A koronavírus-gyorstesztek tömege – az eldobható maszkokéhoz hasonlóan – vajon szeméthegyként tornyosul majd fölénk? Erre keressük a választ, és arra is, hogy lehetséges-e, hogy hosszabb távon fel kell készülnünk az állatról emberre terjedő vírusokra.
Ha koronavírus, akkor műanyag maszk
A koronavírus berobbanásával az összetett műanyagból készült eldobható maszkok kezdték el uralni az életünket. Emlékezzünk csak arra az időszakra, amikor még hiánycikknek számítottak, azóta pedig már a környezet minden szegletében ott vannak.
Tavalyi adat, hogy havonta 129 milliárd eldobható maszkot használunk fel, ez minden másodpercben 3 milliót jelent. Ennek a mennyiségnek a nagyobbik fele a szemetesbe és a hulladékfeldolgozókba kerül. A probléma az, hogy több fejlődő ország hulladékkezelési lánca hiányos, így az összes szemét egyenesen a természetes vizekbe kerül. Ezért fordulhatott elő, hogy 2020-ban 1,5 milliárd maszk végezte a tengerekben. Ez a felhasznált mennyiség 3%-a. Sajnos a szálas kialakítású arcvédők gyorsabban bomlanak mikroműanyaggá, aminek komoly környezetkárosító hatása van.
Halomban a gyorstesztek
A járványkezelés folytán szerencsére egyre könnyebben hozzáférünk a koronavírus-gyógyszerekhez, a vakcinákhoz és – az új variánsoknak köszönhetően – jóformán a napi rutinunk része lett a gyorstesztelés. De vajon van aggódnivalónk a több százmillió vagy milliárd gyógyszeres kémcső és műanyag gyorsteszt miatt?
Mennyi gyorstesztet használunk?
Európán belül az Egyesült Királyság tesztprogramja a legnagyobb. 2021 végéig 400 millió tesztelést hajtottak végre. Franciaországban 200 millió, Németországban 100 millió tesztet használtak fel. Mivel nem minden ország számol be a teszteléseiről, nehéz nyomon követni a folyamatot. Az ourworldindata.org-on azonban megnézhetjük, hogy az egyes országok naponta hány tesztet használtak fel.
Nézzük az angol számokat, ahol hetente 5,5 millió teszt fogy! Egy akkurátus brit újságíró megvizsgálta, hogy mekkora terhet jelent ez a bolygónkra nézve. Megmérte a gyógyszertárban kapható gyorstesztek átlagos súlyát: eredményként 10 gramm nem újrahasznosítható, sőt akár veszélyes hulladéknak is minősíthető műanyagot kapott. Ebből 4 gramm volt maga a teszt, a többi pedig a csomagolás.
Forrás: theconversation.com
A műanyaggyártás az előállítandó műanyagtípustól függően grammonként 1,5–3,1 gramm szén-dioxid-egyenértékkel szennyez. Ha középértéken számolunk, akkor meglátjuk, hogy a Földnek minden gyorstesztcsomag 22,5 gramm szén-dioxidot jelent. Ha az imént említett 5,5 milliós angol terméssel számolunk, akkor eredményként heti szinten 123,75 tonna szén-dioxid-kibocsátást kapunk.
Kell-e aggódnunk a gyorstesztek szemétmennyisége miatt?
Hogy erre a kérdésre választ adhassunk, kicsit bűvészkednünk kell a számokkal. Ha ismét rápillantunk a világ gyorstesztjeit számon tartó táblázatra, akkor összeadhatjuk, hogy 2020 februárjától 2021 végéig megközelítőleg 3,6 milliárd Covid-tesztet használtunk fel, ami globálisan 81 ezer tonna szén-dioxid-terhelést jelentett. Ezt pedig már csak az igazi statisztikafanoknak mondom: egy átlagos ember éves szén-dioxid-emissziója 4,7 tonna, tehát a tesztekből származó kibocsátás 17 ezer ember éves terhelésével egyenlő. Megválaszolva a kérdést: ez igen elenyésző emisszió (az adat a világ lakosságának csupán 0,0002%-ának felel meg). Szerencsére nem fogunk pusztán a gyorstesztekbe belefulladni, de az belátható, hogy bármilyen apróság – ha globális méretűvé nő – jelentős súlyúvá válik. Így tehát tömegével az aprónak tűnő pozitív szokásainkkal is érhetünk el sikereket.
A vírusok kora köszönt ránk
A koronavírussal számtalan eddig talán ismeretlen fogalom elterjedt. Az egyik közülük a zoonózis. Zoonózisnak azokat a betegségeket nevezzük, amelyek természetes úton terjednek át gerinces állatokról az emberre. Ez a folyamat többféleképpen is lehetséges, és legtöbbször szoros összefüggésbe hozható az ember környezetkárosító tevékenységével.
A zoonózis nem új keletű jelenség. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja úgy tartja számon, hogy az emberekben előforduló ismert fertőzések 60%-a és az újonnan kialakuló fertőzések 75%-a zoonózis. Évente nagyjából öt új emberi fertőző betegség jelenik meg, amelyek közül három állati eredetű. Az utóbbi időben felgyorsultak az ilyen betegséghullámok, amiért elsősorban az emberi környezet kiszélesedése a felelős. Íme néhány fertőzés, amely a közelmúltban tizedelt meg minket: Elsőként itt a Covid19, amely – ha minden igaz – denevérről került át ránk. De ott a HIV is, amely a majmoktól származik, és nagy valószínűséggel úgy került az emberre, hogy Afrikában beteg vagy elhullott majmokat fogyasztottak. A szintén halálos ebola is állattól származik, az 1970-es évek óta 11 ebolajárvány pusztított, a legjelentősebb a 2010-es években zajlott, akkor Nyugat-Afrikában több mint 10 ezer ember lett a vírus áldozata.
Ezek a zoonózis legveszélyesebb fajtái. Ilyenkor a vírus úgy mutálódik, hogy nemcsak állatról emberre terjed, hanem utána az ember másik embernek is továbbadhatja. Olyan is létezik, hogy egy állati eredetű kórokozó valamilyen közvetítő révén fertőzi meg az embert, a legismertebb közvetítők a szúnyogok és a kullancsok. Ezek terjesztik a zika vírust és a trópusi térségben szinte mindenhol jelen lévő maláriát is. A kullancsok nagy szerepet játszanak az agyvelő- és agyhártyagyulladás terjesztésében. Az ilyen típusú fertőzések száma rohamosan emelkedik, mivel a felmelegedésnek köszönhetően a közvetítők elterjedési területe növekszik. (Gondoljunk csak a hazánkban is megjelent nyugat-nílusi lázra, amely trópusi szúnyogoktól ered!)
Minek köszönhető a vírusok előretörése?
Nagyon fontos tényező, hogy korábban jóval kisebb volt a vadállatok és az emberek közötti interakciók száma, egyszerűen azért, mert jóval érintetlenebb volt a vadon, és sokkal kevesebben voltunk mi is. Amikor mégis átjutottak a vírusok az emberre, a kis népsűrűség és a nagy távolságok miatt a fertőzések lokálisak maradtak, az egész világra kiterjedő pandémiának nem volt esélye.
A közlekedés felgyorsulásával lehetővé vált, hogy a vírusok a betegség kezdeti – fertőző, de tünetmentes – időszakában más kontinenseken élő embertömegeket érjenek el. Az első igazi, modern pandémia a spanyolnátha volt, mely becslések szerint 100 millió ember halálát okozta, és nem véletlen, hogy a felgyorsuló modernizáció kapujában, az első világháború után tarolta le a világot.
Talán kissé elcsépeltnek hangzik, mégis fontos információ, hogy a világ túlnépesedett. Az emberek számos sokmilliós nagyvárosban rossz higiéniai körülmények között, összezsúfolva élnek. Mivel az állatvilág egyre kisebb helyre szorul vissza, és folyamatos kapcsolat van az állatok és az emberek között, a vírusok is egyre könnyebben, gyorsabban cserélődnek és mutálódnak. A fertőzések közvetítői nemegyszer a háziállatok, akiknek a legelőit talán éppen a vadállatoktól vettük el.
