A szüret bortermő vidékeink legnagyobb ünnepe. Összegyűlik a család, a barátok, esetleg néhány napszámos, és többnapos eszem-iszom kezdődik zenével, tánccal. De ez csak a jéghegy csúcsa, az elmúlt év folyamatos munkájának eredménye, a pont az i-n. A szüretnek ára van: rengeteg munkaóra, számtalan bosszúság, aminek csak egy része az emberi tényező vagy az időjárás, hisz ott vannak a potyaleső madarak is (hogy az őzet, a rókát ne is említsük).
Aki szőlő közelébe költözik, vagy egy ideje ott lakik, sokszor hallhatja, hogy főleg a nyár közepétől folyamatos és rendszertelen durrogás hallatszik a sorok közül. Gyakran arra gondolnak, hogy vadászok járják puskával a környéket, ami igaz is, de csak részben. Van ugyanis egy „csősz” a szőlőben a seregélyek ellen, aki ugyan nem vadász, mégis durrog, noha nincs puskája. Vajon mi lehet ez?
Ha valaki csibész gyerek volt, ismerheti a karbidot, melyet többek között bányászlámpákhoz használtak. Ha víz éri, acetilén keletkezik, amely erős fénnyel égve világít. A madarak riasztására is alkalmas lehet, ha szűk térben szépen lassan víz csepeg a karbidra, majd egy apró szikra begyújtja. Ekkor erős fénnyel és hanggal járó robbanás hallható, ami elriasztja a vadat.
Pontosabban az csak egy ideig tartja távol, ha a gazda csupán karbidágyút használ, mert a puszta durrogáshoz minden állat hozzászokik, és vígan csemegézik abból, amiből nem kéne. Ezért ildomos néha puskával is gyéríteni, hogy például a seregély összekösse a durrogást azzal, hogy ha ezt hallja, a lakoma bizony az életébe is kerülhet.
Sajnos azonban a szóban forgó eszköz nemcsak vadriasztásra alkalmas, hanem – ha lakott terület közvetlen környezetében használják – a lakosok életét éppúgy megkeserítheti, mint a madarakét.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy lenyűgöző, de megosztó madár: a seregély
A seregélyek több tízezres csapatokba is verődhetnek, és szőlő dézsmálásuk miatt negatív a megítélésük, de amúgy okos és változatos madár.
