4 „Minden modell rossz, de nĂ©melyik hasznos” – szĂłl George Box bölcs megállapĂtása. Van okunk tehát megkĂ©rdĹ‘jelezni a magabiztos kijelentĂ©seket. Persze, jogosan merĂĽlhet fel, hogy a bizonytalanság akár jelentĂ©ktelen is lehet: ha, mondjuk, minden forgatĂłkönyv katasztrĂłfát vetĂt elĹ‘re, vagy ha nagyságrendileg helyesek a drámaian rossz kĂ©pet festĹ‘ becslĂ©sek, nem sok okunk marad a kĂ©telyre. De mikor derĂĽl ki, hogy mennyire sikerĂĽlt pontosan leĂrni a jövĹ‘t? Hát akkor, ha már megtörtĂ©nt. Addig viszont nem mindegy, mit teszĂĽnk. HangsĂşlyozom: arrĂłl igen sok Ă©s egĂ©szen pontos tudás gyűlt össze, hogy mennyire nagy a baj, a kiindulási pontunk tehát megvan. Tudjuk, hogy nagyon nagy változásokra van szĂĽksĂ©g a gondolkodásmĂłdunkban, a társadalmainkban, a technolĂłgiáinkban.
A jövĹ‘vel kapcsolatos bizonytalanság egyik forrása az, hogy rendszerek rendszereinek egymásra valĂł hatásait kellene nagyon alaposan megĂ©rtenĂĽnk. MĂ©g csak a rendszerek elemeinek ismerete sem lenne elĂ©g: a hangsĂşlynak a közöttĂĽk lĂ©vĹ‘ kapcsolatokon kell lennie. Milyen válaszokat ad a társadalom az egyre sĂşlyosabb, ismĂ©tlĹ‘dĹ‘ válsághelyzetekre? Mi fog törtĂ©nni az emberen tĂşli Ă©lĹ‘világgal? Hol vannak öngerjesztĹ‘, Ă©s hol stabilizálĂł visszacsatolások? Milyen átcsapási pontok vannak, ezekhez mennyire vagyunk közel, Ă©s mekkora a jelentĹ‘sĂ©gĂĽk? Mi az, amit lehetetlen megváltoztatni a társadalmunkban, Ă©s mi az, ami alakĂthatĂł? Hogyan hat erre, ha egyre több válságtĂĽnettel találkozunk? Az interakciĂłk jelentĹ‘sĂ©gĂ©t nehĂ©z tĂşlbecsĂĽlni, Ă©s vannak, akik amellett Ă©rvelnek, hogy az eljövendĹ‘ interakciĂłk termĂ©szetĂĽkbĹ‘l fakadĂłan megjĂłsolhatatlanok.5 Fokozhatjuk persze a modellek komplexitását, de itt abba a problĂ©mába ĂĽtközĂĽnk, hogy egyre nehezebbĂ© válik a minĹ‘sĂ©gellenĹ‘rzĂ©s; a hibák pedig olyan mĂ©reteket ölthetnek, hogy haszontalanná válik az elĹ‘rejelzĂ©s.3
KĂ©p: canva
Ami fordĂtás közben elveszett
Sokat lehetne Ărni arrĂłl, hogy milyen filozĂłfiai problĂ©mákat vet fel a tudomány kĂ©rdĂ©se, Ă©s hogy mennyi olyan hatás Ă©ri a tudomány művelĹ‘it, amely hat a vĂ©gĂĽl lĂ©trejövĹ‘ eredmĂ©nyekre (vannak, akik ezt meg is tettĂ©k1,6), melyek Ăgy nemcsak a leĂrni szándĂ©kozott világrĂłl, hanem az azt leĂrni prĂłbálĂłkrĂłl is sokat elárulnak. De nagy kĂ©rdĂ©s az is, hogy mi szűrĹ‘dik ki a szĂ©les publikum felĂ©. A bonyolult, árnyalt, ellentmondásosnak tűnĹ‘ ĂĽzenetek nehezen mennek át, Ăgy a laikus Ă©rdeklĹ‘dĹ‘ masszĂv tĂşlzásokkal, aránytalan magabiztossággal elĹ‘adott vĂ©lemĂ©nyekkel könnyebben találkozik. Ráadásul ezeknek egyĂ©bkĂ©nt igen megalapozott kritikái sokszor nem Ă©rnek el hozzá. A bizonytalanság hangsĂşlyozása kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl öngĂłlnak tűnik, pedig a korrekt tudományos tájĂ©koztatáshoz hozzá kellene tartoznia,3 ugyanis a legritkább esetekben lehet valamit kategorikusan kijelenteni. Amikor egy kutatĂł kiáll a nyilvánosság elĂ©, Ă©s elkezdi lefordĂtani a tudományos eredmĂ©nyeket, Ăłhatatlanul válogatni fog, bizonyos dolgokat kiemel, másokat nem annyira. A fordĂtás során tehát valami elvĂ©sz, Ă©s akár valami hozzá is adĂłdhat a narratĂvához.
A tudományos szakirodalmakban rendszerint sokkal Ăłvatosabb megállapĂtásokkal találkozunk, mint a mĂ©diában, hiába szĂłl mindkĂ©t fĂłrum ugyanarrĂłl a tudományos kĂ©rdĂ©srĹ‘l. Vannak, akik kritizálják a tudomány tĂşlzott Ăłvatosságát, mondván: a finomkodásnak, a forrĂł kása kerĂĽlgetĂ©sĂ©nek rĂ©g lejárt az ideje. Nem vitatom, hogy egyes kutatĂłk finomabban fogalmaznak a kelletĂ©nĂ©l, nehogy megijesszĂ©k az embereket (van is, aki ezt beismerte). Ugyanakkor az Ăłvatosabb megfogalmazások mögött sokszor valĂłs bizonytalanság áll. Ezt pedig nagyon kár hibakĂ©nt felrĂłni. TĂ©vedĂ©s teljes bizonyosságot elvárni olyan kĂ©rdĂ©sekben, ahol igenis van bizonytalanság.
Hogy mi következik mindebbĹ‘l? Az, hogy kĂ©telkedjĂĽnk azokban az állĂtásokban, amelyek a tudományra hivatkozva biztosan bekövetkezĹ‘ jövĹ‘rĹ‘l beszĂ©lnek.
Kétrészes cikkünk folytatása hamarosan megjelenik.
Szakirodalom:
1 Kutrovácz. G., Láng, B., Zemplén, G. (2008). A tudomány határai. Typotex Kiadó, Budapest.
2 Meadows, D. H. (2008). Thinking in systems: A primer. Chelsea Green publishing.
3 Saltelli, A., Bammer, G., Bruno, I., Charters, E., Di Fiore, M., Didier, E., … & Vineis, P. (2020). Five ways to ensure that models serve society: a manifesto. Nature, 582, 482–484.
4 Ravetz, J. (1999). Models as Metaphors: A new look at science. Urban Lifestyles, Sustainability and Integrated Environmental Assessment (Ulysses) working paper WP-99-3. Ulysses project.
5 Gershenson, C. (2013). The implications of interactions for science and philosophy. Foundations of Science, 18, 781–790.
6 Sarewitz, D. (2004). How science makes environmental controversies worse. Environmental science & policy, 7(5), 385–403.
7 Sarewitz, D., & Pielke Jr, R. (1999). Prediction in science and policy. Technology in Society, 21(2), 121–133.
8 Kinzig, A. P. (2001). Bridging disciplinary divides to address environmental and intellectual challenges. Ecosystems, 709–715.
9 Liu, J., Dietz, T., Carpenter, S. R., Folke, C., Alberti, M., Redman, C. L., … & Provencher, W. (2007). Coupled human and natural systems. AMBIO: a journal of the human environment, 36(8), 639–649.
10 Shrivastava, P., Smith, M. S., O’Brien, K., & Zsolnai, L. (2020). Transforming sustainability science to generate positive social and environmental change globally. One Earth, 2(4), 329–340.
11 Sarewitz, D. (2016). Saving science. The New Atlantis, 49(37), 4–40.
12 Funtowicz, S. O., & Ravetz, J. R. (1993). Science for the post-normal age. Futures, 25(7), 739–755.
13 Ravetz, J. (2006). The no-nonsense guide to science. New Internationalist.
Kiemelt kép: canva