Mi köt össze egy erdélyi magyar lányt, és egy német születésű, de immár másfél évtizede Izlandon élő férfit? Először is egy közös nyelv, amely esetükben az angol lett, de még inkább a közös érdeklődés, és értékek, melynek középpontjában a környezettudatos gondolkodás, és életmód áll.
Erről, és sok másról is beszélgetett Dávid Panni, aki maga is újságíró, a transindex.ro portál munkatársával.
Elmondta, hogy férjét, Henryt a megismerkedésük előtt is érdekelte ez a téma, aki azért is szereti a jelenlegi munkáját, mert a hajókon, ahol dolgozik, a turistákat kiviszik a Déli-sarkon meg az Északi-sarkon a szigetekre állatokat nézni, és előadásokat is tartanak a globális felmelegedés hatásairól. Ott ez nagyon látványos. Henry szerint érződni szokott a vendégeken, hogy sokan közülük, akik esetleg azelőtt nem is gondoltak ezekre a dolgokra, amikor már ott vannak és élőben látják, elgondolkodnak a döntéseik következményein. Nagyon erős hatással tud lenni rájuk ez az élmény.
Pannitól megtudjuk azt is, hogy „a közös életünkben meg igazából én vagyok az, aki a hétköznapokban jobban próbál erre figyelni. Például arra, hogy kevesebb egyszer használatos műanyagot vegyünk. Mindkettőnk számára fontos, hogy törekedjünk a környezettudatosságra, de nem hiszünk a végletes megoldásokban, és az extrém aktivizmusban sem.”
Az interjúból kiderül, hogy számára ez az egész témakör már az identitásának a része, hiszen
„minden cikk, amit elolvasok, amire készülök, és amivel foglalkozok, … mindig abban a gondolkodásmódban tart, hogy itt a világvége és valamit tenni kellene.
Ez egy nagyon kemény érzelmi munka, nagyon fárasztó tud lenni, és nem olyasmi, amit a nap végén leteszek, hazamegyek, és többet nem érdekel, hiszen a magánéletemben is törekszem rá, hogy felelősséget vállaljak, és megtegyem, amit tudok.”
A kérdésre, hogy mi lehet a megoldás a globális felmelegedésre, így válaszolt:
„Szerintem csak úgy tudjuk megoldani, hogyha mindenki először saját magával rendbe teszi a kapcsolatát, és hogyha egymással is picit kedvesebbek tudunk lenni. Több időt kellene fordítanunk a befelé figyelésre, de arra is, hogy megismerjünk más kultúrákat, megismerjünk más élethelyzetben levőket, és empátiával próbáljunk meg egymás és magunk felé fordulni. Innentől kezdve pedig már lehet közös megoldásokon dolgozni.
Persze, hogy mindenki megteheti a saját részét, de egyenként nagyon kevesek vagyunk, és csak az összefogásból lehet látványos eredmény. A politikumra és a nagy cégekre is csak így lehet hatást gyakorolni. De ehhez az is kell, hogy ne butaságokon vitatkozzunk egyfolytában, hanem a jót lássuk meg egymásban és a közös célt.”
(Forrás: transindex.ro Kép: Dávid Panni – Készítette: Henry Páll Wulff)
