



Az utóbbi évek egyre szélsőségesebb időjárása – illetve a dráguló élelmiszerek – miatt egyre népszerűbbé válnak a kisebb veteményesek a kertekben. A sűrűsödő aszályok miatt fontossá válik a locsolás, ehhez adunk pár tippet. Például szó lesz arról, hogyan érdemes tárolni a zivatarok alkalmával lezúduló esővizet.
Mielőtt részletesen is megnézzük, milyen vízzel érdemes locsolni, és mennyi vízre lenne szükségünk az elmúlt évek aszályos napjainak és kertünk nagyságának függvényében, vegyünk át néhány alapvető szabályt, melyeket mindenképp érdemes betartani a nyári locsoláskor.
Alapvetően hálózati vízzel, kútvízzel vagy gyűjtött vízzel locsolhatunk. Ezek közül természetesen a hálózati víz a legdrágább, 200–300 forintba kerül köbmétere a csatornahasználati és egyéb díjaktól függően. Ez a víz általában keményebb. Ez alól csak Békés vármegye és környéke, valamint pár Zala vármegyei kistérség kivétel. A hálózati víz kapcsán az is probléma lehet, hogy mivel a föld alól jön, hősokkot okozhat a növényeknek. Különösebb átmenet nélkül 15–25°C-os hőkülönbség is érheti a növényeket, főként ha erős sugárral locsolunk. Ezzel szemben a csepegtetőmegoldások és a locsolórendszer lehetővé teszi, hogy a víz kisebb sugárban, fokozatosabban kerüljön a növények gyökeréhez.

A kútból vett vagy szivattyúzott vízre is jellemző a nagy hőkülönbség. Itt is érdemes odafigyelni a locsolás technikájára. A kútvíz minősége nemcsak a régiótól függ, hanem akár lokális tényezőktől is. Magának a kútnak a fúrása szigorúan szabályzott. Kisebb, kb. 20 méter mély kutakat az önkormányzatnál, ennél mélyebb vagy nagyobb vízkivételű kutakat a katasztrófavédelmi hatóságnál is be kell jelenteni. A sekélyebb kutak jellemzően talajvizet, part menti vizet adnak, az utóbbiak akár rétegvizet is.
Talán a kútvíznél is jobb megoldás az esővíz gyűjtése, felhasználása, különösen mostanában, amikor egyre szélsőségesebbé válik a hulló csapadék eloszlása. A tárolt víz azért is kedvezőbb a növények számára, mert azonos vagy hasonló hőmérsékletű, mint maga a növény, és mindig lágy víz.
Azt, hogy mennyi vízre van szükségünk a locsoláshoz, nehéz megbecsülni. Mindenképp érdemes figyelembe venni a talaj adottságait, a napi átlaghőmérsékletet és a felhőzöttséget. A homokos talajok könnyebben beisszák a vizet, a tömöttebb talajok esetében ehhez több időre van szükség.
Az alábbi táblázat azt mutatja meg, hogy egy füves kertnek – az egyes évszakokban jellemző körülmények között – átlagosan mennyi vízre van szüksége. Ezt a Kertfüvesítés.hu szerint „Marcika módszerével” tudjuk saját magunk számára kimérni. Pár edényt vagy poharat helyezzünk ki a kertbe – akár kézzel, akár automata (nem csepegtető) rendszerrel locsolunk –, és locsolást követően nézzük meg, hogy hány mm víz gyűlik össze az edényekben.

Frissen ültetett fák nevelésekor érdemes csövet fektetni a gyökérhez, de ágyásokban vagy dísznövények esetében is működik ez a módszer. Legjobb eszköz erre a perforált dréncső, mely egész hosszában lyukacsos, így egyenletesen adja le a vizet. Arra viszont figyeljünk, hogy dugózzuk le a földből kiálló csonkot, mert szeles időben a csövön keresztül ki tud száradni a gyökérzet.
Emellett mindenképp szánjunk kellő időt a locsolásra, mert ha nem fordítunk elég időt rá, a víz nagyobb része elpárolog (különösen este); illetve csak a talaj felső rétege nedvesedik át valamelyest, amihez a gyökerek hozzászoknak, és a felszín közelében maradnak, így később még inkább ki lesznek téve a szárazságnak.

Az esővizet direkt erre a célra készített tartályokban is gyűjthetjük. Ezt különböző kertészetekben, barkácsboltokban lehet kapni. Ha nem idegenkedünk az egyéni megoldásoktól, IBC-tartályt is átalakíthatunk, bekötve az ereszcsatornába. Ilyet használtan 10 ezer forintnál olcsóbban vásárolhatunk. Ha kiegészítjük egy pumpával, akkor környezettudatosan is megoldhatjuk a locsolást, hasznosítva az egyébként a csatornába kerülő vizet.

Megoldás lehet az is, ha különböző talajtakarókkal védekezünk a párolgás ellen. Érdemes lehet a talajt mulccsal befedni, illetve a magaságyások esetében szélfogóval, árnyékolóval, jéghálóval védeni a termést. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a magaságyást oldalról is süti a nap, így gyorsabban kiszárad, mint a szabadföld.
Nyaranta érdemes kicsit magasabbra hagyni a gyepet, és a fűgyűjtést is hanyagoljuk a nyírás közben! Ezzel védjük pázsitunkat a kiszáradástól, és hasznos tápanyag is jut a gyökérzetnek.
Léteznek szárazságtűrő fűmagok, de a gyepnek megvannak a természetes határai, és ha nincs locsolva, nyár végére rendre kiég. A hatékony árnyékolás eléréséhez érdemes faültetésbe lendülni, de amíg nem nőnek meg kellő magasságig, próbálkozhatunk egyéb szárazságtűrő növényekkel is. Igénytelen, és jól bírja a meleget a levendula, amely a beporzóknak is hasznos virág. További szárazságtűrő kerti növényeket ITT és ITT találtok.

Ahogy a bevezetőben is írtuk, hazánkban is egyre gyakoribbak az aszályos időszakok. Az OMSZ a honlapján rendszeresen frissíti adataival a térképet, amely megmutatja, hogy hol kell fokozottan figyelni.
Kiemelt kép: Canva