A visegrádi országok magyar elnöksége által, a zöld átállás és a klímavédelem témakörében szervezett brüsszeli konferencia kapcsán kérdeztük Steiner Attilát, az Innovációs és Technológiai Minisztérium körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkárát.
Július 14-én az Európai Bizottság bemutatta Fit for 55 nevű klímavédelmi javaslatcsomagját, mely azt célozza, hogy az Európai Unió 2030-ra elérhesse az 55 százalékos kibocsátáscsökkentési célját.
Államtitkár úr, először is engedje meg, hogy megkérdezzük, Ön egyetértett az eredeti 40-ről 55 százalékra való emeléssel?
Igen. A célérték emelését Magyarország is megszavazta az Európai Tanács 2020 decemberi ülésén, illetve idén az európai klímatörvénynek nevezett rendeleti javaslat elfogadásakor.
Az új uniós cél az 1990-es szinthez képest 55 százalékos Unión belüli nettó csökkentést kell elérni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában. Ugyanakkor fontos azt szem előtt tartani, hogy ez uniós szintű cél. Ennek megfelelően Magyarország felelős klímapolitikai utat követve határozta meg eddig is az uniós célokhoz való hozzájárulását.
A hazai üvegházgáz kibocsátási értékeket érdemes összehasonlítani a többi tagállammal, ugyanis a jelenlegi kibocsátások eredményei igen széles skálán mozognak. Fontos eleme a képnek, hogy elengedhetetlen a többi tagállam arányos klímapolitikai hozzájárulása is ahhoz, hogy az új 2030-as cél komolyan vehető legyen és kizárjuk a „potyautazás” lehetőségét.
Van olyan terület, ahol Magyarország máris komoly előrehaladást ért el, és közelébe kerültünk ennek a számnak?
Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátása terén jó példákkal jár elöl. Ezzel kapcsolatban az Európai Unió az 1990-es értékhez viszonyít, amihez mérve mi már most 32 százalékos csökkentésnél tartunk, megelőzve ezzel az uniós tagállamok többségét. Ráadásul itt a nettó kibocsátást kell nézni, tekintve, hogy van elnyelési kapacitásunk is, vagyis a kibocsátott szén-dioxid egy részét az erdők el tudják nyelni; e tekintetben az eredményünk 36 százalékos csökkenés 1990-hez képest.
Az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás pedig jelenleg is jóval alacsonyabb, mint például a klímavédelem élharcosának tekintett Németországban, ami jelentős részben annak köszönhető, hogy a Paksi Atomerőműben termeljük meg hazánk villamos energia igényének harmadát. Ezt figyelembe véve a kormány által elfogadott Nemzeti Energiastratégia és a Nemzeti Energia és Klímaterv is rögzíti, hogy az energiaszuverenitás és az energiabiztonság megerősítése, valamint az energiatermelés dekarbonizálása csak az atomenergia és a megújuló energia együttes alkalmazásával lehetséges. Ez biztosítja a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartását is.
Mit gondol, a csomagnak melyik eleme lenne a legnehezebben teljesíthető Magyarország számára?
A magyar kormány számára nagyon fontos, hogy a zöld átállás ne helyezzen további terheket a lakosságra. El kell kerülni, hogy a lakossági szektorra vonatkozó kvótakereskedelmi rendszer jöjjön létre, az ugyanis drasztikusan megnövelné a lakossági terheket a klímaátmenet kapcsán.
Emellett az is lényeges, hogy fenn tudjuk tartani a zöld átmenet társadalmi támogatottságát, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az árak nem szállnak el, és az ellátás folyamatosan biztosított. Az emiatt szükségessé vált plusz források megszerzéséhez a kelet-közép-európai régió számára, így számunkra is a Modernizációs Alap jelenti a legjobb lehetőséget. Ebből alapvetően a kelet-közép-európai régió juthat forrásokhoz, ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint a kvóták 2 százalékát a Modernizációs Alapon keresztül ezek a tagállamok használhatják fel releváns beruházások finanszírozására. Ezt az arányt azonban szeretnénk jelentősen megemeltetni, mivel szerintünk a célszámok módosításakor, illetve a források elosztásakor érvényesülnie kell egy szolidaritási szempontnak. Az Európai Bizottság erre tett is javaslatot, de szerintünk az emelés mértékének nagyobbnak kellene lennie.
Van olyan terület, iparág, ahol a bizottság terveinél még ambiciózusabb célt tartana szükségesnek?
Az egyik ilyen nagyszabású célkitűzésünk az energetika területét érinti, ahol azt szeretnénk elérni, hogy már 2030-ra 90 százalékban kibocsátásmentesen történjen a villamosenergia-termelés Magyarországon. A tervek szerint a Paksi Atomerőmű ennek nagyjából a felét adná, a többit pedig megújuló energiaforrások, főleg a napelemek, ahol 6000 megawatt kapacitás elérése a cél.
Magyarország kormánya szeptember 3-án fogadta el a Nemzeti Tiszta Fejlesztési Stratégiát, amely 2050-ig jelöli ki a magyar gazdaság fosszilis tüzelőanyag mentesítésének útját. A hazai forgatókönyvek milyen viszonyban vannak a Bizottság terveivel?
A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia alapján Magyarországon 2050-re a teljes klímasemlegesség elérése a cél anélkül, hogy a végrehajtása veszélyeztetné a gazdasági növekedést vagy a jólétet. Hazánk e tekintetben kifejezetten kedvező helyzetből indulhat el, hiszen 2000 óta úgy nőtt a bruttó hazai termék, hogy közben csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, 2010 óta pedig egységnyi GDP előállítására 24 százalékkal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátása mellett képes a magyar gazdaság.
A Fit for 55-ban hogyan tervez az Unió a különböző országok különféle emissziós szintjeivel? Mindenkinek el kell érnie a saját 55 százalékát?
Nem, az 55 százalékot uniós szinten összesen kell teljesíteni, amelynek elérését az uniós jog több különböző uniós szakpolitika együttes használatával éri el. Ezen szakpolitikákat igazítja az idén júliusban megjelent javaslatcsomag az új célokhoz.
Úgy tudjuk, a jelen javaslatcsomaggal a magyar családok terhei ugyanannyira nőnének majd, mint egy német vagy francia családé, miközben a fogyasztásunk, kibocsátásunk átlagosan jóval alacsonyabb. Ám a V4-országok kijelentették, hogy a nagy szennyezőktől várják a nagyobb lakossági hozzájárulást.
Hogyan fogadták ezt a logikusnak tűnő kérést a nagy szennyezők?
Az üvegházhatást okozó gázok csökkentése, a klímavédelem egy közös, hosszú távú feladat, az azonban nem mindegy, hogy ki viseli a döntésekkel járó terheket. Ebből mindenkinek ki kell vennie a részét, azonban az Európai Bizottság javaslata alapján a társadalomnak jelentős költségeket kellene viselnie, ami a magyar családok számára számottevő többletkiadást jelentene.
Ha ezeket a brüsszeli terveket elfogadják, akkor emelkedik az áram ára, a fűtés költsége, a távfűtési díj és drágulnak az üzemanyagok, azaz emelkedik a rezsi. Még jobban fognak drágulni az építkezések, és a magyar gazdák terhei is nőni fognak. Ez így elfogadhatatlan, a magyar kormány nem enged a rezsicsökkentésből.
A mi álláspontunk világos: a legnagyobb terheket nem a családoknak, hanem a környezetszennyezésért elsősorban felelős nagyvállalatoknak kell megfizetniük. Örömmel láttuk, hogy a nemzeti konzultáción a válaszadók 99 százaléka felhatalmazta a kormányt arra, hogy ezt az álláspontot képviselje a brüsszeli vitákban.
Magyarországon mit tart elképzelhetőnek, hogyan kompenzálják majd az átalakításból adódó lakossági és vállalati veszteségeket?
Elsődleges célunk, hogy olyan szabályozás szülessen, amely nem okoz többlet-terheket a lakosság rezsiköltségeiben.
A Tiszta Fejlődési Stratégiában vizsgált mindkettő, a klímasemlegességet 2050-re elérő forgatókönyv azt mutatja, hogy a gazdaság szénmentesítéséből eredő előnyök összességében meghaladják a beruházási költségeket, tehát megfelelő képzési és átképzési programok révén a magyar gazdaság profitálhat a klímasemlegességi átmenetből.
Miben tudnak összefogni a V4-országok, miben tudjuk segíteni egymást?
Az infrastruktúra-fejlesztés területén aktív az együttműködés a Visegrádi országok között. Ennek egyik kulcsfontosságú eleme például, a Budapestet Varsóval összekötő, Pozsonyon és Prágán is keresztülhaladó gyorsvasút, melynek megépítéséről nemrég született megállapodás. Ez a projekt környezetvédelmi szempontból is jelentős, hiszen éves szinten mintegy 400 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátást tudna meggátolni a közép-európai térségben.
Ha Európa eléri a 2030-as klímacéljait, a világ más része pedig nem, azzal mit érünk vajon?
Nem sokat. Ezért fontos, hogy a harmadik országok is hasonló mértékű vállalásokat tegyenek. E tekintetben fontos szerepe lesz az idén novemberi, glasgow-i klímakonferenciának. Kedvező hír, hogy már több nagy ország (pl. USA, Japán, Brazília) jelezte, hogy az EU-hoz hasonlóan 2050-ig klímasemleges lesz, a világ legnagyobb kibocsátója, Kína pedig 2060-ra vállalta ezt.
Az Európai Unió tagállamaként fontos elköteleződésünk, hogy mi is arányosan kivegyük részünket a klímavédelem terén. Az unió tagállamaként fontos, hogy jó példát mutassunk a Föld más országai számára is. A klímaváltozás elleni fellépéshez viszont mindenképp szükségünk lesz a Föld más térségeinek hozzájárulásához, kezdve a társadalom tagjaitól a gazdasági szereplőkön át a kormányokig. Ebben az EU és hazánk is élen jár.
Egy átlag magyar állampolgár az ő kis hétköznapjain mit fog észrevenni először ebből az intézkedéscsomagból?
Ha az Európai Bizottság sikerre vinné a javaslatcsomagját, az a magyar családok rezsiköltségeinek számottevő növekedésével járna. Mi azért dolgozunk, hogy a legnagyobb terheket ne a családok, hanem a környezetszennyezésért elsősorban felelős nagyvállalatok fizessék meg.
Hamarosan indul a fűtési szezon, miközben a gáz- és árampiaci árak drasztikus emelkedését tapasztalhattuk az utóbbi időben. Miben lesz más az idei egy magyar családnak, akit a rezsicsökkentés véd, mint más európai polgárnak?
A növekvő energiaárak egyre több európai országot nyomasztanak, a magyar kormány intézkedései azonban a magyar emberek energiaárait máig védik. A kormány beavatkozásának köszönhetően Európában ma is a magyar lakosság fizeti a legolcsóbb gáz árat és a második legolcsóbb áram árat.
Magyarország jó stratégiát választott a rezsicsökkentés fenntartásával. A szabályozott energiaárak segítségével a zöld átállás elviselhető költségszinten marad, és az energiaellátás biztonsága sem fog sérülni.
