Általában mindig külön tortúra megszervezni azt, hogy a nyaralásunk alatt valaki gondoskodjon a kutyáinkról, macskáinkról és a kedvenc szobanövényeinkről.
Viszont amíg négylábú barátainkat beadhatjuk egy panzióba, addig a cserepes növények öntözésének terhét egy szomszéd, egy jóbarát vagy egy rokon vállára kell tennünk, már ha egyáltalán ez lehetséges. Azonban némi kreativitással és kézügyességgel nem kell többé szívességet kérnünk, mégis elutazhatunk úgy, hogy nem száraz kórók üdvözölnek majd minket visszatértünkkor.
Az interneten számtalan praktikát és már készen kapható – sajnos legtöbbször műanyag – termékeket találhatunk az otthoni csepegtetős öntözőnkhöz, mi azonban a fenntarthatóság jegyében olyan ötleteket javasolunk, amelyek megvalósításához kidobásra szánt eszközöket is újrahasznosíthatunk.
Megfelelő talaj, egészséges szobanövények: mire érdemes odafigyelni?
Egyszerű megoldás borosüvegből
Hozzávalók:
– borosüveg (ahány öntöző, annyi darab),
– parafadugó (üvegenként egy-egy db).
Az esti borozgatásból megmaradt üvegeket áztassuk be egy éjszakára, majd távolítsuk el róluk a címkéket. Ezt követően töltsük meg az üvegeket tiszta vízzel, majd nyomjuk vissza beléjük a parafa dugókat. A dugók közepére fúrjunk egy szűk lyukat, ami akkora legyen, hogy az üvegeket lefelé fordítva éppen csak csepegjen belőlük a víz. Ezt mindenképpen ellenőrizzük!
Ha a fentiekkel megvagyunk, öntözzük meg a virágokat, majd a nedves földbe fejjel lefelé állítsuk be az elkészült üvegeket, és már csomagolhatunk is a nyaralásra.
Forrás: Kindly Sweet, Youtube
DIY-öntöző haladóknak
Hozzávalók:
– PET-palack kupakkal (ahány öntöző, annyi darab),
– vékony, átlátszó tömlő (hossza attól függ, hogy hány öntözőt készítünk),
– kötél (olyan vastag, ami átfér a tömlőn, hossza szintén az öntözők számától függ),
– vékony drót (a kötél áthúzásához),
– harapófogó.
Vegyünk egy kupakkal ellátott üres műanyag PET-palackot, lehetőleg vizespalackot, vagy pedig mossuk ki alaposan. Ezután fúrjunk egy akkora lyukat a kupak közepébe, amelyen át tudjuk tolni a tömlőnket. A tömlőt vágjuk körülbelül 65–70 centiméter hosszúra, de a pontos hosszt mindig az adott növényünkhöz mérjük (inkább legyen hosszabb, mert a végén még rövidíthetünk rajta). A kötél mindig legyen hosszabbra vágva, mint a tömlő!
Szobanövény, lakásod tiszta levegőjének a kulcsa
Ezután a drótot átszúrjuk a kötélen, majd a harapófogó segítségével alaposan visszahajtjuk a végét. A drót segítségével így könnyedén áthúzzuk a kötelet a tömlőn, a végén pedig a drótot magában visszahúzzuk. A kötél a tömlő mindkét végéből pár centiméterre lógjon ki.
Ha ezzel megvagyunk, a kupakon keresztül tegyük bele a tömlőt a PET-palackba, figyeljünk arra, hogy egészen az aljáig elérjen a kilógó kötél! Töltsük meg vízzel a palackot, és csavarjuk rá vissza a kupakot (benne a már megfelelően beállított köteles tömlővel)!
Egy vékonyabb hengeres tárgy (gázgyújtó, vastagabb csavarhúzó stb., amelyre rátekerjük) segítségével készítsünk az előzőleg behúzásra használt drótunk végéből egy pár centiméteres spirált, amelyet ráhúzunk a tömlő külső végére! A nem felcsavart részével pedig a tömlőt a megfelelő helyzetben rögzítsük a palackhoz!
Amikor mindennel kész vagyunk, döntsük meg a palackot, és várjuk meg, amíg a kötél átázik, ezután működésbe lép a rendszer, és cseppenként jön majd ki a víz.
Forrás: Lekovite Biljke, Youtube (magyar felirattal)
Természetesen bármelyik megoldást választjuk, éles bevetés előtt érdemes tesztelni a rendszert, nehogy szomorúan kókadozó, pláne nem elszáradt szobanövényekre érkezzünk majd haza.
