Az eldobott aloehéj jelentősége
Az eldobott aloehéj jelentősége

Az aloe vera, vagy tudományos nevén Aloe barbadensis évezredek óta használatos mint bőrápoló, emésztéssegítő vagy épp sebgyógyító. Miközben a növény zselés belsejére óriási a kereslet, a „héját” szerves hulladékként kezelik.

A tudósok azonban rájöttek, hogy a növény levelének lehámozott külső, vastagabb szövete vagy héja távol tartja a rovarokat, így természetes rovarölőként működik. Több olyan bioaktív hatóanyagot is kimutattak belőle, mellyel megakadályozható, hogy a kártevő ízeltlábúak elpusztítsák a termést.

Évente több millió tonna aloehéjat dobnak ki világszerte, ezért szerettük volna megtalálni a módját, hogy hozzáadott értéket teremtsünk, és hasznossá tegyük

– mondta Dr. Debasish Bandyopadhyay, a projekt vezető kutatója.

Bandyopadhyay akkor kezdett el érdeklődni az aloe héjának rovarölő szerként való lehetséges felhasználása iránt, amikor egy kollégájával együtt meglátogatott egy helyi aloe vera termesztőközpontot. Itt tűnt fel nekik, hogy míg más növényeket megtámadnak a kártevő rovarok, az aloe vera levelei érintetlenek maradnak.

Hobbikertészek már használják az aloe gélt, mint a természetes növényvédőszer-keverékek egyik összetevőjét, azonban ezek a keverékek a növény külső szöveteit nem tartalmazzák. Jelenleg az aloe héját mezőgazdasági hulladékként kezelik, és nagyrészt biomassza előállításra használják, például talajjavításra. Ennek fő hátránya, hogy miközben lebomlik, metánt és más üvegházhatású gázokat bocsát ki a légkörbe, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz.

A szakember ezért tovább folytatta a vizsgálatokat, s most igyekszik kidolgozni egy olyan természetes alapú és költséghatékony növényvédő szert, amely nemcsak segíti a szegényebb vidékeken gazdálkodókat, hanem környezetbarát ártalmatlanítási lehetőségeket is kínál az aloe héjának kezelésére.

Bandyopadhyay a Texasi Rio Grande Valley Egyetem munkatársaival együtt végezte a vizsgálatait. Annak érdekében, hogy az aloe vera bioaktivitása ne változzon, a héjakat sötétben, szobahőmérsékleten szárították meg úgy, hogy levegőt áramoltattak át rajtuk. A kutatók ezután hexánnal, diklórmetánnal, metanollal és vízzel különböző kivonatokat állítottak elő a szárítmányokból. A kutatócsoport korábban már beszámolt arról, hogy a hexánkivonat oktakozánt tartalmazott, egy olyan vegyületet, amelyről már korábban is tudták, hogy szúnyogirtó tulajdonságokkal rendelkezik.

Az új kísérletekben a diklórmetán-kivonat sokkal nagyobb rovarölő hatást mutatott a mezőgazdasági kártevőkkel szemben, mint a hexánkivonat, ezért a kutatók tovább folytatták az elemzést. A diklórmetán-kivonatot kémiailag profilozták nagy teljesítményű folyadékkromatográfia-tömegspektrometriával, így azonosították a benne lévő vegyületeket. Ezzel a módszerrel a kutatócsoport több mint 20 vegyületet azonosított az aloe vera héjában, amelyek közül soknak antibakteriális, gombaellenes vagy egyéb potenciális egészségügyi előnyei voltak.

Ezek között azonban hat olyan vegyületet is találtak, melyek rovarölő tulajdonságokkal rendelkeznek. A kutatók szerint ezek azok a vegyületek, ami miatt elkerülik a kártevők az aloe verát. Ráadásul az azonosított vegyületek nem voltak toxikusak, ami azt jelenti, hogy az aloehéj alapú rovarölő szer létrehozásával kapcsolatban nem merültek fel jelentős biztonsági kockázatok.

A kutatók tovább folytatják a vizsgálatot, melyben azt elemzik, hogy a szabadföldi körülmények között mennyire válnak be ezek a készítmények a kártevő rovarok ellen, továbbá, hogy a vegyületek alkalmasak-e szúnyogok és kullancsok távoltartására. Amennyiben vizsgálatuk pozitívan zárul, az emberek számára is hasznos szer készülhet az aloe vera növény, eddig hulladékként kezelt héjából.

(phys.org)

search icon