Míg napjainkban nagyjából az EU-átlagnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gázt bocsát ki a magyar villamosenergia-rendszer egységnyi elektromos áram megtermelésekor, 2030-ban már csak várhatóan alig több mint felét fogja, de nem elsősorban a megújulók miatt.
2030-ban a magyar villamosenergia-rendszer emisszió- vagy karbonintenzitása várhatóan alig több mint a fele lesz az uniós átlagnak: míg 1 kilowattóra elektromos áram előállítása az EU egészében átlagosan 153 gramm, addig itthon csak 83 gramm CO2 kibocsátásával jár majd – következtet az EMBER klímaügyi kutatóközpont a tagállamok Nemzeti Energia- és Klímaterveinek (NEKT) elemzéséből. (A jelentés szén-dioxid egyenértékben számol, a metán- és egyéb üvegházgáz-emissziós értékeket CO2-re átszámítva.)
E szerint az EU megújuló alapú áramtermelése megduplázódhat 2030-ig 2018-hoz képest. A korábbi vízenergia, szélenergia, bioenergia (nagyrészt biogáz és biomassza) sorrend viszont jelentősen módosulhat, így nem egészen tíz év múlva már a szélenergia adhatja az összességében várhatóan 1818 terawattórás uniós zöldáram-termelés közel felét, mintegy negyedét a napenergia, ötödét a vízenergia, kevesebb, mint tizedét pedig a bioenergia. A jelentés külön vizsgálja a tervezett nap- és szélerőmű-telepítéseket: rossz hír, hogy az új kapacitások által a ’20-as évtizedben várhatóan megtermelt 75 TWh/év kisebb, mint a 2030-ra elérni kívánt, 1990-hez képest 55 százalékos emissziócsökkentési cél eléréséhez szükségesnek tartott 97-108 TWh – nem beszélve a Párizsi Klímaegyezményben foglaltak megvalósításához a kutatóközpont szerint elengedhetetlen évi 252 terawattórás értékről. Ez utóbbi teljesítése 65 százalékos kibocsátáscsökkenést eredményezne, viszont így lenne esély a legrosszabb következmények elkerülésére.
A megújuló energia áramfogyasztáson belüli súlyának várható növekedését illetően ugyanakkor hatalmas különbségek mutatkoznak az egyes országok között. E tekintetben a vizsgált, a teljes uniós áramfogyasztás 97 százalékát kitevő 19 tagállam közül Hollandia lehet az éltanuló, amely 59 százalékponttal 74 százalékra növelheti a megújulók arányát 2030-ig. Magyarország a maga 13 százalékpontos növekedésével csak Bulgáriát, Romániát, Szlovákiát és Csehországot előzi meg, elmaradva a 27 százalékos EU-átlagtól.
Teljesítményünk így is javuló tendenciát mutat más országokkal összevetve is, hiszen 2010 és 2018 között mindössze 1 százalékponttal sikerült növelnünk a megújulók részarányát az elfogyasztott villamos energia forrásösszetételét vizsgálva, ami a legalacsonyabb érték mind közül. 2030-ra így 21 százalékos megújuló-részarányt érhetünk el, amivel csak Csehországot előzhetjük meg. A másik véglet Dánia, melynek még némi exportra is fogja futni a megújuló alapon termelt áramból, de az uniós átlag is 59 százalék lehet.
+ atom és megújulók, – lignit
A fentiekben rejlő látszólagos ellentmondás oka az, hogy Magyarország nem elsősorban a megújulóknak köszönhetően, mint inkább a Paksi Atomerőmű bővítésével – hivatalosan kapacitás-fenntartó beruházásával – tervezi elérni a 90 százalékban karbonmentes áramszektor kialakítására irányuló célját, amit a lignittüzelésű Mátrai Erőmű nagyrészt gázüzeművé alakítása is érdemben segíthet elő. Utóbbi jelenleg a magyar villamosenergia-rendszer messze legnagyobb üvegházhatásúgáz- (ÜHG) kibocsátójaként az energiatermelő ágazat szén-dioxid-kibocsátásának közel 50 százalékát, a teljes hazai ÜHG-kibocsátás 14 százalékát adja.
A meghosszabbított üzemidejű, összesen 2040 MW kapacitást képviselő régi paksi blokkok 2030-ban még javában termelni fognak (mielőtt 2032 és ’37 között fokozatosan leállnának), és a NEKT szerint addig két új, egyenként 1200 MW-os atomerőművi blokk is épül a Paks 2 projekt keretében. Ha utóbbi beruházás nem csúszik tovább (a fővállalkozói szerződés 2024/25 végére jelezte az átadást), akkor 2030-ban Magyarország több mint 4400 MW nukleáris kapacitással fog rendelkezni, ami kiegészülve a tervezett legalább 6500 MW naperőmű, illetve a szinten maradó 330 MW körüli szélerőmű és minimális vízerőmű kapacitással, már tekintélyes karbonmentes erőműparkot képezne. A megtermelhető áram szempontjából ugyanakkor a 4400 több mint a 6500, a naperőművek viszonylag alacsony rendelkezésre állása miatt.
A trendek alapján viszont az sem kizárt, hogy a bővülő (akkumulátoros és power-to gas, például hidrogén) energiatároló kapacitással megtámogatott megújulók, elsősorban a napenergia súlya még nagyobb lesz a hazai erőművi mixben. A fennmaradó egységet nagyrészt gázos és biomassza-erőművek fogják kitenni, de nem kizárt, hogy a ma még nem elterjedt CCS-technológia (szén-dioxid-leválasztás és – tárolás) ezek kibocsátását is semlegesítheti majd, legalább részben.
A magyar villamosenergia-rendszer jelenleg 269 gramm szén-dioxid kibocsátása mellett termel meg 1 kilowattóra áramot, amivel szinte pontosan az uniós átlagot hozza (275), míg a két szélsőséget Norvégia (körülbelül 30 gCO2/kWh) és Észtország (több mint 1100 gCO2/kWh) képviseli. A tervek alapján 2030-ban ennél még mindig jóval nagyobb lenne a bolgár (365 gCO2/kWh), a cseh (425 gCO2/kWh) és a lengyel (566 gCO2/kWh) áramtermelés emisszió-intenzitása, de nem sokkal áll majd kedvezőbben Németország sem (248 gCO2/kWh). Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a Magyarországon elfogyasztott áram nem kis hányadát (2020-ban 25 százalékát) import, azon belül is jelentős részben ukrajnai és szerbiai szénerőművek termelése fedezte. A hivatalos stratégiai cél 2030-ra az importarány 20 százalék alá szorítása. A villamosenergia-szektor súlya egyébként a teljes hazai emisszióban nem olyan nagy, mint azt talán sokan gondolnák; Magyarország teljes ÜHG-kibocsátásának körülbelül ötöde származik az erőművekből.
Ragaszkodnak a szénhez
Visszatérve a 2030-as kilátásokhoz: a ma ismerhető nemzeti tervek alapján 2030-ban a magyarnál jóval karbonintenzívebb lesz a belga (229), a román (203), az olasz (156), az ír (145), a görög (137) és a holland (124) villamosenergia-rendszer is, míg a spanyol (69), osztrák (59), portugál (50), szlovén (42), finn (37), francia (22), svéd és dán (14 gCO2/kWh) tisztábban termeli majd az áramot. Ezek alapján szűk egy évtized múlva az uniós áramtermelés teljes emissziójának 30 százaléka Németországban fog megvalósulni, 22 százaléka Lengyelországban, de Olaszország és Csehország (10, illetve 7 százalék) részesedése is kiemelkedő lesz, míg Magyarország mindössze 1 százalékért lesz felelős.
Német- és Lengyelország, illetve Csehország e téren várható gyenge teljesítménye mögött elsősorban a szénhez való ragaszkodás áll. Míg az évtized végéig számos ország – Magyarország is – a szén kivezetését tervezi villamosenergia-mixéből, addig a teljes szénalapú uniós áramtermelés 90 százaléka a három előbbi tagállamban realizálódhat 2030-ban. A kevésbé szennyező földgáztüzelést tekintve Németország és Olaszország áll majd a sor elején, de Belgium, Spanyolország és Hollandia is nagy szerepet szán a gáznak, így ez az öt ország égeti majd el az EU-ban áramtermelésre használt gáz több mint kétharmadát.
A fentiek eredményeképpen számos ország árammixében még 2030-ban is jókora súlya lesz a fosszilis energiahordozóknak: Lengyelország áramtermelésének közel 70, Belgiuménak csaknem 60, Csehországénak pedig megközelítőleg 50 százaléka a szénhez, a földgázhoz vagy egyéb szennyező energiaforráshoz fűződik majd. Érdekes módon a jelentés szerint még Magyarországon is 22 százalék lesz a fosszilis részarány, ami ugyan kétségkívül még mindig alacsonyabb a várt 27 százalékos uniós hányadnál, de magasabb, mint a NEKT-ben megfogalmazott 10 százalékos cél. E szempontból a legjobban Franciaország (5), Dánia (3) és Svédország teljesíthet (2 százalékos fosszilis részarány). Az összesítésben két olyan ország szerepel, amely ma nagyobb mértékben támaszkodik a fosszilis forrásokra, de 2030-ra megelőzi hazánkat e szempontból: Spanyolország (41-ről 17) és Portugália (50-ről 12 százalék).
A karbonmentes, ugyanakkor társadalmilag a megújulóknál kevésbé elfogadott áramforrásnak tekinthető nukleáris energia termelése abszolút értelemben közel ötödével csökken 2030-ig a 2018-as szinthez képest az EU-ban. A 143 terawattórás visszaesés több mint fele Németországban realizálódik, ahol 2011-ben, a japán fukusimai atomerőmű balesetét követően döntöttek a nukleáris energia 2022 végéig történő teljes kivezetéséről. A legnagyobb növekedés e téren Finnországban (22 TWh) várható, de rögtön utána Magyarország következik, ahol az előrejelzés szerint mintegy 18 terawattórával növekedhet a termelés a Paks 2 beruházás megvalósulásával, de kisebb bővülés várható még Szlovákiában (8), Romániában (5), valamint Csehországban és Hollandiában (1-1 TWh) is. Az elemzés tárgyát képező Nemzeti Energia- és Klímaterveiket a tagállamok a korábbi, legalább 40 százalékos közös kibocsátáscsökkentési cél tudatában állították össze.
Diagrammok forrása: www.ember-climate.org
Fotók: canva.com
