A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szakemberei által nemzetközi együttműködésben végzett kutatás szerint faültetéssel és a természetes élőhelyek helyreállításával sem lehetséges annyi szén-dioxidot kivonni a Föld légköréből, ami már érdemi változásokat hozna a klímaváltozás megfékezésében.
A kutatók szerint a helytelen faültetés – például a száraz, homokos területek zárt erdősítése – súlyosbíthatja a vízhiányt, felboríthatja az élőhelyek egyensúlyát, és veszélyeztetheti a helyi növény- és állatfajokat. A szakemberek számításai alapján az iparosodás kora óta az emberi tevékenység következtében a légkörbe jutott több mint 640 milliárd tonna szén-dioxidból mindössze 96,6 milliárd tonnát lehetne megkötni, ha minden lehetséges helyszínen megvalósítanánk a természetes élőhelyek helyreállítását.
Kapcsolódó bejegyzések
Természetalapú megoldásokkal a klímaváltozás ellen
Természetalapú megoldásról akkor beszélhetünk, amikor az éghajlatváltozást eleve létező természetes módszerek segítségével próbáljuk kiküszöbölni. Ilyen például a fásítás, de a jelenség ennél jóval összetettebb.
Ez a 2025-ig kibocsátott mennyiség 17 százalékának megkötését tenné lehetővé 2100-ig, amennyiben a klímavédelmi szempontokat maximálisan érvényesítő, globális „zöldpolitika” alapján cselekednénk. A 2025 és 2100 közötti időszak legoptimistább kibocsátási forgatókönyve esetén pedig legfeljebb 12 százalékos arány érhető el. A tanulmány arra is rámutat, hogy változtatás nélkül, a jelenlegi erdősítési és élőhely-helyreállítási ütemmel az emberiség által a légkörbe juttatott szén-dioxidnak csupán 3,7 százaléka vonható ki a természet segítségével.
Az elmúlt évtizedben az élőhelyek restaurációja – amely gyakran pusztán faültetésre korlátozódik – egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a klímaváltozás mérséklését célzó programokban, és kulcselemévé vált a klímaválságra, valamint a biológiai sokféleség krízisére adott válaszoknak. Sokan úgy vélik, hogy ez a módszer jelentős mértékben képes ellensúlyozni az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid-kibocsátást, azonban az SZTE, a Royal Botanic Garden Edinburgh kutatói, valamint német, brazil és francia tudósok közreműködésével készült tanulmány eredményei cáfolják ezt a vélekedést.
Kapcsolódó bejegyzések
Árthatunk is a faültetéssel?
A kutatók szerint a sarkvidéki erdősítés rossz ötlet, e helyszínek nem alkalmasak arra, hogy a klímaváltozás hatásait faültetéssel ellensúlyozzuk.
A Tölgyesi Csaba – az MTA-SZTE Lendület Alkalmazott Ökológia Kutatócsoport vezetője – irányításával 2022-ben indult kutatás során globális adatbázisokból gyűjtötték össze az adatokat, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározták a Föld jelenlegi felszínborítását. Ennek alapján azonosították azokat a területeket, ahol helyre lehet állítani a természetes élőhelyeket.
A számítások elvégzéséhez meg kellett állapítani, hogy a különböző élőhelyeknek mekkora a szén-dioxid-megkötési potenciáljuk, majd saját modellt építettek gépi tanulás alkalmazásával. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy viszonylag egyszerűen és nagy pontossággal meghatározzák, hogy a Föld bármely pontján az eredeti élőhely-restauráció milyen szén-dioxid-megkötési lehetőséget rejt magában.
Kapcsolódó bejegyzések
Gombák, giliszták és szén-dioxid-megkötés: a talajok jelentőségéről szólt az idei elnöki tanóra
A X. Fenntarthatósági Témahéten „Ássunk a mélyére! – A talaj élete” címmel tartott előadást Áder János a Szegedi Tudományegyetemen.
Történelmileg az ökológiai restauráció felelőssége gyakran a fejlődő országokra hárult, miközben a kibocsátás kompenzálását és a szén-dioxid-megkötést célzó programokat a fejlettebb országok irányítják és határozzák meg. Igazságtalan, hogy azok a közösségek viselik a klímaváltozás megoldásának terhét, akik nem elsőként felelősek a probléma kialakulásáért. A kutatás azt is kimutatta, hogy a szén-dioxid-megkötés szempontjából kiemelten fontos helyreállítási területek jelentős része éppen a globális északi országokban található – hangsúlyozta a szakember.
(MTI)
Fotó: Canva