Amikor ezt a cikket olvasod, jó eséllyel túl vagy már 1-2 vécélehúzáson, amit a nap hátralévő részében újabbak követnek majd. A Fővárosi Vízművek adatai szerint fejenként átlagban napi 11–26 liter vizet használunk a toalett öblítésére, ami az átlagos 100–150 liter/fő/nap vízfogyasztáshoz viszonyítva akár negyede-ötöde is lehet teljes vízfelhasználásunknak. Más adatok szerint az otthoni vízfogyasztásnak nagyjából 30%-át használjuk öblítésre.
Ez nem mindig volt így, és nem is törvényszerű, hogy így legyen. Az alábbiakban összegyűjtünk pár hasznos infót és praktikát, amelyekkel csökkenteni lehet a vécéöblítésekkel elpocsékolt ivóvíz mennyiségét.
Mennyi vizünk van?
Bár Földünk felszínének 71%-át borítja víz, ennek csupán 2,5%-a édesvíz. Bár még ez is bődületesen nagy mennyiség, fontos megjegyezni, hogy ennek a mennyiségnek a túlnyomó többsége a sarkokon és a gleccserekben található, fagyott formában. A könnyen hozzáférhető felszíni édesvíz csupán az összmennyiség 0,009%-át teszi ki. Persze ha takarékosan használjuk, ez is bőven elég lehet, egyelőre azonban csak elvétve fordítunk megfelelő figyelmet a vízkincs megóvására.
Kapcsolódó bejegyzések
Vajon tényleg víznagyhatalom vagyunk?
Sokszor hallani, hogy hazánk víznagyhatalom, de ez vajon tényleg így van? És a klímaválság várható fokozódásával is így marad?
Azt már az elején fontos leszögezni, hogy elsődlegesen nem a vécélehúzás áll a vízpazarlás hátterében. Az emberiség által felhasznált édesvíz 92%-át a mezőgazdaság használja fel, kiugróan nagy mennyiséget az állattenyésztéshez és a feldolgozott élelmiszerek gyártásához. Így – ha jelentősen szeretnéd csökkenteni a vízfelhasználásod – érdemes az étrendedet is átgondolni. De térjünk vissza a vécére!
A sárga maradjon?
Az 1900-as évektől egyre nagyobb lett a kereslet a vízöblítéses vécék iránt Budapesten, hiszen ekkorra a működéséhez szükséges csatornahálózat is többé-kevésbé kiépült. A következő évtizedekben az újítás fokozatosan országszerte elterjedtté és megszokottá vált. Ma már mindannyiunk lakásában van egy külön helyiség, ahol saját vízöblítéses toalettünkön trónolhatunk. De hogyan tudunk spórolni az értékes ivóvízzel?
Csökkentsük a lehúzások számát?
Sokaknak ismerős lehet „A sárga maradjon, a barna szaladjon!” elv. Ennek lényege, hogy csak a nagydolgunkat húzzuk le. Bár ezzel valóban jelentős mennyiségű vizet meg lehetne spórolni, nem biztos, hogy a legjobb megoldás. A vizelet hamar képez szinte eltávolíthatatlan szennyeződést a fajanszon, ráadásul – függően az elfogyasztott folyadék mennyiségétől és attól, hogy mit ettünk – akár meglehetősen szagos is lehet a vévécsészében maradó tartalom. Persze ha ezek nem zavarnak minket, esetleg egyedül élünk, akkor ki lehet próbálni. De a vízöblítéses vécé neve nem véletlenül az, ami!
Hekkeld meg a víztartályt!
Sokkal szofisztikáltabb megoldás lehet, ha egyszerűen csak kevesebb vízzel öblítünk. Erre több módszer is létezik. A mai vécétartályok jelentős részénél a gomb nyomásának időtartamával befolyásolhatjuk a felhasznált víz mennyiségét. A legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás tehát ez. Ha nem ilyen tartályunk van, akkor érdemes beszerezni olyan víztakarékos betétet, amely a gomb megnyomásának elengedésével megállítja az öblítést.
Ennél eggyel még tovább mehetünk egy egyszerű trükkel: tegyünk a vécétartályba valamilyen nagyobb térfogatú nehezéket! Ezt nagyobb kövekkel is meg lehet oldani, az interneten sokfelé ajánlják a homokkal vagy jobb híján vízzel töltött PET-palackokat. Ha azonban profibb megoldásra vágyunk, vásárolhatunk is ilyen nehezéket. Az elv egyszerűen annyi, hogy ha kevesebb víz van a vécétartályban, kevesebbet is fogunk felhasználni.
A vízszerelésben jártasabbak akár a tartály vízszintmérőjével is babrálhatnak. Ez az eszköz szolgál a víztartály feltöltésének a vezérlésére. Erre azonban tényleg csak akkor vállalkozzunk, ha értünk hozzá!
Ne hagyd elfolyni a szürkevizet!
A szürkevíz az egyszer már felhasznált, emberi fogyasztásra nem, de számos más célra még alkalmas víz. A háztartásunkban felhasznált legtöbb vízből szürkevíz lesz. Legtöbbször anélkül engedjük a lefolyóba, hogy megpróbálnánk újra felhasználni. Pedig a például fürdésnél vagy mosogatáskor képződő szürkevíz felhasználásához komolyabb befektetésre sem lenne szükség, csak az elhatározásra.
Legegyszerűbben a fürdésnél tudjuk megfogni az értékes vizet: használjunk dugót, hogy a víz ne tudjon lefolyni! Az így felgyülemlett vizet egy vödör vagy lavór segítségével fel tudjuk használni vécéöblítésre. Ennek a megoldásnak persze léteznek kifinomultabb megoldásai is. A fenntartható termékekkel foglalkozó üzletekben kaphatók a mosdó lefolyójára csatlakoztatható tartályok, ahogy már olyan megoldások is léteznek, ahol a kézmosó és a vécé egybe van építve. Ez persze már akár komolyabb beruházást is igényelhet, de cserébe jelentős mennyiségű vizet takaríthatunk meg.
A műfaj csúcsát a szürkevíz-újrahasznosító rendszerek képviselik, melyek sok esetben az esővizet is képesek becsatornázni az otthoni hálózatba. Ez azonban egy meglehetősen költséges beruházást igénylő megoldás, hiszen két párhuzamos rendszert (az ivóvízét és a szürkevízét) kell kiépíteni. Csak ezzel a kérdéssel könyveket lehetne megtölteni, így nem is részletezem tovább. Már csak azért sem, mert a fenti – egyszerű és könnyen megvalósítható – megoldások is lehetővé teszik, hogy jelentősen kevesebb értékes vizet használjunk fel.
Ellenőrizd, hogy nincs-e szivárgás!
Bármilyen meglepő, gyakran nem is a vécé lehúzásakor megy el a legtöbb víz. Egy csöpögő csap miatt akár napi 40–120 liter víz is elszivároghat, a vécé kapcsán ugyanez a helyzet. A nehézséget az okozza, hogy míg a csapnál egyértelmű, ha csöpög, a vécé esetében csak ritkán látványos a szivárgás. Tegyük hát azzá! Színezzük meg vízfestékkel a tartályban lévő vizet, így látni fogjuk, ha gond van!
Építs alternatív vécét!
A legnagyobb eredményt persze azzal érhetjük el, ha egyáltalán nem használunk vizet a vécé lehúzásához, sőt le sem húzunk semmit! Egyre elterjedtebbé válnak hazánkban is az akár házakba, lakásokba is beszerelhető komposztvécék. Ezek a megoldások többnyire nem igényelnek vizet, cserébe a képződő ürülékből az évek során értékes komposzt válhat. Közös jellemzőjük, hogy semmiféle kellemetlen szag nem képződik a használatuk során, így akár egy városi otthonban is meg lehet találni a helyüket. Vidéken persze sok tekintetben egyszerűbb a kivitelezés. A komposztvécékről szóló korábbi cikkünkben alaposan körbejártuk a kérdést.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy WC, ami nem használ vizet
Tényleg létezik toalet amihez nem kell víz, és mégis higiénikus. Rántsuk le a leplet a szagtalan és olcsó komposzt wc-ről.
Csökkentsd a vécéhasználatok számát!
Ez egy kicsit furán hangozhat, de mivel úgyis nyakunkon a klímaválság, ideje levetkőznünk az előítéleteket vagy épp az álszentséget! Egy amerikai felmérés szerint a lakosság 61%-a pisil a zuhany alatt ezzel jelentős mennyiségű vizet spórolva meg, hiszen eggyel kevesebbszer kell lehúzni a vécét, ráadásul a papír használatát is megússzuk. Több szakember is ajánlja a megoldást. Az egyetlen dolog, amire felhívják a figyelmet, hogy időzítsük dolgunkat a zuhanyzás elejére, hogy a szappannak és a víznek legyen ideje megtisztítani a kádat!
