Svájcban 2017-ben fedezték fel a rettegett japán cserebogár első példányait, azóta már több helyen is megtalálták a rovart. Természetes ellensége nincsen, és a szakemberek szerint csupán idő kérdése, hogy a karantén kártevő mikor jelenik majd meg újabb és újabb országokban.
A nagyon gyorsan szaporodó japán cserebogár képes szinte teljesen tarra rágni a gazdanövényt, kártétele nagyon komoly lehet. Éppen ezért a szakemberek intenzíven dolgoznak azon, hogy elejét vegyék a szaporodásának és terjedésének, mielőtt súlyosra fordulna a helyzet. Svájcban speciálisan kiképzett kutyák segítségével igyekeznek felkutatni a japán cserebogár lárváit, ezzel jelentősen hozzájárulva a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a kertek védelméhez. A projekt kezdeményezői remélik, hogy jövő tavasszal már bevetésre készen állnak a kutyák.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
Az invazív rovar első példányait 2017-ben előbb Klotenben fedezték fel, majd 2020-ban Ticinóban bukkant fel. Később Németország Svájccal határos Baden-Württemberg tartományában is találtak egyedeket a rovarcsapdákban.
Az eddigi növényvédelmi intézkedések beváltak, a populációkat rovarölő szerekkel kézben tudták tartani. Az azonban egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a kártevő nem finnyás: körülbelül háromszáz gazdanövénye van, ezért hatalmas károkat okozhat.
Kapcsolódó bejegyzések
Mielőtt még tűzzel-vassal irtanánk – a „kártevők” káráról és hasznáról
Hajlamosak vagyunk mindent irtani, ami nekünk nem kedvez. Tüntessük el a Föld színéről a kártevők minden példányát? Álljunk csak meg! Mi az, hogy „káros”? Kinek, mikor, mennyire és miért?
A japán cserebogár esetében a kártételt az imágó, valamint a lárvája okozza. Utóbbi a földben fejlődik, és a növények gyökerével táplálkozik. Főleg a pázsitfűfélék gyökerét károsítja, nagyobb gyepfoltokat is képes kipusztítani. A kifejlett bogarak a fák lombozatát fogyasztják, és miután csoportosan táplálkoznak, gyorsan tarra rágnak egy-egy fát.
Több mint 300 tápnövény
Ahogy a neve is sugallja, a japán cserebogár (Popillia japonica) eredetileg Japán északi területeiről és Oroszország távol-keleti részéből származik. Ottani élőhelyén számos természetes ellensége van. A rovart 1916-ban fedezték fel először eredeti élőhelyétől távol, az Egyesült Államokban, ahová valószínűleg Japánból származó növényi anyagokkal hurcolták be. Ezt követően számos másik országban is feltűnt, és mindenhol súlyos károkat okozott. Olaszországban 2014-ben észlelték először, a 2017-es, Svájc déli határán való megjelenésével a faj megkezdte az észak felé való mozgását. Kifejlett bogár állapotban nyáron csak néhány hétig aktív, általában levelekkel táplálkozik, az erek közötti szövet kirágása után csak a levél váza marad meg.
Több mint 300 gazdanövénye között zöldségfélék, virágzó növények, fák és cserjék egyaránt előfordulnak. Az érett gyümölcsöt, például a szilva, a málna vagy az alma termését is elfogyasztja. A sok gazdanövénye miatt súlyos veszélyt jelent a mezőgazdasági termelés számos ágazatára. Például az észak-olaszországi szőlőtermesztők 2019-ben igen súlyos kárt szenvedtek az invazív kártevő miatt. Akkor növényenként átlagosan 200 cserebogarat számoltak össze, amelyek 30%-kal csökkentették a levélfelületet a mindössze tíznapos táplálkozási időszakuk alatt.
Az egyedi svájci elképzelés ötletgazdái Aline Lüscher környezetmérnök és Chiara Baschung kutyakiképző. A páros 2023-ban megalapította a Wildlife Detection Solutions egyesületet. A kísérleti projektben hét kutyát képeztek ki a kártevő lárváinak felkutatására. A fejlődő kártevő az ember számára nem észrevehető, hiszen élete nagy részét lárvaállapotban a talajban tölti, és csak később jelenik meg a felszínen az imágó.
Kapcsolódó bejegyzések
A szerelmes kártevőt könnyű rászedni
Kertünk vagy gyümölcsfáink kártevői ugyanúgy rászedhetők a szerelemmel, mint az ember. Megmutatjuk, hogyan!
A szakemberek úgy gondolják, hogy a lárvák pontos helyét egyelőre csak a kutyák tudják megtalálni anélkül, hogy nagy területeket fel kellene ásni. A kutyákat speciális kiképzéssel tanították meg arra, hogyan ismerjék fel a japán cserebogár földben élő lárváit. Ehhez egyedi gyártású, a valódi lárvák feromonjával kezelt csöveket használtak, de a tapasztalatok szerint a lárvák több különböző összetett szaganyag kibocsátására is képesek, mindezt ráadásul a földben elrejtőzve. A keresőkutyák edzéséhez tehát nélkülözhetetlen lenne, hogy valódi lárvákat használjanak, ezt azonban csak Ticinóban, a kártevő által fertőzött területen tudták megtenni, nagy erőfeszítések árán. Ráadásul a valódi lárvákkal való képzést engedélyeztetni kell.
A kutyák további kiképzése az engedélyezési eljárásokat követően folytatódhat, akkor már arra tanítják őket, hogy a föld alatt is megtalálják a lárvákat, és jelezzék, ha egy területen nagyon sokat vagy éppen nagyon keveset érzékelnek belőlük.
Ennek különösen nagy szerepe lehet, attól függően, hogy mezőgazdasági, faiskolai vagy kertészeti árudai területről van szó.
A projekt célja, hogy a kutyák 2024 áprilisától már éles bevetésre készen álljanak a feladatra.
A szakemberek szerint a japán cserebogár mellett más, eltérő életmódú kártevők felderítésére is kiképezhetik a kutyákat, így például ágyi poloskák lárváit is megtalálhatják. Azt is hozzátették, hogy bármely kutyafajtából válhat „lárvakereső” kutya, legalábbis azokból, amelyek fizikailag és szellemileg alkalmasak arra, hogy hosszú ideig koncentrálva, különböző környezetben, és igen eltérő időjárási viszonyok között szimatoljanak.
(forrás: magyarmezogazdasag.hu)
Kiemelt kép: Canva
