Akár nagy mennyiségű élelmiszerről, akár „csak” egy család igényeinek kielégítéséről van szó, a növénytermesztés az élelmiszer-ellátás kiemelkedő szegmense. Aki azonban növényt termeszt, tudja, hogy évről évre meg kell küzdeni az idegenhonos, invazív és sok esetben agresszívan terjeszkedő növényekkel. Az alábbiakban bemutatjuk a magyar mezőgazdaságban és a kertekben is jól ismert inváziós növényeket, a hatásaikat a természetben, valamint egy nemzetközi kezdeményezést, amely mederbe terelheti ezt az egyre duzzadó inváziós folyamot.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) PlantHealth4Life néven 22 országban indított átfogó kampányt, hogy felhívja a figyelmet a növények egészségére, a biológiai sokféleségre és mindennek szerepére az élelmiszer-ellátásban és a mezőgazdaságban.

A növényegészségügy fontos ága az invazív növények kérdése: a kampány nemcsak gazdasági kérdésekkel foglalkozik, hanem az őshonos növények pusztulására, a természetvédelemre is rámutat.

A növényegészségügy a NÉBIH szívügye is: a behurcolás, az idegenhonos növények utaztatása komoly problémákat eredményez a gazdaság számára, ezért a NÉBIH kiemelten foglalkozik a kérdéssel, szabályozza a behozatalukat, és a növényegészségügyi hatóság közreműködésével ellenőrzi az országba beutaztatott növényeket. Ennek fényében pedig nagyon fontos, hogy az invazív növények helyzetére is felhívjuk a figyelmet.

Sokat írtunk már az állatok inváziójáról, gondoljunk csak a spanyol meztelencsigára, a poloskákra vagy akár az invazív halfajokra. Egy-egy inváziós eseménynek több oka is lehet: az állatok esetében ez lehet természetes folyamat, vándorlás, de lehet ember általi behurcolás is. A növényeknél leggyakrabban az alábbiak állhatnak a háttérben:

1. Környezeti okok: a határok könnyebb átlépése, az utazás és a turizmus egyre erősebb térnyerése, a klímaváltozás hatásai, a melegedés, az ökológiai és a zöldfolyosók áthelyeződése.
2. Biológiai okok: például egy adott faj fokozottabb tűrőképessége (vegyük csak az aszályosabb nyarakat) vagy a természetes ellenség hiánya, esetleg a talaj minőségének átalakulása stb.

A megváltozott hatások tehát szabad utat nyitnak az invazív növényfajok számára, amelyeket gyakran özönnövényeknek is neveznek, utalva gyors és agresszív térnyerésükre.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan veszítjük el tájaink egyediségét?

Az ember tevékenységei nyomán idegenhonos fajok vándorolnak, az élővilág egyszerűsödik.

Mi a legnagyobb baj az invazív növényfajokkal?

Jönnek, látnak, de el nem mennek! Az így betelepült vagy sok esetben betelepített növényfajok átformálják vagy teljesen átalakítják a biológiai sokféleséget. Az őshonos fajokat nemritkán kiszorítják, hiszen ellenállóbbak, hiányoznak a természetes ellenségeik, jobban tűrik a szárazságot vagy éppen a megváltozott klimatikus viszonyokat.

Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszer-termelésben komoly károkat okoznak, kiszorítják a termést, lefojtják a termesztett növényeket. Sőt, új kártevőket hozhatnak magukkal, új kórokozókat telepíthetnek be a területre. Ezzel nemcsak az ökoszisztéma átalakulását indítják el, hanem gazdasági károk előfutáraiként a termelést is nehezítik.

Az élőhely átalakulása miatt ez a jelenség némi beavatkozást kíván. Nemcsak a termesztett növényekben okoznak kárt az így elszaporodott növények, hanem az erdőkben, azok sokszínűségében, a mezők, a gyepek értékes florájában és faunájában egyaránt. Tápanyagot és vizet vonnak el a talajból, leuralják a területet, árnyékolnak, és az őshonos fajokat hibridizálják. Összességében tehát rengeteg problémát és fejtörést okoznak azoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoznak (vagy saját részre termesztenek), illetve azoknak is, akik igyekeznek fenntartani az őshonos fajok életterét.

A leggyakoribb inváziós növények

Szántóföldeken, termésterületeken, erdőkön-mezőkön járva vagy akár csak a kertedben szétnézve nagy mennyiségben találkozhatsz velük. Kiirtásuk sokszor az „esélytelen” kategóriába esik, nagymértékben elnyomják a haszonnövényeket és az őshonos növényeket egyaránt. Habár a gyomnövények sok esetben áldásosnak bizonyulnak, az özönnövényekről ez aligha mondható el.

Kapcsolódó bejegyzések

Hasznos gyomok a kertben – Ne irtsd ki őket!

Nem biztos, hogy minden gyomtól fékevesztetten szabadulnunk kell. Bemutatunk pár hasznos gyomot.

Habár a lista igen hosszú, a leggyakoribb és számos helyen megtalálható invazív növényeket jó, ha Te magad is felismered!

Az ártéri japánkeserűfű és a japánkeserűfű-fajok

Egészen Kelet-Ázsiából jött idáig, és mivel igen tetszetős látványt nyújt, dísznövényként is telepítették. Rendkívül magasra, több méteresre is megnő, elsősorban a folyók, árterek, erdőszélek inváziós növénye. A sarjtelepek kiépítése után agresszív terjeszkedésbe kezd, kiszorítva maga körül minden más növényt. Rendkívül ellenálló, egynemű állományokat képez, így nemcsak a fásszárúak megújulását lehetetleníti el, hanem a lágyszárúak lehetőségeit is elvágja. Mondhatjuk, hogy a növényi és az állati biodiverzitást is károsítja. Nehéz felvenni ellene a harcot, mivel a bolygatására csak még erősebb sarjhajtásnövesztéssel reagál.

Amerikai alkörmös

Ahogyan a neve is utal rá, a tengerentúlról érkezett hozzánk ez a mérgező, pionír növény. Habár fagyérzékeny, könnyen újrahajt. Elterjedése még korlátozott, de mezőgazdasági értelemben nagyon fontos foglalkozni vele, ugyanis kiszorítja az őshonos fajokat, és rendkívül ellenálló. Ha egyszer a kertedbe került, nehezen szabadulsz meg tőle.

Trombitafolyondár

Látványos virága miatt sokaknak nincs szíve kiirtani, de ha egyszer bejutott a kertbe, gyakorlatilag kiirthatatlan. Egy darabig szépen növekszik, de egy adott ponton a növény agresszív terjeszkedésbe kezd, és megállíthatatlanná válik. Elsősorban a kertekbe telepítik be a kertbarátok, aztán az Amerikából érkező dísznövény hamar nekilódul, és gyorsan utat talál magának, minden mást kiszorítva még a kert határain kívül is.

Ürömlevelű parlagfű

Talán nem kell bemutatni a parlagfüvet, mi is írtunk már róla, gyakorlatilag a legnagyobb gondot okozó szántóföldi gyomnövény.1997-re aranyérmes lett az országos gyomnövénylistán, ami jól mutatja, hogy nagyjából minden termesztett növénykultúrában megjelenik. Megjelenésével óriási mezőgazdasági károkat okozhat, gyorsan és agresszíven terjed, kiszorítva a haszonnövényeket maga körül. Egészségügyi hatása pedig csak hab a tortán.

Aranyvesszőfajok

A kanadai aranyvessző és a magas aranyvessző egyaránt Észak-Amerikából származik. Szintén dísznövényként kezdték pályafutásukat, de kivadulásuk után hamar terjeszkedni kezdtek. Tág tűrésűek, előbbi az erdőszéleken, utóbbi inkább a települések környékén érzi jól magát. Habár jó mézelők, és hajtásaik gyógynövényként is jól funkcionálnak, gyomnövényként teljesen elnyomják az ott élő növényeket, átalakítják az ökoszisztémát, és természetvédelmi szempontból is károsak.

Bíbor nebáncsvirág

A Nyugat-Himalája területein őshonos faj, de már számos országban terjeszkedésnek indult. Hazánkban a vizes élőhelyek mentén, az ártéri erdőkben uralja le az őshonos fajokat. Sűrű állományokat hoz létre, így az erdők regenerálódását és megújulását, a vízfolyások környékén élő növények szaporodását nagyban nehezíti. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a víz útján könnyen terjedésnek indul, hamar gyökeret ereszt.

Hogyan védekezhetünk ellenük?

A fentiek fényében jól látható, hogy mind gazdasági, mind pedig természetvédelmi kérdés, hogy mit is tehetünk az egyre több inváziós faj ellen. Az információgyűjtés, a kutatások, a prevenció természetesen kulcsfontosságú tényezők.

Szerencsére egyre több a globális és a hazai stratégiatervezés és -kivitelezés is, aminek révén visszaszoríthatók az olyan özönnövények, amelyek kárt tehetnek az őshonos élőlények életterében és a termesztett növények területeiben egyaránt. Ilyen például a fent említett EFSA kampány, vagy a NÉBIH munkássága.

Habár az invazív fajok terjedését nehéz megállítani, reményt keltő, hogy egyre több szervezet lép fel ellenük, és hívja fel figyelmünket arra, milyen károkat okozhatunk azzal, ha egy idegenhonos növényt útnak indítunk a díszkertben.

Kiemelt kép: canva