Egy új tengerentúli kutatás szerint a napelemparkok közelében található lakóingatlanok értékesítési ára kismértékben csökkenhet a távolabb elhelyezkedő házakéhoz képest. A hagyományos erőművek negatív hatása azonban még nagyobb korábbi elemzések szerint.

Ma már a tudományos világ zöme és az országok többsége által elfogadott tény, hogy a tiszta, fenntartható energiarendszerre való átállás elkerülhetetlen, ha azt szeretnénk, hogy a Föld gyermekeink és utódaik számára is élhető hely maradjon. Az energiaátmenethez mindenekelőtt olyan, alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó technológiák alkalmazására van szükség, mint a szél- és naperőművek, mégpedig óriási mennyiségben. Az alternatíva nélküli, közérdeket szolgáló váltásnak helyi szinten is számos járulékos előnye lehet,például munkahelyteremtés, adóbevétel-növekedés, a földtulajdonosi bevételek emelkedése. Azonban mint minden hasonló folyamat, természetszerűleg kedvezőtlen mellékhatásokkal is járhat helyileg.

Ilyen negatív következmény lehet a nagy méretű naperőművek szűkebb környezetében tapasztalható viszonylagos ingatlanár-csökkenés, amint erre egy új tanulmány rávilágít. A kaliforniai Lawrence Berkeley National Laboratory (Berkeley Lab) kutatóközpont által 2023 márciusában publikált elemzés eredménye ugyanis azt mutatja, hogy az egyesült államokbeli napelemparkok közelében található lakóingatlanok értékesítési ára kismértékben csökken a távolabb elhelyezkedő házakéhoz képest.

A tanulmány több mint 1500 nagy, legalább 1 MW-os, földre telepített fotovoltaikus naperőmű környezetében vizsgálta több mint 1,8 millió lakás és ház eladási árának alakulását hat szövetségi állam területén. A kutatás annál is inkább reprezentatívnak tekinthető, hogy a szóban forgó hat állam – California, Connecticut, Massachusetts, Minnesota, New Jersey és Észak-Karolina – élen jár a telepítésekben, és területükön működik az Egyesült Államok teljes napelempark-kapacitásának több mint 50 százaléka.

-1,5 százalék 

Az elemzés azt találta, hogy a nagy méretű naperőmű-projektek otthonok árára gyakorolt hatása számos tényezőtől függ, amelyek nem egységesek minden állam és minden beruházás esetében. Az eredmények szerint a napelemparkok félmérföldes (körülbelül 800 méteres) körzetén belül található lakóingatlanok értékesítési ára Minnesotában 4 százalékkal, New Jersey-ben 5,6 százalékkal, Észak-Karolinában pedig 5,8 százalékkal csökkent azon házakkal és lakásokkal összevetve, amelyek 2–4 mérföldre (mintegy 3,2–6,4 kilométerre) helyezkednek el a naperőműtől. A másik három államban viszont a kutatók nem tudtak statisztikailag szignifikáns hatást kimutatni.

A fenti számokat hat államra átlagolva azt az eredményt kapták, hogy a napelemparkokhoz közelebbi lakóingatlanok eladási ára átlagosan 1,5 százalékkal csökkent a távolabbiakéhoz képest. A mintában szereplő, hozzávetőleg 400 ezer dolláros átlagos eladási ár esetében ez a 1,5 százalékos csökkenés nagyjából 6000 dolláros értékvesztésnek feletethető meg. A kutatók azonban hangsúlyozzák: az ingatlanárak szempontjából negatív összefüggést kizárólag azon nagy naperőművek esetében tudtak kimutatni, amelyek korábbi mezőgazdasági területen, illetve vidéki környezetben elhelyezkedő otthonok közelében valósultak meg, valamint amelyek területigénye meghaladta a 12 hektáros átlagos méretet.

Ezek a hatások értelemszerűen a projektekkel szembeni helyi ellenállást is erősítették, ezáltal hozzájárulva számos naperőmű-beruházás csúszásához, törléséhez és ahhoz, hogy a tengerentúlon nem egy helyi kormányzat a megújuló erőművek telepítésére vonatkozó korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket vezetett be. Egy másik, 2022. márciusi jelentés százas nagyságrendben talált ilyen helyi politikákat és vitatott megújulóenergia-beruházást az Egyesült Államokban, és azt is megállapította, hogy ezek száma a fél évvel korábbihoz képest is 20 százalék körüli mértékben emelkedett.

A magyarországi előírások szerint egyébként a nagy naperőműveknek illeszkedniük kell a településrendezési tervhez. Értelemszerűen természetvédelmi területre nem telepíthetők, de nem vonatkozik rájuk olyan általános, szigorú korlátozás, amely a lakott területekről csak jelentős távolságban engedélyezi ilyen létesítmények telepítését (mint például a szélerőművek esetében).

Más területek felé terelheti a telepítéseket

A tendencia mindenképpen figyelmeztető, különösen arra tekintettel, hogy a klímakatasztrófa elkerüléséhez az eddig létrejött nap- és szélerőmű-kapacitásnak még a többszörösét kellene telepíteni a következő években világszerte. Ezért – bár számítások szerint egy teljesen dekarbonizált globális gazdaság energiaigényének megtermeléséhez szükséges naperőmű-kapacitás földigénye „mindössze” félmillió négyzetkilométer lenne, ami a jelenleg mezőgazdasági művelés alatt álló terület alig több mint 1 százaléka – a döntéshozóknak érdemes lehet olyan új stratégiákat kidolgozni, amelyek új eszközökkel kezelik a vidéki nagy méretű mezőgazdasági területeken létesítendő napelemparkok telepítésének negatív következményeit.

Ilyen eszköz lehet a közeli ingatlanok tulajdonosainak nyújtható kompenzáció, a mezőgazdasági és az energia-termelést egyszerre lehetővé tevő agrofotovoltaikus rendszerek létesítésének ösztönzése, illetve a barnamezős területeken, ipari épületek tetején vagy az erre alkalmas vízfelületeken való telepítés támogatása, amelyeknek egyébként járulékos előnyei is vannak (például nagyobb hatékonyság, terméshozam és vízkészletvédelem).

A fosszilis erőművek környezetében nagyobb a negatív hatás

Ezzel együtt a nagy naperőművek ingatlanárakra gyakorolt hatásaival kapcsolatos további következtetések levonásához újabb részletes vizsgálatok szükségesek – hangsúlyozzák a tanulmány szerzői is. Az elemzés mérései ugyan meglehetősen pontosak, ezért az összefüggések valósak, azonban olyan tényezőket bevallottan nem vizsgáltak, mint például a naperőművek telephelyeinek adottságai és kialakítása, vagy éppen a projektekből a fogadó közösségek számára származó tágabb gazdasági hatások vagy előnyök, amelyek pozitívan befolyásolhatják az ingatlaneladási árakat. Az eredmények heterogenitása mindenesetre azt is jelzi, hogy a megújulóenergia-fejlesztési gyakorlatok hely- és projektspecifikus értékelése szintén lényeges feladata a szakpolitikának.

Végül, az összkép úgy lenne teljes, ha a napelemparkok ingatlanárakra gyakorolt hatásait a fosszilis erőművek hasonló hatásaival is össze lehetne vetni. A szóban forgó elemzés ezt nem vizsgálta, de korábbi kutatások foglalkoztak a kérdéssel. Egy 2011-es tanulmány szerint például az 1990-es években a tengerentúlon üzembe állt fosszilis erőművek két mérföldes (mintegy 3,2 kilométeres) körzetében található lakóingatlanok esetében 3–7 százalékkal csökkent az ingatlanok értéke és a bérleti díj a hasonló lakhatási és demográfiai adottságokkal rendelkező városrészekhez képest. Az elemzés azt is kimutatta, hogy a fosszilis – jellemzően szén- és földgáztüzelésű – erőművek közelében csökken a háztartások átlagos jövedelme és a lakosság iskolai végzettsége, vagyis a magasabb jövedelmű és magasabb iskolai végzettségű lakók nagyobb arányban távoznak az ilyen környékről, ezeknek így a népsűrűsége is csökken.