A hatályos törvények, egyéb szabályozások, illetve trendek alapján jelentős politikai változások és technológiai áttörések nélkül 2050-ig tovább növekszik a világ olaj-, gáz- és szénfogyasztása mellett az üvegházhatású gázok kibocsátása is.
Még 2050-re sem tetőzik a fosszilis energia használata
Még évtizedekig tovább bővülhet a globális olaj-, gáz- és szénipar, mintha a klímaválság nem lenne már ma is kínzó valóság – derül ki az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynökségének (EIA) friss jelentéséből. A tekintélyes tengerentúli kormányhivatal előrejelzése szerint a globális népesség és a gazdasági növekedés hatására a világ energiafogyasztása a következő három évtizedben tovább emelkedik majd az energiahatékonyság javulása ellenére. Bár az egyes fő források között a megújulók fogyasztása nőhet leginkább – a részarányokat tekintve pedig kizárólag –, 2050-ben még mindig a folyékony energiahordozók jelentik majd a legjelentősebb forrást (a kőolaj és származékai, valamint egyéb gáz- és széneredetű folyékony tüzelőanyagok, illetve a bioüzemanyagok, az LNG-t és a hidrogént nem sorolva közéjük).
Forrás: EIA
A prognózis (International Energy Outlook 2021, IEO2021) hangsúlyozottan a jelenlegi körülmények és folyamatok kivetítésével készült. A következő időszakban remélhetőleg megszülető döntések pedig jelentősen módosíthatják ezt a pályát. Az mindenesetre erős figyelmeztetés, hogy több mint öt évvel a világ csaknem minden országa által aláírt Párizsi Klímaegyezmény megszületése után nemhogy a nettó nulla kibocsátás elérése nem tűnik reálisnak, de egyenesen további növekedés várható az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Ráadásul a jelentés által megrajzolt trendek alapján a vizsgált időszak végére, 2050 körülre sem várható, hogy a fosszilis energia használata és az emisszió tetőzni fog.
A fejlődő országok felelősek a kibocsátásnövekedésért
Az energiafogyasztás 2020 és 2050 között várható közel 50 százalékos növekedése elsősorban az ipari és a szállítási szektorok számlájára lesz írható. A növekmény zöme pedig a feltörekvő és a fejlődő (nem OECD-) országok gazdaságában fog jelentkezni, elsősorban Ázsiában. Az OECD- és a nem OECD-országok energiafogyasztásában várható különbség egyrészt az utóbbiak népességének növekvő fölényéből, másrészt gazdasági felzárkózásukból ered. A szén-dioxid-kibocsátás növekedése várhatóan szintén jelentősen eltér majd a fejlett és a fejlődő, illetve feltörekvő országok körében. Ezt az energiamix és az energiahatékonyság, illetve -intenzitás változásai is befolyásolják. Míg előbbi országcsoport emissziója összességében 5 százalékkal emelkedhet, az utóbbié 35 százalékkal haladhatja meg 2050-ben a 2020-as értéket.
Forrás: EIA
Napjaink energiaválsága szempontjából is – amelyet részben az olaj- és a gázipari beruházások visszaesésének tulajdonítanak – fontos várakozása a jelentésnek, hogy az olaj, a földgáz és a szén globális termelése és felhasználása is tovább fog bővülni. Ezzel szemben a nukleáris energia esetében stagnálás közeli pályát valószínűsít a prognózis. Itt érdemes idézni a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) nagy port kavart tavaszi jelentését, amely szerint a klímaváltozás elviselhető szinten tartása (lásd 2050-es karbonsemlegesség) érdekében mostantól nem szabad új olaj és gáz alapú projekteket finanszírozni. Bár 2020-ban a kereslet és az árak járvány miatti visszaesése zuhanást idézett elő a fosszilisenergia-beruházásokban, az idei drasztikus áremelkedésnek épp ellenkező hatása van, ami a klímacél elérésének esélyét nagyban csökkenti. (Az EIA jelentése nem szól a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológiák lehetséges szerepéről, de a korábbi elemzések szerint ilyen nagyságrendben ezek nem lesznek alkalmasak az emisszió megkötésére.)
A folyékony energiahordozók fogyasztásának globális növekedését nagyrészt szintén a nem OECD-tag ázsiai gazdaságok serkentik majd, ahol a kereslet a mostani trendek alapján csaknem megduplázódik az évszázad közepére. Nagyrészt ennek eredményeképpen a folyékony tüzelőanyagok globális fogyasztása 2023-ban elérheti a koronavírus-járvány előtti (2019-es) szintet. Ugyanakkor – a prognózis szerint – a fejlettebb gazdaságú OECD-országokban a folyékony energiahordozók kereslete már nem fogja elérni a pandémia előtti szintet. Ennek oka részben az üzemanyag-hatékonyság növekedése, részben az elektromobilitás terjedése. Az elektromos járművek értékesítései 2050-ig világszerte emelkedni fognak. A belsőégésű motorral ellátott járművek flottája az OECD-országokban már 2023-tól, a világ egészét tekintve pedig 2038-tól csökkenésnek indulhat.
Különösen érdekesek lehetnek a járvány által súlyosan érintett légi közlekedés kilátásai. A légi utak kereslete csak valamikor 2025–26-ban térhet vissza a 2019-es szintre. A hozzájuk kapcsolódó üzemanyag-fogyasztás pedig csak 2026 és 2028 között, köszönhetően a légi közlekedés hatékonyságnövekedésének.
Forrás: EIA
Szénerőművekkel nem fogjuk elérni a klímacélokat
Az amerikai kormányhivatal prognózisa alapján a világ földgázfogyasztása 2050-ig 31 százalékkal növekedhet a 2020-as szinthez képest. Ennek oka nagyrészt az ipari szektor és a feltörekvő, illetve fejlődő országok igényeinek bővülése, amit természetesen a termelés bővülése is követ. Az energiahatékonyság emelkedése és az elektrifikáció terjedése miatt azonban a fejlettebb gazdaságokban a háztartási gázfelhasználás várhatóan mérséklődik a század közepéig.
Ugyanakkor a legszennyezőbb fosszilis energiahordozónak, a szénnek a szerepe – 2030-ig várható enyhe csökkenést követően – ismét emelkedhet nagyrészt szintén a nem OECD-tagországok energiaintenzív iparágainak (például a vas- és acélgyártásnak) a gyors bővülésével összefüggésben. Ezzel együtt a primer energiafelhasználásban a szén súlya összességében csökkenni fog a jelentés szerint, mert más források jóval nagyobb szerepet játszanak majd a növekvő igények kielégítésében.
A villamosenergia-felhasználás minden szektorban gyorsabban emelkedhet, mint a teljes energiafogyasztás. Ennek üteme a népességnövekedését is meghaladhatja, köszönhetően az általános elektrifikációnak. A villamosenergia-termelés növekedésének nagy részét a megújulók fogják fedezni, miközben az akkumulátoros energiatárolók, de a földgáz és a szén szerepe is nőhet. A napenergia így csak valamikor a 2040-es évek közepe táján veszi át a széntől az első számú forrás szerepét, miután 2040 körül megelőzi a földgázt. 2050-ben a harmadik helyen még mindig a földgáz állhat, amelyet a szélenergia és a vízenergia követhet a sorban. A nukleáris energia termelése kisebb növekedés után 2040-től lényegében stagnálhat. Miután pedig várhatóan a 2020-as évek közepén a nap- és a szélenergia is megelőzi, a fő források között a legkisebb szereppel kell majd beérnie a vizsgált időszak végéig.
Forrás: EIA
Kapcsolódó bejegyzések
Nemzetközi Atomenergia-ügynökség: atom nélkül nem érhetők el a klímacélok
Atomenergia nélkül gyakorlatilag nem valósíthatóak meg a globális klímacélok – jelentette ki Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatója.
Magyarországot jobban érinti a globális felmelegedés
Természetesen a következő időszakban számos olyan politikai, illetve gazdasági fejlemény és döntés következhet be, amelyek felgyorsíthatják az energiaátmenetet. Részben ilyen hatása lehet az olaj, a földgáz és a szén elmúlt időszakban tapasztalt meredek áremelkedésének is. Ez ugyan a ma még nélkülözhetetlen fosszilis energiahordozók iránti igényt is jelzi, ugyanakkor erős motivációt jelenthet a fenntartható, decentralizált és demokratikus energiaforrásokra való áttérésre, illetve az ezt lehetővé tevő technológiák fejlesztésére is. Mivel ma már tudományos alapon nem vitatható konszenzus alakult ki ennek szükségességéről, remélhető, hogy a fent ismertetett prognózis olyan forgatókönyvet vázol, amely bizonyos rövid távú részérdekek ellenére végül nem realizálódik.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) augusztusi értékelő jelentése szerint a mostani pályát követve 2100-ban a globális átlaghőmérséklet akár 3 °C-kal is meghaladhatja az iparosodás előtti szintet, egy sor súlyos következményt vonva maga után. Magyarországon ennél is nagyobb lehet a felmelegedés. Az eddigi megfigyelések alapján ugyanis a Kárpát-medence az átlagosnál jobban melegedő régiók közé sorolható – húzza alá az Innovációs és Technológiai Minisztérium is a jelentésben. Egyébként az ENSZ legutóbbi, nagy figyelmet kapott jelentését, illetve ennek összefoglalóját – a Párizsi Klímaegyezményhez hasonlóan – minden ENSZ-tagország kormánya elfogadta. Ez azt jelenti, hogy a klímavédelmi cselekvések hiánya elvileg nem abból ered, hogy a politikai vezetők hivatalosan vitatnák az amúgy kikezdhetetlen tudományos alapokon nyugvó jelentés következtetéseit.
Kiemelt kép: canva.com
