Szociális tényezőktől függ, hogy az apa átveszi-e az anya szerepét a szülői gondoskodásban – állítja az a rangos PNAS folyóiratban megjelent tanulmány, amelynek szerzőgárdája az Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport, a Reproduktív Stratégiák Evolúciója Kutatócsoport, valamint az Állatorvostudományi Egyetem Biológiai Intézet munkatársaiból állt össze.
A kutatók azt az evolúciós dilemmát vizsgálták, miért vállalnak a hímek és nőstények különböző szerepeket a szaporodásban. A Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) közleménye szerint a tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogy miért mutatnak egyes fajok fordított ivari szerepeket, vagyis hogy mi az oka annak, hogy a hímek teljes szülői feladatokat látnak el ahelyett, hogy minél több nőstényt termékenyítenének meg.
Kapcsolódó bejegyzések
Ez áll a partimadarak kevesek által ismert képességének hátterében!
Sok madárfajnak van hajlított csőre, némelyek viszont képesek nagyobb mértékben meghajlítani az egyébként egyenes, esetleg enyhén ívelt felső csőrkávájukat.
A kutatás során olyan partimadarakat, köztük lileféléket (Charadriidae) vizsgáltak, amelyek a természetben változatos ivari szerepeket mutatnak.
Az eredményekből kiderült, hogy a fordított ivari szerepek megjelenése leginkább a hímek felé eltolódott felnőttkori ivararánnyal és a magas szaporodási egyedsűrűséggel függ össze. Ezek jelentős eltérésnek és egyben újdonságnak is számítanak a korábbi teóriákhoz képest, amelyek szinte kizárólag az ökológiai tényezőkre, például a szülők és utódok számára elérhető táplálékra vagy a fészkek kelési sikerességére összpontosítottak.
Kapcsolódó bejegyzések
Dr. Bubó, rántotta és vadlúdvonulás – Mi mindent köszönhetünk a madaraknak?
A madarak ugyan gyakran felhívják magukra a figyelmet, de számos véletlen adományuk észrevétlen marad. Szerepük nemcsak az ökológiai rendszerekben, hanem a kultúránkban is sokrétű.
Ezenfelül az ökológiai és szociális tényezők additív és interaktív hatásait is vizsgálták, ami az ivari szerepek evolúciós dinamikájának további részleteibe nyújt betekintést. A tanulmány részeként végzett filogenetikai útvonalelemzés elsőként támasztotta alá azt az elképzelést, hogy a felnőttkori ivararány – azaz a hímek és nőstények egymáshoz viszonyított száma – az ivari szerepek változatosságának okozója, nem pedig következménye.
Forrás: Qubit
Kiemelt kép: Canva
