A gombák szinte mindenütt körülvesznek minket, fonalaikkal keresztül szövik a talajt, spóráik a levegőben szállnak. Egy részük parazitaként más élőlények testén él, egy részük kulcsfontosságú számos élelmiszerünk előállításához, másokat pedig közvetlen fogyasztásra termesztünk vagy gyűjtünk. Cikkünkben elsősorban a természetben gyűjthető ehető gombákról, valamint a gombászás alapszabályairól lesz szó, de a gomba részei is terítékre kerülnek.
Így szedj gombát!
A természetjárás remek hobbi, de ha egybekötjük a gombászással, akkor kincsvadászattá válik, ahol a jutalom egészséges, vadon termő élelmiszer lesz! Nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni, hogy a leszedett gombákat minden esetben szakértővel vizsgáltassuk meg, hiszen a tévedésünknek súlyos ára lehet!
Hogyan készüljünk fel a gombászásra?
A gombagyűjtés, főleg, ha először vágunk neki az erdőnek vagy a rétnek, kezdődjön azzal, hogy tájékozódunk: kivel, hol és mikor tudjuk bevizsgáltatni a zsákmányolt gombát! Ebben jelent nagy segítséget a NÉBIH oldalain található jegyzék, a gomba-szakellenőrök országos listája. Nagyobb városokban általában a piacok és vásárcsarnokok területén is találunk gombavizsgálókat. Azért is fontos időben tájékozódni, mert az ellenőrök illetve gombavizsgáló-állomások egy jelentős részénél szükséges a vizsgálati időpontot előre egyeztetni. A budapesti piacokon működő gombavizsgálók nyitvatartásáról illetve elérhetőségéről ezen az oldalon tájékozódhatunk. Fontos szem előtt tartani a gyűjtés időzítésekor – amennyiben erre az időjárás és a ráérésünk is lehetőséget ad –, hogy a piaci gombavizsgálók többsége szombaton kora délután zár, vasárnap pedig egyáltalán nincs nyitva.
Milyen eszközök kellenek?
Kosár
Az erdőjáró, túrázó jóbarátja a hátizsák, de ha gombászni megyünk, jobban járunk egy jó kosárral! Kosár és kosár között is nagy különbség van persze, érdemes magas falú, hosszú kosarat választani, mely lehetőleg nem szűkül az alja felé, füle pedig hosszanti irányú. Ha ilyenünk nincs otthon, kézművesektől, vásárokban remek vesszőfonatú kosarakat vásárolhatunk, melyek élettartamát időről időre lenolajjal átkenve jelentősen meghosszabbíthatjuk.
Kés
Ez már egyszerűbb kérdés, lényegében bármilyen éles szerszám megteszi. Egyszerű, kisebb méretű konyhai késsel is nekivághatunk az erdőnek, de jobb választás lehet egy bicska, esetleg a kényelmes egykezes bicskába is, melyet kényelmesen tudunk nyitni, zárni.
Ha igazán profik vagyunk – vagy legalábbis sokat járunk gombászni –, megéri befektetni a speciális gombászkésbe, melynek rövid, íves pengéje van, így kiválóan el lehet vele metszeni a tönköt.
Gombászkönyvek
Még akkor sem érdemes előzetes ismeretek nélkül nekiindulni a gombagyűjtésnek, ha úgyis bevizsgáltatjuk, amit találtunk. Persze fontos, hogy az ehető fajokról legyenek ismereteink, de még ennél is lényegesebb, hogy a mérgező fajokat, fajcsoportokat, melyek mérgezők, legalább nagyjából felismerjük. Ehhez komoly szakirodalom áll rendelkezésünkre, de nagy segítséget jelentenek az olyan kisebb kézikönyvek, melyeket az erdőbe is magunkkal tudunk vinni. Itt is fontos azonban leszögezni, hogy a gombavizsgálatot semmi sem helyettesítheti! Kovács Gyula gombaszakellenőr cikkében a
- Gombászok kézikönyvét javasolja Ewald Gerhardt tollából, illetve az
- Erdők-mezők gombái és a Gyűjtsünk gombát erdőn-mezőn című könyveket Locsmándi Csaba és Vasas Gizella szerzőségével.
A szakértő kitér a különféle mesterséges intelligencia alapú mobilos alkalmazásokra is, melyek segítségével megállapítható az adott növény, állat vagy épp gomba faja, fajtája. Ezek bizonyos esetekben hasznosak lehetnek, gombászáskor viszont maradjunk a jó öreg szakirodalomnál. Már csak azért is, mert ezek a gyors mobilos megoldások nem feltétlenül segítik elő a témában való elmélyülést.
Mikor és hol keressük a gombákat?
Gombákkal egész évben találkozhatunk, de gombászni leginkább a tartós csapadékot követő meleg időben érdemes, ugyanis az ilyenkor jellemző körülmények kedveznek leginkább az ehető fajok növekedésének. Ennél persze összetettebb a kérdés, főként, ha egy-egy konkrét fajtát keresünk, ezek megtalálásához a fent említett könyvek, illetve más gombászok beszámolói nyújthatnak értékes segítséget. Érdemes felkeresni az interneten olyan fórumokat és csoportokat, ahol amellett, hogy érdekes információkkal gazdagodunk a gombászásról, esetleg kérdéseket is feltehetünk.
A gomba részei
A gombász leggyakoribb zsákmányai az úgynevezett kalapos gombák, melyek felépítése, a formai különbségek ellenére, nagyjából megegyezik. Testük több részből áll, de a legfeltűnőbb – és gyakran az azonosítás során legfontosabb – a kalap. Ez alatt találjuk a tönköt, azaz a gomba törzsét. A tönk a talajban lévő gombafonalakból nő ki. Több olyan gomba is van, amely bocskort hord a tönkön, vagy gallért a kalapja alatt, ezek szintén fontosak az egyes fajok megkülönböztetésében.
A gombagyűjtés szabályai és etikája
A gombaszedés hivatalos szabályai részben átfedésben vannak a vadon gyűjthető növényekre, gyógynövényekre vonatkozó szabályokkal.
- Állami védett erdőkből fejenként és naponta legfeljebb 2 kg gomba (és bármely növény) gyűjthető, de ilyen helyen csak a természetvédelmi hatóság és az erdészet engedélyével gyűjthetünk.
- Egyéb védett területen is szükségünk van a természetvédelmi hatóság engedélyére.
- Magánerdőben, magánréten, közösségi (pl. önkormányzati) területen a tulajdonos engedélyével mennyiségi korlátozás nélkül gyűjthetünk, de ha védett, akkor ugyanúgy szükségünk lesz a természetvédelmi hatóság engedélyére.
- Nem gyűjthetők a hazánkban védett vagy kiemelten védett gombafajok!
Az írott szabályok tiszteletben tartása mellett az íratlanoknak is fontos megfelelnünk, hiszen a természet védelme közös felelősségünk. Ennek szellemében a gombászat közben is törekedjünk arra, hogy csak a lehető legkisebb mértékben zavarjuk meg a környezetet! A nem ehető vagy mérgező gombák is az élővilág építőköveit képezik, ne háborgassuk őket! Ennek megfelelően a lehető legkevesebb gombát szedjük le értelmetlenül!
A gombász legfőbb titka a gazdag gyűjtőhely. Nem illő tehát arról faggatni más gombagyűjtőket, hogy merre van a lelőhelyük, de ugyanígy mi se áruljuk el a kedvenc területeinket!
Miért egészséges a gomba?
Nemcsak finom csemege, de a szervezetünk számára is hasznos és egészséges táplálék lehet a gomba. Számos fajuk remek tulajdonságokkal rendelkezik, valamint ásványianyag-tartalmuk is kiemelkedő, így a gomba az egészséges és fenntartható étrend fontos része. Alábbi tulajdonságai miatt megfontolandó, hogy minél gyakrabban kerüljön a tányérunkra:
- csökkenti a koleszterinszintet,
- segíthet a vérszegénységen,
- csökkenti a vérnyomást,
- segíthet megelőzni a cukorbetegséget,
- szerepe van a tápanyag-felszívódás elősegítésében,
- rákmegelőző hatású,
- segíti az immunrendszer helyes működését.
Ehető gombák
Magyarországon nagyjából 2–3 ezerre tehető azon gombafajok száma, melyek szemmel látható méretű termőtestet növesztenek. Ezek kisebbik, de jelentékeny része fogyasztható, sőt különleges ízvilágukkal remek új színt jelenthetnek étrendünkben. Alább bemutatunk néhányat a leggyakoribb ehető gombák közül.
Ízletes kucsmagomba
Az ízletes (népi nevén illatos) kucsmagomba erdőkben, erdőszéleken, füves területeken, de kertekben és főleg trágyadombokon, illetve újabban a hipermarketek parkolóiba telepített sövények alatti mulcson is nő. Magassága elérheti akár a 20 cm-t is, tojásdad süvege szépen texturált.
Népies nevének megfelelően kellemes, fűszeres illata van. A többi kucsmagombához hasonlóan jellemzően tavasszal terem, amikor még kevés más gombafaj szedhető. Többféle papsapkagombával is összetéveszthető, leginkább az óriás papsapkagomba hasonlít rá, ezek azonban mérgezők!
Nyári vargánya
Mint ezt a neve is mutatja, elsősorban nyáron találkozhatunk vele, de ősszel is gyűjthetjük lombos erdőkben, néha fenyvesekben is. Magassága elérheti a 25 cm-t, a kalap színe a világostól a sötétbarnáig terjed, míg tönkje inkább világosbarna árnyalatú. Íze és illata jellegzetesen gombás.
Erdei csiperke
Magyarországon meglehetősen gyakorinak mondható faj, amellyel nyár elejétől egészen októberig találkozhatunk a savanyú vagy meszes talajú erdőkben. Jellemzően lucfenyő és bükk alatt találjuk. Magassága általában 4–8 cm, míg színe világosbarnás, körkörös sötétebb pikkelyekkel. Illata és íze nem jellegzetes, akár szagtalan is lehet, jellegzetessége viszont, hogy sérülésre a fiatal példányok húsa gyorsan és erősen húsvörösre vagy borvörösre, míg az idősebbeké szürkésre, barnásfeketére változik.
Nagy őzlábgomba
Méltán népszerű gombászzsákmány, ugyanis a szemre is tetszetős küllemű nagy őzlábgomba jól elkészítve igen ízletes csemege. Termőhely tekintetében nem válogatós, a sűrű erdőben éppúgy nő, mint az erdőszélen, sőt még kertekben is előjön. Nyár elejétől késő őszig találkozhatunk vele. Azért is számít népszerű fajnak, mert jellegzetességei miatt kevés gomba hasonlít hozzá, míg közvetlen rokonai, a csipkés őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba is ehetők.
Sárga rókagomba
Magyarországon meglehetősen gyakorinak számító gombafaj, mely lombos és tűlevelű erdőkben egyaránt előfordul, inkább a savanyú talajt kedveli. Nyár elejétől egészen novemberig terem, de főként a meleg, esős időszakokban fordul elő, míg az aszályos években csak ritka vendég az erdő talaján. Színe jellegzetes sárga, mely a példány korától függően világosabb vagy sötétebb árnyalatú. Kellemes, fűszeres íze és tartóssága miatt népszerű, piacokon is rendszeresen találkozhatunk vele.
Mezei szegfűgomba
A fentiekkel ellentétben a mezei szegfűgomba, miként ezt a neve is mutatja, nem erdőkben, hanem nyílt területeken, mezőkön, legelőkön, füves helyeken él. Az általában nagy csoportban termő, ám nem túl méretes (2–4 cm magas) gombák jellegzetesen fűszerillatúak, ízük nagyon jó. Mellette szól az is, hogy nehezen összetéveszthető más fajokkal, de a rá messziről hasonlító gombákkal ellentétben jellegzetes illata van. 2014-ben a mezei szegfűgomba volt az év gombája.
Ízletes vargánya
Igen népszerű a már május végétől egészen október közepéig előforduló ízletes vargánya, mely több szempontból is kimagaslik a gombák mezőnyéből. A leggyakrabban tölgyesek, gyertyánosok és szelídgesztenyések talaján előforduló gombának akár 12–25 cm átmérőjű kalapja is lehet, míg tönkjének magassága a 15 cm-t is elérheti. Igen kiadós, már egy kisebb zsákmányból is remek lakomát csaphatunk, egyedül arra kell figyelnünk, hogy ne tévesszük össze mérgező rokonaival.
Ízletes rizike
Az elsősorban erdeifenyők körül megtalálható, Erdélyben fenyőaljagomba néven ismert ízletes rizike nagy előnye, hogy az avatottabb szem mérgező gombával nem tudja összetéveszteni. Színében egyaránt megtalálható a zöld és a narancssárga, húsa szintén narancsos, megtörve pedig tejnedvet ereszt, ami a levegőn hamar megzöldül. A közepes termetű gomba jellemző átmérője 4–12 cm.
Kékhátú galambgomba
A népiesen galambicának is nevezett galambgombával elsősorban lomberdőkben találkozhatunk, olykor nagy mennyiségben. Sok társával ellentétben a szárazabb időszakokban is előfordul, termőtestet nyáron és kora ősszel növeszt. Ropogós, jó ízű húsa miatt sokféle ételben helyet kaphat, de gyűjtése fokozott figyelmet követel, mert tönkje és kalapszíne veszélyesen hasonlít a gyilkos galócáéhoz!
Lila pereszke
A lila tölcsérpereszkének is nevezett gombafaj a színe miatt igazi kuriózum, de tetszetőssége mellett illata is rendhagyó: ez az erős, fűszeres aroma a „pereszkeillat”. Erdők napsütötte részein ősszel és tél elején találkozhatunk vele, a szezonban a piacokon is előfordul. Fontos róla megjegyezni, hogy nyersen enyhén mérgező. Összetéveszthető az ehető lilatönkű pereszkével, de más – elsősorban lilás színű – mérgező fajokkal is, így azonosítására szánjuk nagyobb figyelmet!
Barna tinóru
A fiatalon félgömb alakú kalappal rendelkező erdei gomba jó illatú és ízű, és szárításra is alkalmas, így értékes zsákmánya lehet a gombavadászoknak. Leginkább fenyvesekben fordul elő, de lomberdőkben is találkozhatunk vele. Kalapjának átmerője 5–15 cm, míg tönkjének magassága 5–12 cm lehet.
Késői laskagomba
Érdekessége, hogy élő vagy elhalt lombhullató fákon nő, egyedei csoportokban, kagyló alakban jelennek meg, bár fenyvesekben is találkozni velük. Szeptembertől márciusig fordul elő. Fogyasztásra elsősorban a fiatal egyedek alkalmasak, mert az idősebb példányok húsa megkeményedik, szívóssá válik, kevésbé ízletes. Legtöbbször termesztett formában találkozhatunk vele a boltokban és a piacokon, de ha megfelelő körülményeket tudunk neki teremteni, otthon is próbálkozhatunk a termesztésével.
Júdásfülegomba
A fafülgombaként is ismert, elsősorban ázsiai éttermekben megjelenő gombáról kevesen tudják, de Magyarországon is gyakori fajnak számít. A parazita életmódot folytató faj egyedeit egész évben, de főként kora tavasztól késő őszig találhatjuk meg lombos fák elhalt ágain. Íze elsősorban levesként elkészítve érvényesül. Kiválóan szárítható, valamint fagyasztható fajta.
Téli fülőke
Az üzletekben enoki gombaként is találkozhatunk vele, de nem ázsiai fajta, valójában nálunk is megtalálható vadon. Nevéhez híven elsősorban a téli hónapokban, októbertől márciusig fordul elő, a júdásfüléhez hasonlóan lombos fák tuskóin, néha élő fákon. Több gombafajjal is össze lehet téveszteni, de fontos, hogy termőideje alatt a hasonmásai nem fordulnak elő. Érdekesség, hogy a japán konyhában a siitake után a második legfontosabb gombafaj, a termesztett gombafajok világranglistáján a hatodik.
Szarvasgomba
Magyarország a kontinens egyik legnagyobb szarvasgomba-exportőre. Az üzletekben és a piacokon vásárolható gombák árát több szempont alakítja, de általánosságban elmondható, hogy legalább a termesztett változatok néhánya minden család asztalán helyet tud kapni. Teljesen más a helyzet viszont a szarvasgomba esetében, mely nem termeszthető, kizárólag a vadonban lelhető fel, és ott sem mindenhol.
Mivel ezt a gombát speciálisan képzett állatok segítségével lehet csak megtalálni, ára akár a kilónkénti 500 ezer forintot is elérheti. Épp ezért érdemes szezonjában, azaz szeptember és október környékén vásárolni, mert ekkor fogunk olcsóbban hozzájutni a még így is exkluzív csemegéhez. Hozzá kell tenni azt is, hogy a szarvasgomba a legtöbb társával ellentétben inkább fűszer, így egyszerre nem használunk belőle túl sokat, de még ebben a mezőnyben is a legdrágábbak ligájában szerepel.
További népszerű ehető gombák
A fentiek csupán egy kis szeletét adják a Magyarországon fellelhető vadon élő ehető gombáknak, de az interneten fellelhető, gombászattal foglalkozó oldalakon a teljes listát megtaláljuk. Ezeken túl a legjobb, amit tehetünk, ha a fent említett könyveket hívjuk segítségül, ha gombászni indulunk, vagy elmélyülnénk a témában.
Mérgező gombák
Az ehetők mellett számos mérgező gombával is találkozhatunk, ha gombászni indulunk. A gombavizsgálat elsődleges célja ezért épp az, hogy a nem ehető vagy egyenesen mérgező gombákat beazonosítsa, nehogy a tányérunkra kerülve nagyobb problémát okozzanak. A gombamérgezéseket nem maguk a gombák, hanem az általuk termelt mérgező anyagok, a toxinok okozzák. Ezek az esetek egy részében súlyos máj- és vesekárosodást okozhatnak, de megfelelő kezelés nélkül akár halálhoz is vezethetnek. A Magyarországon őshonos mérgező gombák listáját az interneten is fellelhetjük, néhány halálosan mérgező gombafajtát pedig alább bemutatunk.
Légyölő galóca
Ha egy gyerek gombát rajzol, valószínűleg a légyölő galócát veti papírra. A mindenki által ismert piros alapon fehér pettyekkel tarkított kalapos gomba azonban erősen mérgező, bár a modern orvosi kezeléseknek hála ma már ritkák a halálos mérgezések. A halálos adagja 15 példányban van meghatározva. A mérgezés lappangási ideje 15 perc és 2 óra között van, ezt követően a tünetek rendszerint izzadás, remegés, nyálfolyás, alacsony pulzus, szűk pupilla, vérnyomásesés, légszomj és látászavar.
Gyilkos galóca
Az egyik legveszélyesebb mérgező gomba, mely a legtöbb halálos kimenetelű gombamérgezés hátterében felfedezhető. A természetben nyáron és ősszel találkozhatunk vele. Kalapja leggyakrabban zöldes árnyalatú, míg lemezein és a tönkjén a fehér szín dominál. Sajnos számos ehető gombafajra hasonlít, ezért évente több haláleset is írható a számlájára Európa-szerte. A mérgezés tünetei fogyasztás után 8–24 órával jelentkeznek: heves hasmenés, hányás és izomgörcsök. Később máj- és vesekárosodást okoz, ezenkívül gátolja a sejtek általános fehérjeszintézisét. Ellenszere egyelőre nem ismert.
A gombamérgezés tünetei
Függően attól, hogy melyik mérgező gombafajból fogyasztottunk, a tünetek nagyon különbözőek lehetnek, ahogy az is, mikor kezdenek jelentkezni. Általánosságban elmondható, hogy minél korábban jelentkeznek, annál enyhébb a mérgezés.
Gyakori tüneteket lehetnek:
- hányinger, émelygés, hányás,
- szédülés, egyensúlyzavar,
- hasmenés, hasi görcsök,
- remegés,
- kiszáradás,
- izzadás,
- nyálfolyás,
- nehézlégzés,
- heves szívdobogás,
- sárgaság,
- zavartság, sőt akár hallucinációk.
Ha felmerül a gyanú, hogy a fentiekhez hasonló vagy akár tőlük eltérő tüneteinket gombamérgezés okozza, azonnal forduljunk orvoshoz: a gombamérgezés minden esetben orvosi kezelést igényel.
Gombareceptek
A vadonban gyűjtött gombák íze, illata és zamata jelentősen eltér a termesztett fajták legtöbbjétől, sokkal intenzívebb náluk. Az adott gombához passzoló elkészítési móddal pedig még tovább fokozhatjuk az ízélményt. Az alábbiakban megmutatunk néhányat a népszerű gombás receptek közül.
Rántott gomba
Hozzávalók:
- 0,5 kg gomba
- 10 dkg zsemlemorzsa
- 10 dkg liszt
- 2 tojás
- só, bors ízlés szerint
- olaj
Olyan gombát érdemes választani a bő olajban történő sütéshez, melynek nagy kalapja van. A legjobbak a vargánya, a csiperke vagy például az nagy őzlábgomba. A választott gombát tisztítsuk meg, ha szükséges, daraboljuk a kívánt méretűre, ezután pedig épp úgy mint bármely rántani való zöldségfélét vagy húst, panírozzuk be! Általában rizzsel és tartármártással tálalják.
Őzlábgombarecept: tejszínes őzlábgomba-paprikás
Hozzávalók:
- 1,5 kg nagy őzlábgomba
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 db TV-paprika
- 1 nagyobb paradicsom
- só, bors
- pirospaprika
- őrölt köménymag
- 1 csokor petrezselyem
- 3,5 dl tejszín
- 2 ek étkezési keményítő
Vágjunk apróra egy vöröshagymát, és dinszteljük meg, közben adjuk hozzá a szintén felaprított paprikát végül egy darabolt hámozott paradicsomot. Amikor a paradicsom szétfőtt, húzzuk le az edényt a tűzről, a hagymát és a paradicsomot hintsük meg pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk! Keverjük össze, és adjuk hozzá a nagyobb darabokra tördelt őzlábgombát, melyet előzőleg megtisztítottunk! Ezután tegyük vissza az edényt a tűzre! Gyakori keverés mellett főzzük, amíg a gomba meg nem puhul, ekkor öntsük hozzá a keményítővel vagy liszttel behabart tejszínt! Rottyantsunk egyet rajta, a végén pedig szórjunk rá egy csokor aprított petrezselyemzöldet! Nokedlivel tálaljuk!
Laskagombarecept: vajas-fokhagymás laskagomba
Hozzávalók:
- 80 dkg laskagomba
- vaj
- 1 dl fehérbor
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- só, bors ízlés szerint
A laskagombával egyszerű a dolgunk, ha meg akarjuk tisztítani: elég folyóvízben alaposan leöblíteni, illetve a keményebb tönkjeit levágni. A gombát vágjuk nagyobb darabokra! Eközben egy lábosban olvasszunk vajat, futtassuk meg rajta a feldarabolt laskagombát, végül egy kevés fehérborral 10–15 perc alatt pároljuk puhára! Amikor a gomba elkezd levet ereszteni, apróra vágott vagy átnyomott fokhagymát adjunk hozzá, sózzuk, borsozzuk! Ha a lé nagy része elpárolgott, adjuk hozzá az apróra vágott petrezselymet, és pirítóssal tálaljuk!
A gomba fagyasztása
Van az úgy, hogy túlszedi magát az ember. Ilyenkor nem kell azonnal kétségbe esni, több megoldás is létezik arra, hogy a gyorsan romló gombát tartósítsuk. Az egyik lehetőség a fagyasztás, mely az egyik legegyszerűbb módszer. Hátránya, hogy a gomba elveszíti eredeti állagát, megpuhul, és a zamatából is veszíthet valamennyit. A teendőnk mindössze annyi, hogy tisztítás (gombafüggő, hogy elegendő mosni, vagy pucolni is kell) után zacskóba vagy dobozba helyezve a mélyhűtőbe tesszük. Érdemes már egyből aprítva eltenni a gombákat, így rögtön konyhakészen várja majd a bevetést.
Az eredeti zamat megőrzése érdekében sokat tehetünk azzal, hogy blansírozzuk vagy pirítjuk fagyasztás előtt. Előbbi esetben lobogó, sós, citromleves vízbe kell tennünk 2–4 percre, majd egy jeges fürdő után zacskózva irány a fagyasztó. Ha a pirítást választjuk, akkor várjuk meg, hogy a gomba kihűljön, és ugyanígy zacskózva tudjuk eltenni.
A gomba szárítása
Az ízletes, zamatos, illatos vadon gyűjtött gombák egy része szárítva is kiváló alapanyag, illetve fűszer lehet. A folyamat nem túl bonyolult, így bátran nekivághatunk. Mindössze egy meleg, jól szellőző, de nem napos helyre van szükségünk, valamint egy rácsra, melyen el tudjuk helyezni a szárítani kívánt gombákat, illetve a nagyobb gombák esetében a kitört tönköket. A szárításhoz legalább 1–2 napra szükség lesz, közben pedig időnként meg kell majd forgatni a gombákat. Akkor van kész, ha zörgősre száradt. Ekkor hagyjuk még további 1–2 napig a szárítón. Légmentes dobozban akár 1 évig is megőrzi az aromáját.
A művelet előtt a gombát elegendő tiszta ruhával ledörzsölni, megmosni csak abban az esetben szabad, ha a gomba sáros volt. 1 kg gombából nagyjából 10 dkg szárított gomba lesz, melyből egy mozsár vagy kávédaráló segítségével gombaport is készíthetünk. Utóbbi biztosan jól jön majd, amikor legközelebb rizottót készítünk.
A gomba termesztése
Gombát nem csak gyűjteni vagy vásárolni, de termeszteni is lehet. A termesztéshez ráadásul nem kell kert, csupán néhány kellék és egy megfelelő hely. A legfontosabb kérdés, hogy tudunk-e egy nagyjából állandó 12–20 Celsius-fok körüli, páradús, sötét helyet biztosítani a zsákoknak. Ha a válasz igen, akkor érdemes belevágni az otthoni gombatermesztésbe. Lássuk, mire van szükségünk!
Gombazsák
Jellemzően műanyagból készül, melybe valamilyen – az termeszteni kívánt gombának megfelelő – termőközeget töltenek. A gombazsákot készen tudjuk megvásárolni, és általában már be van oltva a gombaspórákkal. Amikor a zsákok a gombák növekedéséhez szükséges körülmények közé kerülnek, a gombák megindulnak. A zsákokon általában 4–5 hullámban érik a gomba, így biztosítva, hogy viszonylag nagy mennyiségben jussunk friss gombához. Itthon leginkább a csiperke és a laskagomba otthoni termesztése terjedt el.
Termesztett gombák
Ha éppen nincs szezonja a gyűjtésnek, vásárolhatunk a termesztett fajták közül is, például a néha sampionnak is nevezett csiperkét vagy a laskát. Sőt a különleges szárított gombákat, melyek itthon vadon nem találhatók meg, érdemes is keresnünk az üzletekben. Ezek közül a legfontosabbak:
- kombucha,
- enoki gomba,
- shimeji gomba,
- ördögszekér gomba,
- shiitake gomba.
Fotók és kiemelt kép: Canva
