Ahogy a nyár végén nekilátunk a kerti nagytakarításnak, gondoljuk át, hogy mit dobunk ki. A régi, nyikorgó szerszámok, tompa ollók, ágyásnövény-törmelékek és zöldséghulladékok mind a szemetesben végezhetik. Pedig számos egyszerű módja van a pazarlás elkerülésének.
Kezd a magoknál!
Rengeteg zöldségféléből, többek között babból, borsóból, paradicsomból, chiliből és cukkiniből is el lehet menteni a magokat. A saját magok megőrzése lehetővé teszi, hogy a vetőmagok alkalmazkodjanak a helyi körülményekhez, gyorsabban csírázzanak és nagyobb életképességgel rendelkezzenek. Sok magot ki lehet szedni az érett termésből, megtisztítani és megszárítani, majd borítékban tárolni, vagy légmentesen záródó edényben hűvös, száraz helyen elhelyezni.
A magfogás külön szerelem a kertészkedésen belül, de ha még kezdő vagy úgy is szert tehetsz adaptált bio magokra, csak magbörzére kell bejelentkezned.
Sose dobjuk ki a felesleges zöldségeket, amelyeket otthon termesztettünk. Osszuk meg a családdal, vagy a szomszédokkal, akik cserébe esetleg adhatnak a saját terményeikből. Ha nincs kinek adni, tartósítsuk a zöldségeket blansírozással és fagyasztással – például a bab, a borsó, a csemegekukorica és mások esetében. A chilipaprikát szintén le lehet fagyasztani vagy szárítani, míg a cukkiniból, paradicsomból, padlizsánból és hagymából ratatouille-t, vagy ízletes vegetáriánus lasagne-t tudunk készíteni, amit aztán le lehet fagyasztani.
A gyümölcsökből lekvárokat és kompótokat főzhetünk, az almát és a szedret pedig megpárolhatjuk és lefagyaszthatjuk, hogy később pitetölteléket készíthessünk belőle.
A szerszámokat is becsüld meg!
Ahelyett, hogy csak bedobnánk a fészerbe a metszőollót és az ágvágót, gondoljuk át, hogyan fogjuk karbantartani őket, hogy még sok szezont kibírjanak. Tisztítsuk meg az ásókat, gereblyéket, villákat és kapákat egy kemény kefével, hogy eltávolítsuk a földet a lapátról és a szárról, vagy a nagyon sáros eszközöket slaggal mossuk le, mielőtt egy régi törülközővel megszárítjuk. A szerszámokat meg is olajozhatjuk, hogy megakadályozzuk a rozsdásodásukat.
Az egynyári növények környezeti költségei magasak lehetnek, ha figyelembe vesszük a kertészeti központok által még mindig széles körben használt műanyag edényeket, valamint a szállítási költségeket. Az évelők azonban évről évre visszatérnek, így nem kell cserélni őket, és ezzel pénzt takaríthatunk meg, valamint elősegíthetjük a fenntarthatóbb kertészkedést. Ha nem tudunk élni a színes egynyári növények nélkül, próbáljuk meg magról termeszteni őket, házilag készített edényekben, például karton WC-tekercsek közepén vagy a kertészeti központokban széles körben kapható, biológiailag lebomló cserepekben.
Ne dobjuk ki a zöld háztartási hulladékot, a kerti nyesedéket és a kartont, mert gazdag szerves anyaggá alakíthatjuk őket, akár egy hagyományos, fedeles komposztládát választunk, akár csak egy nyitott komposztkupacot, amelyet régi szőnyeggel fedünk le, hogy megtartsa a hőt.
Fontos azonban, hogy a helyes egyensúlyt megtaláljuk. A lágy zöld hulladék – például fűnyesedék, konyhai zöldséghulladék, egynyári gyomok vagy trágya – aránya 25-50% legyen, a maradék pedig fás, barna anyag, például metszéshulladék, papír, karton, elhalt levelek vagy szalma.
Ha már leszüreteltük a nyári és az őszi termést, ne hagyjuk, hogy a zöldségágyásban lévő hely kárba vesszen. A kelkáposzta, a póréhagyma és a fejeskáposzta mind termeszthető a területen a későbbi időszakokban is, de ha nem tudunk vele foglalkozni, akkor vethetünk néhány gyorsan növő zöldtrágyát, amelyek visszaadják a tápanyagokat a talajnak és javítják annak szerkezetét.
Forrás (independent)
