A vizes élőhelyek pusztulása, a környezetszennyezés, a mindent behálózó utak, az emberi segítséggel terjedő kétéltűbetegségek és a klímaváltozás hatásai világszerte tizedelik a békák állományát. Fogyatkozásuk mértéke hazánkban is aggasztó, azonban jó hír, hogy egy kis odafigyeléssel sokat tehetünk megóvásuk érdekében. Például azzal, hogy kertünkben nemcsak szaporodásukhoz szükséges tavacskát, hanem fagymentes téli búvóhelyet is biztosítunk számukra.
A kertjeinkben felbukkanó fajok
Annak függvényében, hogy az ország melyik tájegységében élünk, más és más békafajok jelenhetnek meg a közvetlen környezetünkben. Egy zempléni, erdei faluban találkozhatunk akár a ritka sárgahasú unkával vagy a gyepi békával is, míg egy nagyvárosban jellemzően az emberi környezetet kedvelő zöld varangy, esetleg a barna varangy vagy az ásóbéka lehet kertünk vendége. De a szerencsésebbek a dúsabb növényzethez kötődő erdei békával, vizes élőhelyek közelében pedig a zöld levelibékával is összefuthatnak a ház körül.
A kis kerti tavacskákban pedig várható valamelyik tavibékafaj – leggyakrabban a változatos színezetű kecskebéka – megtelepedése is.
Ezek a kis állatok kora tavasztól egészen akár novemberig aktívak, majd a téli hónapokra rejtélyes módon eltűnnek a szemünk elől.
Fotó: Kántás Zoltán
Kapcsolódó bejegyzések
Kerti tó: a békák utolsó menedéke?
A kétéltűek közel 370 millió éve élnek a Földön, mi mégis évtizedek alatt a kihalás peremére sodortuk őket. Az állománycsökkenésük Magyarországon is drasztikus ütemben zajlik. Ha a tendencia nem változik, akkor néhány éven belül a legtöbb tájegységünkről eltűnnek. Jó hír viszont, hogy egyénileg is sokat tehetünk a megmentésük érdekében, ha saját kertünkben szaporodó- és élőhelyet biztosítunk számukra.
De vajon hol telelnek a békák?
Ahogy ősszel zuhanni kezd a hőmérséklet, a kétéltűek olyan menedék után néznek, mely kellő védelmet biztosít számukra a fagyok ellen. Ez a búvóhely az egyes fajok eltérő igénye alapján sokféle lehet: például egy komposzthalom, egy avarral borított odvas fatuskó, a kisemlősök föld alatti járatai, de egy tavacska mélye is megfelelőnek ígérkezik.
Szerencsére saját kezűleg is sokféle menedéket létesíthetünk a kertünkben, általában kevés befektetett munka árán.
A legegyszerűbb megoldás: gally- és falevélkupac
Az ősszel hulló levelek menedéket nyújtanak az élővilág számára, így szeretett békáinknak is. Már csak ezért se vigyük túlzásba az őszi takarítást, hiszen az avar áldás a kertünkben, óriási hiba szemétként kezelni.
Érdemes néhány faág, gally segítségével egy zegzugos, laza alapot képezni, majd erre szórni az összegyűjtött faleveleket. Minél nagyobb a kupac, annál biztosabb menedéket kínál. Az ilyen halmokat az erdei békák nagyon kedvelik, de más kétéltűek, hüllők, sőt az ízeltlábúak számára is ideálisak, így a szentjánosbogarak lárvái és a hétpettyes katicák is előszeretettel elfoglalják őket.
Kapcsolódó bejegyzések
Nem minden ízeltlábú ellenség, ami a veteményesben van!
Vannak kifejezetten hasznos ízeltlábúak, mint például a katica. Azt viszont már kevesen tudják – vagy legalábbis nem sokan számolnak vele – hogy van egy lárvaállapota, amit nem szabad bántani.
Falevelek hiányában bármilyen komposztálandó kerti „hulladék” megteszi, például lombos fanyesedék vagy lekaszált fű.
Fotó: Marozs Ágnes
Telelőbarlang készítése
A varangyok, unkák és zöld levelibékák természetes körülmények között gyakran vakond vagy rágcsálók által vájt járatokba vonulnak el a téli fagyok elől. Azonban talajlakó kisemlősök hiányában erre nincs lehetőségük, de egy aprócska barlang építésével mi is segítséget nyújthatunk számukra.
A bontott téglából épített menedék különösen kedvelt a zöld varangyok körében. Elkészítésének lépéseit az alábbi ábrák szemléltetik:
Fotó és grafikák: Kántás Zoltán
Olyan téglákkal dolgozzunk, melyek legalább egy telet már a szabadban töltöttek, így a szétfagyásra hajlamos darabokat kiszelektálhatjuk. A gödör kialakítása során menjünk a fagyhatár alá, legalább 80–90 cm-re!
Fontos, hogy rücskös felületű, csiszolatlan téglát használjunk, hogy a kisebb, növendék békák is sikerrel megmászhassák a lépcsőfokokat.
Mivel a varangyok nem vonulnak igazi téli nyugalomba, a hőmérséklet függvényében gyakran a bejárat közelében fognak visszapislogni ránk, ha egy téli estén zseblámpával bevilágítunk a járatba.
Arra is lesz lehetőségünk, hogy megfigyeljük, amint enyhébb, csapadékos éjszakákon kis vadászkörutakra indulnak, majd visszatérnek a biztonságot nyújtó búvóhelyre.
A bontott téglából épített barlang csupán egy a sok lehetséges variáció közül. A rendelkezésünkre álló anyagok alapján másféle megoldásokban is gondolkodhatunk. Például használhatunk téglaalapot, melyre hosszában félbe vágott, legalább 110 mm-es átmérőjű PVC-csövet és geotextilt helyezünk.
Fotó: Kántás Zoltán
Nyugodtan adjunk teret a kreativitásunknak, csupán arra ügyeljünk, hogy az állatok biztonságosan kijuthassanak az építményből, valamint ez kellően mély, fagymentes és tartós menedéket nyújtson, melyet nem tud elönteni egy komolyabb esőzés.
Az egy bejárattal rendelkező megoldásnak van egy hátránya: ha a békákra veszélyt jelentő siklók is látogatják a kertünket, akkor ezt a megoldást lehetőleg ne alkalmazzuk, mert egyéb kijárat hiányában a kétéltűek túl könnyű prédát jelentenek az éhes hüllőknek.
A kerti tó mint téli menedék
A kerti tavakban nemcsak a tavi békák, gőték, hanem időnként az erdei békák is áttelelhetnek. A vízben tartózkodó állatok a fokozatosan lehűlő környezetben lelassulnak, majd a meder alján nyugalmi állapotba kerülnek.
Fotó: Fekete Szilvia
Természetesen ennek a stratégiának is vannak kockázatai, hiszen extrém hideg teleken a víz fél méteres vastagságban is átfagyhat, így – bár a legtöbb békafaj a sekély (20–30 cm mély) vizeket kedveli – érdemes egy mélyebb zónát is kialakítani a tóban, ezzel növelve a sikeres áttelelés esélyét.
A másik veszély a vízfelszín teljes befagyása, mivel ez oxigénhiányos állapotot, illetve a mérgező bomlástermékek felhalmozódását okozhatja. Ennek megelőzésére célszerű beüzemelni egy kis levegőztető berendezést, mely fenn tud tartani legalább egy apró léket, ahol a gázcsere biztosítva lesz.
Életveszélyes csapdák: vízóraakna és társaik
A békák nagyon jól úsznak, és egyes fajok méteres ugrásokra is képesek, de tény, hogy a „sziklamászás” általában nem az erősségük. Sajnos a nyári estéken vadászva vagy ősszel telelőhely után kutatva sok kétéltű esik csapdába a földbe süllyesztett, általában betonfalú aknákban. Ezért érdemes résmentesen záródó, „kétéltűbiztos” fedőlemezről gondoskodni. Ennek hiányában pedig időnként ellenőrizzük, szükség van-e a segítségünkre!
Fotó: Kántás Zoltán
Ha késő ősszel vagy télen csapdába esett állatot találunk az egyébként fagymentes helyen, akkor tavaszig már ne háborgassuk! Segítségképpen kissé komfortosabbá tehetjük számára a búvóhelyet, ha 1–2 vödörnyi falevelet halmozunk az egyik sarokba azért, hogy fokozzuk a hideg elleni védelmet és az állat biztonságérzetét. A kiszáradás is veszélyt jelenthet, ezért egy cserépalátétben némi (klórmentes) vizet is levihetünk, ahol a telelő béka vagy gőte – kedve szerint – kellemesen megmártózhat.
A fagyos hónapok múltával viszont mindenképpen engedjük szabadon kis védencünket!
Fotó: Pixabay
Csapdából ideális menedék
Szerencsére némi átalakítással egy ilyen csapdaként funkcionáló aknából nagyszerű téli búvóhelyet alakíthatunk ki. Sokszor egy bevagdosott, érdesített felületű léc is megoldhatja a problémát, mely könnyedén megmászható rámpaként biztosítja az állatok be- és kijutását.
Fotó: Kántás Zoltán
Minden tett számít
A fenti megoldások mind arra a tényre mutatnak rá, hogy egészen apró cselekedetekkel is jelentős segítséget nyújthatunk kertünk kis lakóinak. Érdemes élnünk ezzel a lehetőséggel, így legalább lokális szinten hozzájárulhatunk a kétéltű-populációk fennmaradásához, megelőzve azt, hogy pár év múlva esetleg már csak fotókon csodálhassuk meg ezeket az érzékeny, sokszínű kis élőlényeket.
