Rengeteg szó esik manapság az élelmiszer-pazarlásról. A kutatások szerint a világon évente a megtermelt élelmiszerek egyharmada, azaz 1,3 milliárd tonna kerül a kukába. Magyarországon ez az adat évente 65 kilogramm fejenként, az EU-s átlag pedig 92kg/fő. A feleslegesen kidobott étel nemcsak a pénztárcánkra hat negatívan. Azt is megállapították, hogy a szeméttelepekre kerülő élelmiszerek rothadása óriási mennyiségű metán felszabadulásával jár, tehát erősen környezetszennyező hatású.

Szerencsére számos cikket és ötletet találunk az interneten azzal kapcsolatban, hogy miként csökkenthetjük a kidobott ételek mennyiségét, hogyan tudunk okosan vásárolni és tárolni, valamint rengeteg ínycsiklandó maradékmentő receptet is olvashatunk. Az élelmiszer-pazarlás ellen azonban sokkal előnyösebb módon is harcolhatunk: tartsunk haszonállatokat! Természetesen egy panellakás 5. emeletére nem vihetünk egy tyúkot sem, nemhogy kecskét vagy birkát, azonban annak, akinek kisebb vagy nagyobb kertje van, és az előírásoknak megfelelő körülményeket tud biztosítani, érdemes megfontolni a haszonállattartást.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint: A haszonállat „olyan háziállat, amelyet az ember azért tart, mert húsa v. vmely terméke (pl. prémje, teje) hasznot hajt neki„

2012. október 1-je óta a mezőgazdasági haszonállatok (például a tyúk, a nyúl, a sertés, a szarvasmarha vagy a ló) tartását az önkormányzatok már nem korlátozhatják helyi rendeletekben. A szabályozás értelmében nem szempont a helyszín vagy a darabszám. Viszont az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és az állatok egészségét, jóllétét, és nem károsíthatja a környezetet.
Haszonállat pedig csak az erre a célra megfelelő építményekben tartható: „az állattartó építmények elhelyezésének feltételeit – a közegészségügyi és az állategészségügyi, továbbá a környezetvédelmi követelmények figyelembevételével – a helyi építési szabályzat állapíthatja meg” – írja a jogszabály.

Az állatjóléti előírások alapján a különböző fajok számára megfelelő méretű és kivitelezésű építményeket, kifutókat, karámokat stb. kell létrehoznunk, figyelembe véve az egy főre eső helyigényeket is. Gondoskodni kell továbbá az állattrágya helyes tárolásáról, kezeléséről és szükség esetén elszállításáról.

További előírás, hogy a haszonállatok (kecske, juh, sertés) tartási helyét, tenyészetét be kell jelenteni a Nébih-hez. Ezt megtehetjük online ezen az oldalon (TIR – Tenyészet Információs Rendszer és ENAR – Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer). A megfelelő nyomtatványt ki kell tölteni és az ügyfélkapun keresztül benyújtani.

Figyelem! A kidobásra szánt vagy emberi fogyasztásra nem alkalmas zöldségek és gyümölcsök, illetve konyhai hulladékok nem fedezik, csupán kisebb-nagyobb részben kiegészítik a haszonállatok számára megfelelő mennyiségű és minőségű napi takarmányt!

Baromfi: aduász az élelmiszer-pazarlás ellen

Általában a tyúkok tartása oldható meg otthon a legegyszerűbben, akár városi, zöldövezeti környezetben is. Helyigényük nem túl nagy, és a számukra megfelelő ól – még a mostani horribilis építőanyag-árak mellett is – viszonylag vállalható költségből kivitelezhető.  
A kidobásra szánt élelmiszerek közül szinte tényleg mindent odaadhatunk nekik, amit mi magunk is eszünk. A zöldségeken és a gyümölcsökön kívül adhatunk nekik tejterméket, húst, halat, főtt tésztát és rizst, tojást, száraz kenyeret, nem mérgező gyomokat és virágokat, rovarokat. Kerüljük azonban az erős fűszereket, a mérgező növényeket, a koffeint és az alkoholt! A tyúkok igazi élő komposztálók, ráadásul tökéletesen beépítik a körforgásba a kidobásra szánt élelmiszereket, hiszen összehasonlíthatatlanul finom tojást és húst kapunk cserébe. Ezenkívül a trágyájuk is nagyon értékes, a tyúkólban található, szalmával keveredett anyag kitűnően felhasználható a veteményesünkben.

A kacsának és a libának már kicsit nagyobb a helyigénye, illetve az ivóvízen kívül biztosítani kell nekik fürdésre alkalmas kis tavat vagy pocsolyát is. Hangosabbak és szagosabbak is a tyúkoknál.
Ők is szívesen elfogyasztják a konyhai hulladékot és – összemorzsolható, nedves állapotban – minden olyan takarmányt is, amit a sertések moslékként elfogyasztanak. Az ő esetükben „csak” a rendkívül finom húsukban hasznosul újra a kidobásra szánt élelmiszerünk, tojásukat a szalmonellafertőzés veszélye miatt nem fogyasztjuk.

Juh: az igazi bio fűnyíró

A kiskérődzők esetében már sokkal jobban oda kell figyelni arra, hogy milyen konyhai maradékkal etetjük őket. A juhoknál emésztési gondok jelentkezhetnek, ha rövid időn belül nagy mennyiségű, könnyen erjedő, szénhidrátokban gazdag takarmányt esznek. Ezért cukorrépát, friss kukoricát és más, magas cukor- és szénhidráttartalmú gyümölcsöket és zöldségeket csak fokozatosan és kis mennyiségben szabad adni. Teljesen kiszárított kenyér csak alkalmanként és kis mennyiségben, jutalomfalat gyanánt adható, főtt ételek (például tészta vagy rizs) egyáltalán nem.
A juhok egyébként igen hasznos jószágok. Húsuk nagyon egészséges, de ha csak fűnyíróként tartjuk őket, a lenyírt gyapjút is rendkívül sokoldalúan felhasználhatjuk, például talajtakarásra, komposztálásra vagy szigetelésre. Az pedig, aki nem szeretne rendszeresen birkanyírással bajlódni, ám mégis szeretné élvezni a juhok nyújtotta előnyöket, választhat az úgynevezett „szőrös” juhfajták közül. Őket nem kell nyírni, maguktól vedlenek tavasszal, télen pedig ismét vastag bundát növesztenek. Közülük is az egyik legpraktikusabb a kameruni juh, melyet könnyű tartani, nagyon ellenálló és igénytelen fajta, könnyen ellik, szapora, és megfelelő legelő esetén (juhonként körülbelül 500 négyzetméter) teljesen önellátó. Ez azt jelenti, hogy néhány egyed már 1-2 ezer négyzetméteres füves telekre, gyümölcsösbe kiváló bio fűnyíró lehet. A juh nagyszerűen hasznosítja a számára biztonságos konyhai zöldség- és gyümölcshulladékot. Húsa nagyon egészséges, nem faggyús, nem birkaízű, hanem sokkal inkább vadas jellegű.

Kecske: az ördög maga

A kecske is kérődző állat. A juhokhoz hasonlóan náluk is oda kell figyelni arra, hogy mit adunk nekik enni. A hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem igénytelen jószág. A nem megfelelő tartás és takarmányozás miatt könnyen és gyorsan meg tud betegedni, el is pusztulhat. Számukra is tiltottak a fentebb írt magas cukor- és szénhidráttartalmú élelmek, a péksütemények és a főtt ételek. Adható viszont növényi eredetű konyhai hulladék, hullott (nem erjedt) gyümölcs, például alma, körte, dinnyehéj és különböző zöldségek. Száraz kenyeret ők is csak ritkán, jutalomként kaphatnak.
A kecskék egyébként irtó válogatósak. Sokszor azért nem eszik meg az egyébként kedvelt zöldséget vagy gyümölcsöt, mert, mondjuk, leesett a földre, megnyalta a másik kecske, vagy nem mert túl apróra/nagyra vágtuk fel. A birkákkal ellentétben a kecskék kifejezetten megátalkodottak, szó szerint mindenhová bemásznak, felmásznak, átszöknek, mindent szétszednek, mindenhová beakadnak. Számukra mindenképpen erős, biztonságos kerítés és hatékony villanypásztor kell. Ha ezek megvannak, a befektetett energia bőven megtérül. Ezeket az állatokat elsősorban a tejük miatt tartják, a kecsketej pedig rendkívül egészséges élelmiszer.
A kidobásra szánt konyhai hulladék a kecskékben tehát finom, vitaminokban gazdag házi tejjé (vagy később sajttá, joghurttá) alakul.

Sertés: a mindenevő

A disznó otthoni tartása külön kérdés, hiszen jelentős szaggal jár. Ha erre adnánk a fejünket, a jószomszédi viszony érdekében nem árt alaposan átbeszélni a tervünket. Jelenleg a legnagyobb problémát az ASP (afrikai sertéspestis) hazai megjelenése okozza. Emiatt a járványvédelmi előírások szigorú szabályokat rónak a sertéstartókra. Nemcsak az egyedi nyilvántartást és nyomon követést, szabad tartás esetén a dupla kerítést, a mozgó járművek kerekeinek és a trágyatárolásra használt eszközöknek a fertőtlenítését írják elő, hanem a takarmányozás körülményeit is. A disznót csak engedélyezett takarmánnyal szabad etetni, sem moslékot, sem zöld takarmányt nem szabad adni nekik. Így sajnos bármennyire is hasznosítani tudná szinte az összes ételmaradékot és konyhai hulladékot, a jelenlegi szabályok ezt tiltják.
Az afrikai sertéspestisről és annak következményeiről egy követező cikkünkben fogunk bővebben írni.

Végezetül nem szabad elfelejteni, hogy a különböző haszonállatok tartási, etetési és egészségügyi igényei fajonként, fajtánként és hasznosítási célonként is eltérhetnek. Hangsúlyozzuk, hogy bármilyen állat beszerzése előtt mindenki alaposan tájékozódjon állattartó szakemberektől, tenyésztőktől vagy az állatorvostól. Állatot tartani pedig csakis akkor szabad, ha minden olyan körülményt biztosítani tudunk számukra, amelyek között teljes és boldog életet élhetnek.