A solymászat a legősibb vadászati módok közé tartozik, amely több ezer éves múltra tekint vissza. Állat és ember tökéletes és különleges összhangja, egy madár feltétlen bizalma és kötődése, aki nem csupán fegyver, hanem igazi társ is a gazdája számára. Azonban nemcsak zsákmányszerzési célokra alkalmasak ezek a hihetetlen ragadozók, hanem különleges képességeik miatt más területeken is alkalmazzák őket a mindennapokban.
Bódis Gergely László hivatásos solymásszal beszélgettünk a madarakról, a tartásukról és a velük való munkáról.  

Mikor és hogyan kezdtél bele a madarak tartásába, mi volt az első madarad?

Születésem óta tart a madarak szeretete. Olyan négyéves korom körül kezdett el érdekelni konkrétan az ornitológia, ekkor kezdtem el bújni a különböző madárhatározó könyveket. Első madaram egy szajkó volt, nagyjából nyolc-kilenc éves koromban.

Jelenleg hány madarad van, és milyen fajták?

Tizenkilencen vannak. Ezek mind klasszikus solymászmadarak: szirti sas, vándorsólyom, vadászsólyom, héja, harris héja, jugger sólyom és aplomado sólyom.

Mi a különbség a felsorolt fajták között? Melyikkel mire vadászol? Mit kell róluk tudni?

A solymászmadarakat alapvetően két csoportra lehet osztani. A magas röptűek vagy magasan pedzők, mint a sólymok; valamint az alacsony röptű vagy alacsonyan pedző madarak, mint az összes többi fajta. Sólymokkal szinte kizárólag tollas zsákmányra, míg alacsony röptűekkel vegyesen tollas és/vagy emlősállatokra vadászunk. A szirti sassal például csak emlősökre, mezei nyúlra és vörös rókára vadászunk, míg a héjával, amely univerzális madár, mezei nyúlra és fácánra is tudunk vadászni. Természetesen mindenre csak az adott vadfaj vadászati idényében.  

Milyen engedélyek kellenek a madarak tartásához és a velük való vadászathoz?

Magyarországon a solymászatot mint hagyományos vadászati módot szigorú engedélyekhez kötik, illetve szigorú törvényi keretek közé szorítják. 18. életévét betöltött természetes személy tehet állami vadászvizsgát. A sikeres vizsga után léphet tovább a különböző kiegészítő vizsgákra, mint solymászat, agarászat, íjászat és elöltöltős fegyverrel való vadászat. A kiegészítő vizsga egy elméleti és egy gyakorlati részből áll. Sikeres elméleti vizsga után mehet a vizsgázó gyakorlati vizsgát tenni, amelyet már a madarával kell bemutatnia.
A madarakhoz szükséges engedélyt pedig úgy szabályozzák, hogy sikeres elméleti vizsga után a vizsgázó ideglenes tartási engedélyt kaphat. Ezzel az engedéllyel tud madarat igényelni és letenni a gyakorlati vizsgáját. Eredményes gyakorlati vizsga után pedig tartási engedélyt kap.

Honnan lehet vadászatra alkalmas ragadozó madarat vagy fiókát beszerezni?

Ezek a madarak most már csak és kizárólag zárt tenyészetekből származnak. Megszűnt a természetből való madárbefogás. Hál’ istennek a kör nincs leszűkítve az országra, így nemcsak Magyarországról, hanem az Európai Unióból is szoktunk madarakat beszerezni. Annyi érdekesség van ebben, hogy Magyarországon az engedélyeztetési rendszer egy elég hosszú procedúra, de vannak olyan solymászok, akik kifejezetten a fiatal, 8 napos madarakat keresik azért, hogy ők maguk nevelhessék fel leendő társukat. Erre viszont jelenleg a törvények nem adnak lehetőséget, mert a bürokrácia miatt ennél hosszabb az engedélyeztetési procedúra. Csupán abban bízhatunk, hogy maga a tenyésztő belefektet egy-egy madárba annyi energiát, amennyire a solymásznak igénye lenne.

Kapcsolódó bejegyzések

Akinek tízezrek köszönhetik az életüket: Madárdoktor a pusztáról – Podcast

Holnapután című műsorunk aktuális vendége dr. Déri János, az intézmény alapító igazgatója volt. A doktor mesélt a kezdetekről és a Madárkórház jelenéről, a vadmadarakra leselkedő veszélyekről, arról, hogy mit kell tennünk, ha sérült madárral találkozunk, és arról is, hogy mit lenne érdemes megtanulnunk szárnyas barátainkról.

Hogyan képzeljük el egy fióka felnevelését? Milyen idős kortól kell vagy célszerű vele foglalkozni?

Megvan az a lehetőségünk, hogy a fiókát ember nevelje-e fel, avagy a madár szülei. Ez alapján két csoportra bonthatjuk a madarakat: vannak a szülő által nevelt és az úgynevezett imprint, avagy ember által nevelt madarak. Az imprintációs folyamat meghatározása Konrad Lorenz nevéhez fűződik. A fogalom a fiatal madár szellemi tudatába való bevésődését jelenti annak, hogy kit tekint a későbbiekben fajtársának. A madár 8–14 napos korában történik az imprintálódás, és ha ilyenkor már az ember neveli, a madár hozzá fog fajtársként kötődni. Ennek megvan az előnye és a hátránya is. Az egyik nagy előnye például az, hogy könnyebben tenyészthető mesterséges úton. Én magam például imprintpárti vagyok, tehát szeretem magam nevelni a fiókákat, mert a solymász és a madár között nagyon különleges kapcsolat alakul ki. Viszont az imprint madár egyik hátránya az, hogy akár kunyerálóssá is válhat, nagyon ragadhat a solymászra, és sokkal hangosabb is lehet, mint a szülő által nevelt társai. A nem imprint madarak esetében az emberrel való kapcsolat sokkal törékenyebb, mert a madárban mindig benne lesz egy természetes tartás az embertől. Viszont ugyanennek az előnye az, hogy sokkal nagyobb távolságra elrepíthetők, hiszen nem fog folyamatosan a solymásztól kunyerálni.

Tojó és hím között is van különbség, ha jól tudom.

A ragadozó madarak tojói nagyjából egyharmaddal nagyobbak, mint a hímek. Ez mind testméretben, mind lábméretben megmutatkozik. Emiatt sokan jobban kedvelik a tojókat, hiszen a nagyobb test, nagyobb lábak, nagyobb karmok a zsákmányolás szempontjából jobb lehetőséget jelentenek. A hímeknek viszont megvan az a hatalmas előnyük, hogy a kisebb testükkel jóval pörgősebbek és gyorsabbak lehetnek. Azt szoktam mondani, hogy a héja esetében például a hímekkel fácánra és fogolyra vadászunk, míg a tojóegyedekkel mezei nyúlra.

Mennyire bonyolult egy madár kiképzése?

Ez nagyon összetett kérdés, ezért most dióhéjban az alacsony röptű madarak kiképzését mondom el, fiatal madár esetében a nulláról indítva, onnan kezdve, hogy a madarat kézre vesszük, tehát felszerszámozzuk, már fixen tudjuk tartani őt a kesztyűn. Ekkor a madár természetesen még bizalmatlan, elugrik, de mi a póráz segítségével vissza tudjuk őt ültetni a kezünkre. Fontos, hogy ilyenkor egy összeszokási folyamatnak kell végbemennie, kizárólag pozitív jutalmazással próbáljuk elnyerni a madár bizalmát. A ragadozó madaraknál a legnagyobb örömérzetet az okozza, hogy miután jól lakott, emészthet. Ez a leemésztési időszak. Nagyon pozitív tehát a madár számára, amikor az ember kezén jóllakik, majd a 6–8 órás emésztési folyamatot kézen ücsörögve véghez tudja vinni. Ez nagyon sokat segít a bizalom építésében.

Hogyan tanítod meg, hogy ő maga üljön a kezedre?

Amikor már magabiztosan eszik a kesztyűn, akkor jön az első lépés. Nem mi megyünk oda a madárhoz, hanem a madárnak kell odajönnie hozzánk. Ez vízválasztó lépés. Ilyenkor a legnagyobb a hangsúly a madár bizalmán. Nem kell nagy távolságra gondolni, körülbelül 10 cm-ről át kell lépnie a kesztyűre, majd ott jóllakhat, és az ember kezén ülve emészthet. Amikor a madár már stabilan átlép a kesztyűre, következik az átugrasztás. Ez már nagyjából 50–80 centiméter közötti távolságot jelent, a madárnak energiát kell fektetni a műveletbe, szó szerint ugrania kell. Ez tovább fokozza a bizalmát az ember iránt. Amikor már ez a művelet is stabil, akkor szoktuk duplázni a távolságot. Fontos, hogy mindezt teljesen ingerszegény környezetben tesszük, csak a solymász és a madár van jelen.

Kapcsolódó bejegyzések

„Amikor a madarakért aggódom, az emberekért aggódom!” – Podcast

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjével, Orbán Zoltánnal beszélgettünk a költöző madarakról.

A külső ingerekhez is hozzá kell a madarakat szoktatni?

Természetesen igen. Amikor a távolságot addig dupláztuk napról napra, hogy elértük a körülbelül 15 métert, következik a madárnak az úgynevezett behordása. Ez azt jelenti, hogy hozzászoktatjuk őt a külső tényezőkhöz, amelyekkel kint a röpítések során találkozhat. Ilyenek például a járművek, az idegen emberek, a járókelők, a biciklisek. A kutyákhoz pedig már egészen kis koruktól kezdve hozzá kell szoktatni őket, hiszen vadásztársunk a kutya is, így nem félhet tőle a madár.
Amikor a madarunk már ingerekben gazdagabb helyszínen is gond nélkül táplálkozik, nem stresszel, elkezdjük őt a vadászterületen vagy a repítőterületen tréningezni. Itt már nagyobb távolságokból – 30, 50, 100 méterről – csinálunk kézre hívásokat. Ők a pavlovi reflex alapján megtanulják, hogy a kesztyű látványa vagy egy füttyszó táplálkozást jelent, és visszatérnek hozzánk.

Ha már ez is jól működik, jön egy újabb vízválasztó: először ültetjük fára a madarunkat. A fának a lombkoronájába ül be a madár, ahol neki minden inger teljesen új: a levelek és más madarak mind elvonják a figyelmét. Ilyenkor számítani lehet arra, hogy egy-egy kézre hívás akár fél órát is igénybe vehet. Nagyon fontos, hogy mindig, amikor a madár jót cselekszik, és megteszi, amit kérünk, megjutalmazzuk, hiszen ő ebből tanul. Büntetni, bármilyen fenyítőeszközt alkalmazni sosem szabad. Az egyetlen „büntetés” – ha számunkra kedvezőtlen dolgot tesz –, hogy utána nem jutalmazzuk meg.

Mennyire kell odafigyelni a táplálásukra?

Meg kell találni az ideális, úgynevezett röpkondíciót, amellyel a madár a legjobban működik. A macskafélékkel vagy a nyestfélékkel ellentétben a ragadozó madarak csak akkor vadásznak, amikor éhesek, tehát kedvtelésből soha nem zsákmányolnak. Ha jól van lakva, vagy nagyon erős a kondíciója, nem fogja megkockáztatni azt, hogy energiát pazaroljon a vadászatra. De nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy kiéheztetjük, mert ez mínuszos kondíciót eredményez, amitől az addig felépített röpizom leépül. Egy ragadozó madár esetében a teljes kondíció mínusz 10 százalék az ideális testsúly, de szikáran, röpizommal felépítve. Ezt nagyon nehéz tartani. Ezért fontos naponta vezetni, hogy pontosan hány gramm a madarunk, mennyit evett, melyik napszakban, milyen hús melyik részét fogyasztotta el, mennyi a külső hőmérséklet, és milyen stresszingerek érték. Ezek a tényezők mind-mind befolyásolják azt, hogy a madarunk hízni fog, fogyni fog, vagy éppen stagnál a kondíciója. Ráadásul madaranként is teljesen eltérő, hogy melyik mire hogyan reagál, milyen az anyagcseréje. Én dokumentálok mindent az etetéssel kapcsolatban.

Mennyire jelent sok elfoglaltságot egy madár tartása? Egész évben dolgoztok velük?

A saját példámat tudom bemutatni, mások nevében nem mondhatok semmit: számomra igen, ez egész napos elfoglaltságot jelent. Nagyon érdekes, hogy egyetlen madár is elég ahhoz, hogy teljesen elfoglalt legyen egy solymász élete.

A solymászat, mint minden más vadászati mód, idényekhez van kötve. Tehát szezonon kívül nem vadászhatunk a madarainkkal. Ez egyébként eléggé megnehezíti a madár vadászszezonra való felkészítését, ezért szezonon kívül úgynevezett műpedzéseket szoktunk végezni.

A szabad természetben egy ragadozó madár tavasztól őszig vedlik, amikor táplálékbőség van. A fogságban tartottak viszont évente egyszer. Ez a solymászmadaraknál úgy zajlik, hogy február végén letesszük a madarat, és visszakerül a volier-jébe. Ilyenkor jól felhizlaljuk, és az egyetlen feladata a vedlés, amikor is nagyjából három hónap alatt ledobja az összes tollát – ami nagyjából tízezer darabot jelent –, és újakat növeszt helyettük. Vadászkondícióban nem tudna megfelelő minőségű tollakat növeszteni. Egy-egy silány toll pedig hamarabb eltörik, a madár pedig nem lenne olyan gyors és hatékony, ezért kell a vedlésre is nagy hangsúlyt fektetni.

Kapcsolódó bejegyzések

Mentőakció az uhuk élőhelyéért

Civil összefogás mentett meg egy Budapest határától kőhajításnyira fekvő területet, ahol figyelemre és megóvásra érdemes, fokozottan védett állatok élnek. A történet azzal a Magyarországon szinte mesébe illő végkifejlettel kecsegtet, hogy a természetvédelem ezúttal a profitszerzés fölé kerekedik és a táj az marad, ami: élőhely.

Mit csinál egy solymász vadászszezonon kívül?

Azoknak a munkáját, akik hivatásos solymászként tevékenykednek a mindennapokban, két részre lehet osztani. Az egyik feladatkör a biológiai védekezés, amikor szárnyas kártevők ellen ragadozó madarakkal védekezünk. Ilyenkor a madarakat nagy intenzitással, nagy sűrűséggel repítjük azokon a területeken, ahol problémát okoznak például a seregélyek, a galambok vagy akár a varjak. A helyszínek pedig lehetnek repterek, gyümölcsösök, mezőgazdasági területek, városi épületek, ipari parkok. Utóbbiakon általában a parlagi galambok okoznak problémát, a féltető alá beköltözve az ürülékükkel összeszennyezik az alatta tárolt árut. A ragadozó madarakkal egyszerűen meg lehet gátolni, hogy a nem kívánt szárnyasok odaszokjanak, ott tanyázzanak, hiszen a ragadozókat látva, folyamatos jelenlétük miatt elszoknak onnan.

Mi a hivatásos solymászok másik munkája? 

Solymászbemutatók tartása ragadozó madarak segítségével. Tanintézményekben, iskolákban, óvodákban vagy akár rendezvényeken tartunk bemutatókat. Ez lehet kültéri és beltéri is, de minden esetben megvannak azok a madarak, akik akár nagyközönség előtt is stabilan tudnak dolgozni.

Ugyanazzal a madárral dolgoztok, akivel vadásztok is?

Nem, akivel dolgozunk, azzal nem szoktunk vadászni. Ha olyan madárral dolgoznánk, akivel egyébként szőrmés állatra vadászunk, a lakott területen akár egy-egy macska vagy kutya jelenléte is problémát okozhatna. Ezekben a madarakban viszont nem erősítjük a fogási vágyat, csak az alaptréninget kapják meg, és a kézre való visszarepüléskor van a legnagyobb jutalmazás. Ezzel tudjuk ösztönözni őket, hogy ne akarjanak zsákmányolni, hanem az emberhez való visszatérést válasszák ehelyett.

Ha jól értem, amikor „biológiai fegyverként” vetitek be a solymászmadarakat, nem történik igazi vadászat.

Igen, ez így van. Például egy gyümölcsösben sólymokat szoktunk repíteni, hiszen ők azok, akik több hektáros területet is le tudnak védeni, de fontos, hogy legyen a madarakban némi agilitás. Tehát támadják meg a seregélyrajt! De úgy szoktuk ezt intézni, hogy lehetőleg zsákmányolni már ne tudjanak. Szinte lehetetlen helyzetből indítjuk a madarakat. Ők pedig a vadászösztönüknek engedelmeskedve támadásokat hajtanak végre például a seregélyek ellen, de mivel a körülmények nem adottak ahhoz, hogy ők legyenek nyerő pozícióban, a zsákmányolás általában nem sikerül. Ez azért is nagyon fontos, mert amint egy madarunk zsákmányol, ettől kezdve ő már aznap jóllakhat és nem repül.

Hány madárral dolgozik egy hivatásos solymász?

Egy hivatásos solymásznak több madara van. Ideális esetben egy sólyom 15–30 perc között szokott a levegőben tartózkodni, és naponta maximum kétszer repítjük. Tehát kell mellé 4–5 másik, hogy az egész napot le tudjuk fedni mondjuk egy gyümölcsösben. A fent említett okok miatt is kell a több madár, mert ha bármelyik megsérül, például az ipartelepek különböző tereptárgyai miatt, vagy éppen zsákmányol, akkor ő arra a napra biztosan kiesik.

Vadkár esetén mennyi időt kell a madarakkal a gyümölcsösben tartózkodni?

Azt szoktam mondani, hogy érési időben ez napkeltétől napnyugtáig tart, heti hétből hét napot vannak a solymászok stand-by üzemmódban. Amikor pedig megérkeznek a seregélyek, azonnal reagálni kell, hiszen nekik elég egy-két perc ahhoz, hogy leegyék a termést, és hatalmas károkat okozzanak.

Kapcsolódó bejegyzések

Egy lenyűgöző, de megosztó madár: a seregély

A seregélyek több tízezres csapatokba is verődhetnek, és szőlő dézsmálásuk miatt negatív a megítélésük, de amúgy okos és változatos madár.

Mennyire hatékony ez a fajta védelem például a durrogtatással szemben?

Jól tanított madarak esetében egy solymász a 3, 4 vagy 5 madarával nagyjából olyan 40–45 hektárt tud lefedni egymaga. A termés megmentése érési időben körülbelül 90–95 százalékra tehető, míg sólymok nélkül ez az arány olyan 40 százalék. Így valóban ez a legkörnyezetbarátabb és leghatékonyabb módja a gyümölcsösök védelmének.  

A repterek védelmét hogyan kell elképzelni?

A reptereken is állandó solymászati jelenlét és 5–6 madár szükséges ahhoz, hogy a művelet sikeres legyen. A repülőterek melletti zöld területekre érkeznek azok a madárcsapatok – seregélyek, galambok –, amelyek a fűben keresgélik a táplálékot. Ezek bármikor megjelenhetnek. Egy nagyobb madár, mondjuk egy liba akkor is nagy problémát okozhat, illetve kockázatot jelenthet, ha egyedül jelenik meg a kifutópálya közelében.
Abban a pillanatban, ahogy a kifutópálya közelében észlelik a veszélyhelyzetet, a solymásznak reagálnia kell. De amint ez megtörtént, rögtön vissza is kell hívnia a madarát. Ide tehát nagyon fegyelmezett madarakra van szükség.  

Mit mondanál még magáról a solymászatról?

A solymászat a legősibb vadászati módok közé tartozik, mintegy ötezer éves múltra tekint vissza, és formájában, valamint céljában semmit nem változott az évek alatt. Egy autentikus és keleti gondolkodású éltforma. Bár a solymászatot a nyugati arisztokráciával is kapcsolatba hozzák, hazánkban a gyakorló solymásztok mindig inkább keleti gondolkodású emberek voltak. Ők a természettel együtt szeretnének élni, nem pedig elpusztítani. A solymászat minőségi, nem pedig mennyiségi és zsákmánycentrikus vadászati forma. A solymászathoz használt eszközök, melyek hagyományosan bőr és fém alapanyagúak, szinte mind csak kézzel készülnek. Ezeknek a felszereléseknek az elkészítése sokszor hihetetlen szakértelmet igényel. Ez azonban nem iskolában tanulható, hanem mesterről tanítványra száll. Ugyanígy a fiatal vagy kezdő solymászt egy mentor kíséri az útján, amíg a tudományt és a fogásokat el nem sajátítja. De én azt gondolom, hogy minél többet tanul és tapasztal valaki, annál inkább rá fog jönni, milyen keveset is tud valójában.

Fotók: Bódis Gergely László