A mezei sóska vagy lósóska Európában őshonos évelő, patak- és árokpartokon, nedves réteken, legelőkön fordul elő, az ókor óta ismert fűszer- és gyógynövény. Belőle nemesítették a kerti sóskát. Ma már kizárólag csak ez utóbbi fajtát ültetik a veteményes és fűszerkertekbe, de az egyszerű „sóskát” vagy lósóskát bárhol megtaláljuk.
Az árokpartokon, gátakon, de a réteken és mezőkön is megleljük az elterjedt növényt, amit manapság sajnos sok helyen gazként irtanak, pedig leszedve elfogyaszthatjuk, és gyógyításra is használhatjuk az egész növényt. A jellegzetes, lilás virágzatú növény levelei tavasszal, zsengén számtalan finom recept alapanyaga is lehetnek. Nevével ellentétben a lósóskából hiányzik a kertekben termesztett sóskára jellemző savanyú íz.
Gyógyszerekhez ma is felhasználják, az erdélyi konyha egyik kedvelt alapanyaga tavasszal, akárcsak a sóska, és mi is felfedezhetjük magunknak, hisz rengeteg gyógyhatása ismert, és ingyen terem a szabadban.
A lósóska gazdag B-vitaminokban, sok vasat, magnéziumot, kalciumot és foszfort tartalmaz.
Kiváló vérképző, B-vitaminjai pedig fokozzák a szénhidrátok, fehérjék és lipidek anyagcseréjét, továbbá légúti panaszok esetén kiváló a száraz köhögés enyhítésére, de az asztmát és a hörghurutot is kezelik vele. Ha gyógyhatása miatt fogyasztjuk, akkor is csak kúraszerűen javasolt.
Ha úgy döntünk, hogy szerencsét próbálunk, és begyűjtünk a levelekből egy csokornyit a lelőhelyein – utak mentén, kaszálóréteken, gyomtársulásokban, vízpartokon -, de nem tudjuk eldönteni, lósóskát látunk-e, ne ijedjünk meg, mert rengeteg fajtája van ennek a spenót- és sóskaféle növénynek, és mindegyik ehető, például a laboda is, a paréjlórom vagy akár a juhsóska is. A levelekből főzött ételek nem valók mindennapos fogyasztásra, mivel oxálsavtartalmuk felgyűlhet a szervezetben, és a kövesedésre hajlamosaknál gondot okozhat.
Tavasszal a zsenge leveleket salátákhoz, főzelékhez, szószhoz is kiválóan felhasználhatjuk. Íze sokkal semlegesebb a sóskáénál és a spenóténál, de hozzájuk hasonlóan felhasználható.
A lósóska félárnyékos helyen érzi jól magát, napos helyen levelei nem lesznek olyan zsengék és ízletesek. Nedves, humuszos talajon válik igazán zamatossá.
Magvait tavasszal szabadföldbe vessük el, ha ültetni akarunk belőle otthon magunknak, de még nyáron is vethetünk belőle. Mivel terebélyesre nő, ne vessük sűrűre, vagy később ritkítsuk ki. Előnevelt palántákat is ültethetünk, a nagy töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Több és nagyobb leveleket fejleszt, ha virágzatokat eltávolítjuk, ezzel azt is megakadályozzuk, hogy a magját elszórja. Tanácsos 3-4 évente új helyre ültetni. Legízletesebbek a zsenge levelei, melyeket le is lehet fagyasztani. Arra figyeljünk oda, hogy csakis a zöld leveleket használjuk fel, a barna folt rajta gombás fertőzésre utal.
(Forrás: hellovidek.hu – Kép: wikipedia.hu)
