Albedó
Albedó

Az albedó röviden egy anyag, objektum, felület fényvisszaverő képességének mértéke. A földfelszín egyes felületeinek albedója az egyik olyan tényező, amely meghatározza a globális átlaghőmérsékletet, és felelős az időjárási minták kialakításáért is az egész világon.

Az albedó azt méri, hogy egy felület mennyi napsugárzást ver vissza az űrbe. Az albedó a felületről visszavert sugárzás és a rá érkező sugárzás hányadosa. Mivel a visszavert sugárzás mennyisége soha nem lehet több, mint a felületre érkező sugárzás mennyisége, bármely felület albedója mindig 0 és 1 közötti érték. Az 1 (100 %) albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri. A 0 (0%) albedójú felület pedig minden fényt elnyelő abszolút fekete test. Minél fehérebb a felület, annál nagyobb az albedója. Minden objektumnak van valamilyen értékű albedója, kivéve a már említett abszolút fekete testeket, amelyek a beérkező sugárzás 100%-át elnyelik, és semmit sem tükröznek vissza. Egy fekete lyuk ilyen objektum, mivel gravitációja olyan erős, hogy semmilyen sugárzás nem tud elszökni belőle, nemhogy visszaverődni.

Egy hétköznapi példával élve, ha megérintünk egy fekete és egy fehér autót egy forró nyári napon, amelyek egymás mellet állnak, azt tapasztaljuk, hogy a fekete autó sokkal melegebb, mint a fehér. A két autó között esetünkben az a különbség, hogy a fekete autó több napsugárzást nyel el és tart meg, míg a fehér autó többet ver vissza.

Földünk albedója változó. Többek között függ a felhőzet mértékétől, a havazástól, a Nap beesési szögétől az óceánokon. Így az átlagos albedó 0,3 és 0,35 közé tehető. Ez pedig azt jelenti, hogy bolygónkról a napfény 30–35%-a verődik vissza az űrbe, a többi elnyelődik. Az olyan sötét felületek, mint például az óceánok, alacsony (0-hoz közelítő) albedóval rendelkeznek, mivel szinte az összes sugárzást elnyelik. A világos színű felületeknek, például a hónak vagy az óceáni jégnek, magas albedójuk van (1-hez közelít), mert visszaverik a napsugárzás nagy részét.

A Föld felszíneinek albedója

Tehát Földünk különböző felületeinek különböző albedói és különböző hatásai vannak.

  • Friss hó: 0,8–0,9
  • Óceáni jég: 0,5–0,7
  • Sivatagi homok: 0,4
  • Zöld fű: 0,25
  • Csupasz talaj: 0,17
  • Lombhullató erdő: 0,15–0,18
  • Tűlevelű erdő: 0,09–0,15
  • Nyílt óceán: 0,06
  • Kopott aszfalt: 0,12
  • Friss aszfalt : 0,04

A sötét óceánok vize, a fák és a sötét talaj sok napenergiát elnyel, és ez az, ami melegen tart minket.

Mivel a Föld által visszavert napfény mennyisége átlagértékként értendő, az egy bizonyos területen bekövetkező változások hatással lehetnek az egész bolygó éghajlatára. Sok tudós attól tart, hogy a Föld albedójának változásai hozzájárulhatnak a globális felmelegedéshez: például, ha a sarki jégtakarók, amelyek magas albedóval rendelkeznek, az olvadás következtében sötét óceánvízzé válnak. Ennek következtében az albedó ezen a területen alacsonyabb lesz. Így ez a folyamat melegítő hatású, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez.

A bolygók albedója

Minden bolygónak más az albedója, ami hozzájárul valódi hőmérsékletéhez. A Merkúr albedója kb. 0,07 (a rá eső fény 93%-át elnyeli). A Vénusz albedója 0,77. Azonban a belső energiaforrások és a bolygó összetétele is hozzájárul egy bolygó hőmérsékletéhez. A Vénusz és a Föld tényleges hőmérséklete magasabb lesz, mert vastagabb légkörük miatt nem tudják az energiát jól kisugározni. Ekképpen a tényleges hőmérsékletük az adott távolság és albedó mellett várható értékek fölé emelkedik. A Vénusz például a magas albedóértéket a vastag légkörében lebegő kénsavfelhőknek köszönheti, amelyek nemcsak, hogy eltakarják a felszínét a látható fény tartományában, de nagyon hatékonyan vissza is verik a napfényt.

Az olyan bolygók, mint a Jupiter, a Szaturnusz és a Neptunusz magasabb hőmérsékletűek, mint amire kizárólag a távolság és az albedó alapján számítunk, mert fontos belső energiaforrásaik vannak, amelyek megemelik a hőmérsékletüket. Holdunk átlagos albedója 0,12, azaz a fénynek mindössze 12 százalékát veri vissza. Az egyik legnagyobb ismert albedójú égitest a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus, amely a fény 99%-át veri vissza, ami 0,99-es albedót jelent, mondhatni igen hideg égitestről van szó. A felszíni átlaghőmérséklete -198 °C körül mozog.

További szócikkek
search icon