A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség jelentősége vitán felüli. A csökkenése látványos és emberi léptékben mérve is érezhető, arról nem is beszélve, hogy mindezért javarészt mi, emberek vagyunk felelősek. Miért okoz ez ekkora problémát, és tudunk-e ellene tenni?
Fontos már az elején leszögeznünk, hogy a biodiverzitás nélkül mi sem létezhetünk, az ember is része a nagy egésznek. A fajok és a gének változatossága, az élőhelyek fenntartása nélkül társadalmunk és gazdaságunk nemcsak hatalmas hiányt élne meg, hanem fennmaradni sem igen tudna. Ennek fényében érdemes átgondolnunk, hogyan viszonyulunk a természethez és a közvetlen környezetünkben élő fajokhoz.
A biodiverzitás helyzete számokban
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a helyzet nem túl fényes. Az IPBES (Biológiai Sokféleség és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testület) jelentése alapján a bolygó szárazföldi területeinek 75%-át, a tengerek és óceánok 66%-át alakította át az emberi tevékenység.
Hatalmas méterű területet használunk fel mezőgazdasági tevékenységekre, erőforrások kitermelésére. 1980-hoz képest 100%-os növekedést produkáltunk a megújuló és nem megújuló erőforrások kitermelését illetően: ez évente 60 milliárd tonnát jelent. Az egy főre eső anyagfelhasználásunk pedig 15%-kal nőtt 1980 óta.
A vizes élőhelyek helyzete a legrosszabb: 1700 és 2000 között 85%-uk tűnt el. Az erdőkhöz viszonyítva 3-szor gyorsabban fogyatkoznak.
A tudomány jelenlegi állása szerint 1,75 millió fajt ismerünk, de ennél jóval több, 9–14 milliónyi faj létezését valószínűsítik. A kihalás természetesen is bekövetkezik: ennek mértéke évente 1–5 faj. Jelen életünkben óránként elbúcsúzunk egy fajtól, sok esetben még azelőtt, hogy megismertük volna.
A hatodik kihalásért az ember felel
A korszakot, amelyben élünk, hatodik kihalási időszakként tartják számon a szakértők. Pribéli Levente biológus elmondta, hogy a földtörténetben ez az első olyan kihalási hullám, amelyet egyetlen faj, az ember tevékenysége okoz. A hullámot semmilyen természeti katasztrófához nem köthetjük, így a korábbiakhoz képest példátlan a helyzetünk.
Szakértőnk azt is kiemelte, hogy a fajkihalások visszafordíthatatlan események, tehát azt a fajt, amelyiket elveszítjük, nem tudjuk „újrateremteni”. Habár vannak erre biotechnológiai próbálkozások, és évmilliók alatt talán elérhető ugyanez az diverzitási szint, az életközösségek véglegesen átalakulnak.
Ennek pedig végzetes következményei lehetnek. Hiszen a biodiverzitás lényege az együttélés, az egymásra épülő láncok sokasága. Ha ebből egyre több elemet elveszítünk, a láncolat felborul. Természetesen minél sokszínűbb az élővilág, annál „kisebb” gondot okoz ez a folyamat.
Ember tervez: hogyan hat ránk a biodiverzitás csökkenése?
Pribéli Levente szerint több aspektusból kell néznünk azt, miként hat ránk a biológiai sokféleség csökkenése.
Az etikai oldal
A biológus szerint fontos, hogy erkölcsi oldalról is megfigyeljük, mi zajlik körülöttünk. Hiszen félig-meddig tudatosan járjuk az ökológiai válság felé vezető utat. Tisztában vagyunk a következményekkel, tudjuk, hogy rengeteg fajt kipusztítunk azzal, hogy egyre többet és többet akarunk. Ez a tudatosság pedig jelen van az esőerdők kiirtásában, a szántóföldek művelésében, a vizes élőhelyek pusztításában.
Az emberi élet fenntartása
Habár a köztudatban ökoszisztéma-szolgáltatások néven emlegetik, sokkal valóságosabb a megfogalmazás így: a természet emberi élethez való hozzájárulása. Mindezt három fő csoportba sorolhatjuk: az anyagi, a nem anyagi és a szabályozó hozzájárulások. Az anyagiak közé tartozik például a faanyag vagy a gyógyszerek egyes alapanyagai. A nem anyagiak közé sorolhatjuk a gyönyörködtetést, a lelki egészségünkhöz való hozzájárulásokat, az inspirálódás lehetőségét. A szabályozók közé pedig például a talaj termékenységének biztosítása tartozhat vagy az éghajlat-szabályozó szerep. Tehát rendkívül fontos kiemelnünk, hogy milyen mértékben függünk a természettől, ezáltal magától a biodiverzitástól is.
Sarkalatos pont a mezőgazdaság
A mezőgazdaság és a földművelés nagyon fontos a biodiverzitásban, elég csak a beporzókra gondolni: nélkülük sok esetben nem lenne termés. Szerepük különösen kardinális a témakörben, hiszen a beporzók eltűnése miatt évente 235–577 milliárd dollár értékű termény kerül veszélybe.
A mezőgazdasági termelésünk óriási mértékben növekszik: 1970 óta 300%-kal magasabb a termelési érték. Ez azért is probléma, mert vele párhuzamosan a termőképesség csökken, szárazföldi területeink 23%-án már érezhető a talajromlás.
Kapcsolódó bejegyzések
Mérgezett Föld – Kétezer éve rosszul műveljük a földünk?
A Mérgezett Föld című magyar dokumentumfilm a termőföldünk pusztulását mutatja be – amiért nagy részt a mezőgazdaságunk vonható felelősségre.
Nagyon fontos kiemelni a kistermelők tevékenységét. A globális növénytermesztés 30%-áért ugyanis a kis területen gazdálkodók felelnek, nekik köszönhető a még meglévő agrobiológiai sokféleség.
Ahhoz, hogy lássuk, pontosan hogyan is okozza az emberi tevékenység a biodiverzitás csökkenését, Pribéli Levente öt közvetlen hajtóerőt különböztet meg a már említett IPBES-t idézve:
- Az élőhelyek átalakítása: a felhasznált terület fokozatos növekedése, ember általi megváltoztatása.
- A közvetlen túlzott használat: egyes fajok vagy élőlénycsoportok túlzott vadászata, illetve halászata.
- Klímaváltozás: ez nem szorul különösebb magyarázatra.
- A különböző szennyezések: a vegyszerek használata.
- Invazív fajok: a behurcolt fajok terjesztése.
Ezeknek szinte mindegyike szorosan összefügg a ma alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatokkal is. A probléma gyökere azonban mélyebben, társadalmi-gazdasági rendszerünk működésében és az emberi népesség trendjeiben keresendő, ezekből is következnek a káros gyakorlatok.
Invazív fajok: rettegjünk tőlük?
Az invazív fajokról érdemes külön beszélni, hiszen elválaszthatatlanok a biodiverzitás globális csökkenésének jelenségétől. A behurcolt fajok okozta legnagyobb gond az életközösségek drasztikus átalakulása. A biológus szerint az új fajok betelepítése az őshonos fajok életközösségébe az ott élőket felkészületlenül éri. Nem képesek alkalmazkodni az új fajhoz, sok esetben természetes ellenségük sincs. A növények esetében előfordulnak olyan – úgynevezett allelopatikus – hatások, amelyek gátolják más növények növekedését, csírázását, tehát a behurcolt növény olyan vegyületet termel, amely komoly károkat okoz. Ugyanis ahol a betelepített növény őshonos, a többi fajjal együtt fejlődve az egész élőlénycsoport hozzá tudott szokni a sajátos vegyületekhez, míg az új területen ez a folyamat nem ment végbe.
Tehát maga a jelenség evolúciós okokra vezethető vissza. Habár korábban is voltak vándorlások, időnként átkerülhettek fajok nagyon különböző helyekre, ennek léptéke mára igencsak megváltozott. Régen egy-egy faj akár soha nem kerülhetett át egy másik kontinensre, míg ma ez egyszerűen és gyorsan megtörténhet.
Hogyan segíthetünk a biodiverzitás fennmaradásában?
Pribéli Levente szerint a politikai döntéshozóknak természetesen óriási szerepük van a probléma csökkentésében, de mi magunk is tehetünk a megoldásért. David Suzuki nyomán egyénként 3 fő lehetőségünk van a cselekvésre: az egyéni életmódváltás, a politikai (közéleti) aktivitás és a közösségépítés. Az alábbiakban néhány lehetőséget sorolunk fel az egyéni életmódváltást illetően.
- Kevesebb fogyasztás: evidensnek tűnhet, sokan mégsem teszik meg. Az, hogy a szükségleteinkre koncentrálunk, kevesebbet vásárolunk, követjük a szezonalitást, nem dobunk ki ételt, hatalmas lépések a sokféleség fennmaradásáért.
- Helyi termékek fogyasztása: a behurcolás, a pazarlás legjobb ellenszere a helyi termékek fogyasztása, a kistermelők támogatása.
- Saját termelés, kertészkedés: amit tudunk, termeljünk meg! Ezzel sokat tehetünk a talaj romlása és a pazarlás ellen. Ma már kismillió megoldás létezik kertünk fajbarát kialakítására. Gondolhatunk a méhlegelőkre, a növénytársításokra, a darázsgarázsok kialakítására vagy a természetvédelmi farakás létrehozására.
Nem lehet tehát kérdéses a probléma létezése, a megismerésével már egy lépéssel közelebb juthatunk a megoldáshoz. Ha csak annyit teszünk, hogy bevezetünk egy húsmentes napot, vagy szezonális élelmiszerek fogyasztását részesítjük előnyben, piacon vásárolunk, már tettünk is egy kis lépést a megoldás felé. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a biodiverzitás fennmaradása a mi érdekünk is, és ami most természetes, az visszafordíthatatlanul eltűnhet, ha nem vigyázunk.
