Sok húst igen, de gabonát és magas keményítőtartalmú zöldségeket ne – paleo étrenden sokan valami hasonlót értenek. De mit tudni arról, hogy milyen (volt) a vadászó-gyűjtögető életmódúak és más kisléptékű társadalmak étrendje? És vajon mit számít ez ma az ipari társadalmakban?
Az Annual Review of Nutrition szaklapban jelent meg egy áttekintő tanulmány, amelynek célja az evolúció, az ökológia és a gazdaság emberi étrendre gyakorolt hatásainak feltárása, ez alapján vizsgáljuk most a kérdéskört.
Kép: canva
Védve a civilizációs betegségektől
A vadászó-gyűjtögető életmódúak körében ritkaságnak számítanak az úgynevezett civilizációs betegségek: a szív- és érrendszeri problémák, a cukorbetegség, a daganatos megbetegedések. Tudjuk, hogy ezek erősen összefüggenek az étrenddel és az életmóddal, és az is nyilvánvaló, hogy ez utóbbiak drámai változásokon mentek keresztül az elmúlt évszázadokban, sőt, évezredekben. Érdekes és társadalmilag nagyon hasznos tanulságokkal szolgálhat, ha a mélyére nézünk ezeknek a változásoknak, és amit lehet, átemelünk a vadászó-gyűjtögető és más kisléptékű társadalmakéból a mai élelmezésünkbe. Kitérünk arra is, hogy ezek az ökológiai fenntarthatósággal összebékíthetők-e.
Kapcsolódó bejegyzések
Adj egy esélyt a növényeknek, próbáld ki a növényi étrendet!
Tudatosabban, egészségesebben, környezetbarát módon szeretnél étkezni? Akkor adj egy esélyt a növényeknek!
A skála széles
A kisléptékű társadalmak étrendjét tekintve hatalmas a változatosság. Nincs egyetlen tipikus étrend, amely általánosan jellemző lenne. Sok húst ettek? Igen, van példa erre. Ahogy az ellenkezőjére is. Míg egyes, a Kalahári középső régiójában élő gyűjtögetők étrendjének akár nagyjából 80%-a is származhat növényi forrásokból, máshol a teljes táplálék messze túlnyomó része állati forrásokból való. Nem ettek gabonaféléket és magas keményítőtartalmú (föld alatti) növényi részeket? Sokfelé nem, sok más helyen viszont igen; e növények a kedvezőtlen időszakok átvészelésében például igen fontosak is lehettek.
Kapcsolódó bejegyzések
Keto vagy paleo étrend? – Megfontoltan válassz!
Összehasonlítottuk a keto és a paleo étrendet. Míg a keto diéta eredetileg az epilepszia kezelésére szolgált, addig a paleo az ősember táplálkozását mintázza. De mikor melyiket érdemes alkalmaznunk?
Még olyan társadalmakat is ismerünk, amelyekben jelentős szerepe van a méz fogyasztásának: akár a bevitt kalóriamennyiség 10–20%-a is származhat belőle. A lándzsákkal és a csontokból készített eszközökkel szemben – melyek egyértelműen bizonyítják a vadászatot – a mézfogyasztás jelei nehezen őrződnek meg több százezer évig, és ez igaz sok növény fogyasztására is. A kutatók szerint ez hozzájárult ahhoz a téves képhez, amely túlhangsúlyozza a kisléptékű társadalmak húsfogyasztását. Állati fehérjeforrásként a rovarevés jelentősége sem lebecsülendő.
Kép: canva
Ha általánosítani akarunk, két dolog igaz gyakorlatilag minden kisléptékű társadalom étrendjére: az, hogy élőlények elképesztően széles skáláját fogyasztották, valamint az, hogy időben is jelentősen változott, hogy mit milyen arányban ettek.
A hely szerepe
A nagyobb mintázatokat vizsgálva az rajzolódik ki, hogy földrajzi területtől, éghajlati övtől erősen függ az étrend összetétele. Trópusi területeken alacsonyabb az állati termékek aránya, hűvösebb éghajlaton viszont magasabb. Ugyanakkor a táplálkozás az adott társadalom kultúrájával is összefügg. Nem meglepő módon a pásztoroló állattartást gyakorló népek, illetve az erősebben halászatra utaltak több állati terméket fogyasztanak másoknál.
Kép: canva
Kapcsolódó bejegyzések
Mekkora az élelmiszereink lábnyoma?
Élelmiszereink karbonlábnyoma számos tényezőtől függ, akár növényi, akár állati eredetű táplálékról van szó.
A lokalitás kapcsán a hangsúly nem azon van, hogy nem szállítottak hajón és repülőn sok ezer kilométerről egzotikus dolgokat (bár kétségkívül igaz ez is). Sokkal inkább azon, hogy a helyi viszonyok alapvetően formálták az étrendet. Egyébként genetikailag egymáshoz rendkívül hasonló emberek a Föld különböző pontjain gyökeresen eltérő étrendeket követtek, mégis jó egészségnek örvendtek.
Hogy fér össze mindez az ökológiai fenntarthatósággal?
A legutóbbi észrevétel rávilágít valami nagyon lényeges dologra: érdemes lenne nem egyféle étrendet szorgalmazni az egész világon mindenütt. Az ökologikus élelmezés a meggyőződéseinktől és a követett tudományos megközelítéstől függően mást és mást jelenthet. A fent leírtak azonban nagyon jól összecsengenek azzal, amit a fenntartható mezőgazdasági- és élelmiszerrendszereket vizsgáló legátfogóbb megközelítés, az agroökológia belátásai is hangsúlyoznak. Milyen lehetne ezek alapján a fenntarthatóbb élelmezés?
Kép: canva
- Legyen tájba és társadalomba illő! Az alapelvek mindenütt hasonlók, de a megvalósítás részletei eltérnek. (Nem ideális ugyanaz az étrend és mezőgazdasági modell mindenhol.)
- A táplálkozásunk kövessen természeti ciklusokat, étkezzünk szezonálisan!
- Fogyasszunk sokkal (SOKKAL!) többféle élőlényt! Az ökologikus mezőgazdaságban a sokféleségnek nemcsak a tájakban, a termelési rendszerekben kell jelen lennie, hanem a tányérunkon is.
Hogy mindettől hány fényévre van, vagy éppen ehhez mennyire közel áll a mai élelmezésünk, jogos kérdés. Az viszont egyértelmű, hogy mozdíthatnánk ilyen irányba. Hozzuk vissza az elfeledett növényeket! Hangolódjunk a tájra, amelyben élünk! Keressük a rendszerszintű alternatívákat!
Fő forrás: Pontzer, H., & Wood, B. M. (2021). Effects of evolution, ecology, and economy on human diet: Insights from hunter-gatherers and other small-scale societies. Annual Review of Nutrition, 41, 363–385.
Kiemelt kép: canva
