A konyha életünk egyik központi helye, meghatározó egészségünkre és életmódunkra nézve is. A felmérések szerint élelmiszereink 30%-a a szemétben köt ki, így a tudatosság jegyében mi is bemutatunk pár hulladék– és ételmentő praktikát. A konyhai eszközök közül korábban a fából készültekről cikkeztünk, most pedig a sokat vitatott teflonedényeket vesszük szemügyre.
Nem leszünk álszentek, szinte mindenkinek van otthon hasonló serpenyője. Az angol és az amerikai háztartások 70%-a használ leragadásmentes edényt, amelyeknek 99%-a teflonbevonatú. Szinte évente jelenik meg elemzés vagy arról, hogy mennyire egészségtelen a teflon, vagy pedig arról, hogy ez nem igaz. Ezért most megnézzük, hogy mi az a teflon, mi a baj vele, hogyan áll jelenleg a vita, és milyen alternatívák léteznek a helyettesítésére.
A törvény szerint sem mindegy, miből eszünk
Az élelmiszerekkel közvetlenül érintkező anyagok, mint például a csomagolás vagy az edények külön törvényi kategóriába tartoznak, melyekre szoros uniós jogszabály vonatkozik. Ez kimondja, hogy az élelmiszerekkel érintkező konyhai edényeket olyan anyagból és módon kell gyártani, hogy anyagukból semmi ne kerülhessen az ételbe. A magyar jogszabály azt is tiltja, hogy ólom, kadmium, cink és sárgaréz közvetlenül érintkezzen az étellel.
Mi a teflon?
A teflon alapvetően egy plasztik polimer, amelyet több vegyi anyagból állítanak elő. Leggyakoribb alkotóeleme a poli-tetrafluor (PTFE). Tulajdonságai nagyon ideálisak, mert kémiailag semmilyen más anyaggal nem reagál, így folyadéktaszító és súrlódásmentes réteget alkot. 1938-ban a véletlennek köszönhetően fedezték fel, és a ’40-es évektől kezdve forgalomban is van. Számtalan termék kitalálásában előny volt a taszító hatása, de az ’50-es évektől a fő felhasználási területe már a főzőedények gyártása volt.
A legnagyobb problémát egyébként nem is a PTFE jelenti, hanem a perfluor-oktánsav (PFOA vagy más néven C8), amelyet a gyártás során adnak hozzá, és amelynek komoly egészségkárosító hatásai vannak. Egyébként ez a vegyület nem csak a teflonban fordul elő, folttaszító textíliák és festékek előállításakor is használják.
Miért veszélyes?
A 2019-ben bemutatott – Mark Ruffalo nevével fémjelzett – Sötét vizeken című hollywoodi, életrajzi ihletésű film az amerikai teflonmérgezést és az e körüli botrányt mutatja be. Amerikában a fő gyártó az a DuPont gyár volt, ahol anno felfedezték, és nevet is adtak a teflonnak. A keleti part déli részén található wilmingtoni üzemben nem foglalkoztak a szabályokkal, és a folyóba engedték a káros PFOA-t. Évtizedeken keresztül mérgezte a helyi embereket és állatokat a kemikália. A szomorú az, hogy csak a ’90-es évek legvégétől kezdtek a problémával komolyan foglalkozni. Az egészségünkre ártalmas, káros anyagok az idei Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expón is szóba kerültek.
Megzavarja a hormonműködést, csökkenti a férfiak tesztoszteronszintjét. További veszélyforrás lehet a pajzsmirigyrák, a vese- és májbetegségek, a meddőség és a hererák kialakulásában. Ez elég ijesztőnek hangzik, van mitől tartani. De a PFOA leginkább a magzatokra és a fejlődésben lévő gyerekekre veszélyes. A filmben is feltűnik – saját magát alakítva – Bucky Bailey, aki a vegyszerek hatása miatt arcdeformációval született. Végül a DuPont 600 millió dollár kártérítést fizetett az érintetteknek, és 2017-ben be is zárt az üzem. A Wilmingtonban történt megbetegedések a gyárhoz köthetőek. A kérdés manapság az, hogy az átlagos, teflonedényt használó emberek is ki vannak-e téve hasonló veszélyeknek. A vita tehát erről szól, több tanulmány született a kérdés megválaszolására.
A PFOA-val az a probléma – akárcsak az ólommal –, hogy nagyon lassan ürül ki a szervezetből. Egy 1999-es vizsgálat kimutatta, hogy az USA-ban az emberek 98%-ának volt jelen a vegyi anyag a szervezetében. Ez nagy felháborodást váltott ki, és végül az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) meghirdette a PFOA kivezetési programját, majd 2013-ra ki is vonták a gyártásból. (Magát a teflont még készítik, de a PFOA-t már nem használják hozzá.)
Ne hevítsd túl a teflonedényt!
Abban a kutatók egyetértenek, hogy a teflon magában nem mérgező, még az sem probléma, ha leszakadó teflonpelyhet nyel le az ember. A probléma hevítéskor jelentkezik, ilyenkor a teflon elkezd bomlani, és mérgező anyagok szabadulhatnak fel. Hiába nincs már benne PFOA, sajnos laboratóriumi körülmények között a PTFE is engedett ki magából olyan gázokat, amelyek hidegrázást, fejfájást okoztak. Ezeket a tüneteket tehát a „tefloninfluenzának” lehet tulajdonítani. A hőmérsékleti adatok azonban eltérnek: 2001-ben azt állították, hogy a gáz felszabadulásához 360 °C elég, 2017-ben pedig már arra jutottak, hogy 8 perces 400 °C-os hevítés szükséges hozzá.
Otthon, főzés közben nem biztos, hogy hőmérőért kapkodunk, hogy megmérjük a serpenyőnket. Legegyszerűbb tudni, hogy ha a zsiradék el kezd enyhén füstölni, már elérte a 180 °C-os sütési hőmérsékletet. Tehát egy egyszerű tojás, vagy hús sütésénél nem kell tartani a túlhevítéstől. Csak akkor van baj, ha 7-8 percnél tovább, magas lángon vagy fokozaton otthagyjuk a sütőn az edényt. Illetve a nyílt lángos égetések, mint például a flambírozás nem ajánlott teflonedényben.
Ellenben egy 2015-ös termékteszt – amely során nem a gyártáshoz szükséges anyagokat vizsgálták, hanem a kész serpenyőket – azt az eredményt hozta, hogy a 26 vizsgált termék hevítése közben nem szivárgott belőlük semmilyen káros anyag. 2013-tól már a gyárban melegítéssel eltávolítják a veszélyes anyagokat.
Végső konklúziót arról, hogy a teflon az emberre káros-e, vagy sem, nem tudnék mondani. Tény, hogy a 2000-es évek botránya után a gyártásban is történt változás, azonban arra érdemes ügyelnünk, hogy ne forrósítsuk fel a teflonedényt, ezzel magunkat és a serpenyőt is védjük. Kínában még előfordulhatnak problémás anyagok a teflonban, így csak biztos helyről szerezzük be edényeinket. A 2013 előtti teflonedényeinktől pedig váljunk meg, különösképpen akkor, ha már sérült a felületük.
Milyen alternatívák vannak?
Nem árulok el nagy titkot, hogy tudunk miből választani. Szerencsére széles a piac, és árak tekintetében is vannak lehetőségeink. Elsőként az öntött vasedényeket említhetjük. Egy biztos: ezek előállítása a legtermészetesebb, már az ősidők óta használjuk őket, és ha tönkremennek, minden gond nélkül újrahasznosíthatók.
A vasból készült edény tapadása kicsivel rosszabb a teflonnál, de ételeink zsírossága idővel kialakít rajta egy filmréteget. Anyagából az ételünkbe nem kerülhet semmi ártalmas. Ha esetleg mégis kerülne pici elemi vas az ennivalóba, még jól is jöhet, hiszen a nyugati emberek 80%-a vashiányos. Ha az edény nyele is vas, akkor még a sütőbe is betehetjük. Egyedüli hátránya az lehet, hogy igen nehéz, ezért rakosgatása és tárolása macerásabb.
Egy másik népszerű alternatíva a kerámiaedény. Kedveltsége a teflonos fiaskó után ugrott meg. Bár kezdetben nagyon drága volt, mostanra megfizethetővé vált. A kerámiaedények természetes ásványi anyagból készülnek, a drágábbak pedig teljes egészében kerámiából vannak. Létezik olyan változat is, amelynek csak a belső felülete van bevonva vékony kerámiaréteggel, az üzletekben ezekből találunk a legtöbbet. Érdekesség, hogy míg a vasedénynek jót tesz az olaj, addig a kerámiaedény élettartamát rontja. Jó, ha arra is figyelünk, hogy a teflonhoz hasonlóan óvatosan kell bánni a vékonyka kerámiaréteggel.
A legtöbb réz- és alumíniumedény manapság bélelt, éppen azért, mert a nyers fémeknek a kioldódása sem tesz jót a szervezetnek. A ’70-es években úgy vélték, ezek felelnek az Alzheimer-kórért, azonban ezt később nem bizonyították. A rozsdamentes acél esetében nem kell tartani vegyi anyagok kioldódásától, azonban sajnos acéledényben könnyen leragadnak az ételek. Ha további serpenyőkre lennénk kíváncsiak, itt találunk még néhányat.
Természetesen nem muszáj lecserélni a jó állapotban lévő teflonserpenyőnket, és ha odafigyelünk rá, még jó ideig semmi veszélyt nem jelent. Ellenben fenntarthatósági szempontból jó döntés, ha a következő vásárláskor az öntöttvas változatot választjuk.