Az ökoszisztéma olyan, mint egy piramis. Szépen egymásra épülő elemek sokasága, melyek nem élhetnek a másik nélkül, folyamatosan támogatják egymást. Egy ilyen ökoszisztémát alkot a dél-afrikai szardíniavonulás is, amely nemcsak tömegében lenyűgöző, hanem több ezer ragadozót, halat, vízi emlőst és madarat is magához vonz. Sajnos azonban az emberi tényező és a klímaváltozás ezt is felboríthatja.
Mi az a szardíniavonulás?
A dél-afrikai szardíniavonulás május és július között zajlik: ilyenkor a szardíniák milliói indulnak szaporodni az Agulhas-part hűs vizeibe, majd vonulnak végig Dél-Afrika keleti partja mentén. A jelenség elsősorban KwaZulu-Natal és a Wild Coast térségében figyelhető meg. Szerelmi táncuk nemcsak elképesztően látványos, hanem fontos táplálékforrás is a ragadozó élőlények számára.
Kapcsolódó bejegyzések
Hatásvadász, ferdítő, mégis igaz film a Seaspiracy – Filmajánló
A Seaspiracy olyan helyzetet tár a néző elé, amely – a megkérdőjelezhető adatok és a hatásvadász jelenetek ellenére is – letaglózó és baljós képet fest a jövőnkről.
A több millió egyedet számláló biomassza a víz hőmérsékletét veszi alapul, ami ilyenkor 21 °C alá süllyed, ez pedig kedvez a szardíniák ívási szokásainak. A hűvösebb vízben ugyanis több plankton található, így a szaporodás mellett a táplálkozásukat is befolyásolja ez az időszak. Emellett a meleg áramlatok a szardíniák által preferált hűvösebb vizek felé sodorják őket, ahol aztán hónapokig maradnak, szaporodnak és táplálkoznak.
Egy ilyen raj sokszor 1,5 km széles és 30 méter mély területet foglal el a partok mentén több mint 7 km hosszan.
Kép: canva
Csábító, ezüstös biomassza, amelytől felforr a víz
Ezt a haltömeget természetesen a ragadozók sem hagyhatják figyelmen kívül. Sőt, sok faj éppen erre a jelenségre vár minden évben. A sekély vízben a közönséges palackorrú delfinek óriási halrajokat szakítanak le erről a világszinten is elképesztő biomasszáról, ezzel számos más fajnak is kedvező feltételeket nyújtva. A szardíniák szinte szó szerint ezüst tálcán kínálják magukat, a rajból cápák, bálnák, fókák, vízimadarak lakmároznak.
Ez az ökoszisztéma és a tápláléklánc egyik rendkívül fontos jelensége. A fitoplanktonok és a zooplanktonok odavonzzák a szardíniákat, a halraj pedig mindenki mást: úgy tűnhet, hogy a préda és a ragadozó egyvelege gyakorlatilag zubogó, forrongó víztömeggé változtatja az óceánt.
A jelenség legérdekesebb része, hogy a szardínia a szubtrópusi meleg vizekből menekül a hűvösebb áramlatok felé. A több ezer kilométeres vonulás végén azonban egy ökológiai csapda várja ragadozók képében. A tömeges vándorlás tehát voltaképp semmilyen előnnyel nem jár a faj túlélése szempontjából.
Egyvalami azonban a kutatók szerint is biztos: egy egész táplálékhálózat – beleértve a veszélyeztetett fajokat, mint például az afrikai pingvint, a foki kormoránt, a fokföldi szulát és a közönséges kutyacápát is – támaszkodik a szardíniavonulásra. Ezen a ponton azonban a klímaváltozás és az emberi tényező is markánsan megjelenik, és gátat szab ennek a fontos természeti jelenségnek.
Kép: canva
A túlhalászásnak és az óceánok felmelegedésének az árnyékában
A szardíniavonulás az elmúlt évtizedekben többször is elmaradt. Ha a veszélyeztetett fajok mellett azt is figyelembe vesszük, hogy bizonyos fajok több ezer kilométert „utaznak” vonuláskor, a jelenség még fontosabbá válik. Például a hosszúszárnyú bálnák a Déli-óceán mélyéről indulnak, és 8000 km-es oda-vissza útjukat úgy időzítik, hogy időben megérkezzenek az eseményre. Az itt élő indiai púpos delfinek és a trópusi bálnák is fontos szerepet kapnak a vonulás során. A rengeteg idegyűlt faj sebezhetővé válik, túlhalászás fenyegeti őket, nem beszélve az orvvadászokról.
Kép: canva
A szardínia túlhalászása komoly probléma. Az idesereglett fajok zsákmány nélkül maradnak, ez kockára teheti a túlélésüket, ami megdönthet egy fontos ökoszisztémát.
Ha pedig a csomaghoz hozzáadjuk az éghajlatváltozást és a melegedő óceánokat is, a szardíniavonulás jövője több mint bizonytalan. 2018-ra a vonulás teljes biomasszája a 2002-es csúcsnak kevesebb mint a negyedére esett vissza.
Manapság a szardínia egyre inkább az év későbbi részében jelenik meg, ha egyáltalán megjelenik. Egy 2019-es tanulmány megállapította, hogy amióta a szardíniavonulást először – csaknem 100 évvel ezelőtt – dokumentálták, a szardínia első érkezési dátuma évtizedenként 1,3 nappal csúszott 1946 és 2012 között. Ez pedig egybeesik a meleg vízáramlatok pólusirányú eltolódásával.
Mostanra a hajdanán volt gigantikus és kiszámítható vonulás egyre kisebb és kiszámíthatatlanabb.
Szakértők szerint az ehhez hasonló visszatérő természeti események (mint a madarak vonulása vagy a fák virágzása) a klímaváltozás bioindikátoraként is működhetnek. Ez röviden annyit jelent, hogy bizonyos természetes élő szervezetek – akár egy faj vagy közösség (növények, állatok, planktonok, mikrobák) – különböző életfunkciói nagyban függenek az aktuálisan adott környezeti tényezőktől (pl. szennyeződéstől, ásványianyag-tartalomtól, kémhatástól), ezáltal ezek az ökoszisztéma egészségi állapotának monitorozására, felmérésére is használhatók. Tehát negatív vagy pozitív változásaik a klímaváltozás hatásait is tükrözik.
A delfinek étrendje is beszédes
A Stellenbosch University kutatócsoportja a közönséges delfinek táplálkozását vizsgálta. Míg az 1972 és 1992 között gyűjtött adatok szerint a delfinek elsősorban szardíniával táplálkoztak, addig mára a táplálékuk túlnyomórészt makréla.
A tanulmány remekül szemlélteti, hogy a Föld mintáiban bekövetkező változásokat nyomon lehet követni, ha figyeljük a veszélyek előhírnökeit. A cetfélék pedig az óceánok egészségének fokmérői.
Kép: canva
A szardíniák vonulásában bekövetkezett változások „fenológiai eltérést” eredményeznek. Ez azt jelenti, hogy a ragadozók és zsákmányaik már nincsenek ugyanakkor ugyanazon a helyen. Ennek komoly következményei vannak egyes ragadozókra, köztük a fokföldi szulákra és az afrikai pingvinekre, amelyek táplálékát nagyrészt szardínia alkotja.
Az ilyen jelenségek megváltozása átütő hatású lehet, akár egész ökoszisztémákat is tönkretehet, és ehhez kisebb éghajlati változások is elegendőek. Ahhoz azonban, hogy megfogalmazzuk az okokat, messzemenő következtetéseket vonjunk le, és megoldásokat keressünk, sokkal többet kell foglalkoznunk a vonuló fajok életében bekövetkezett változásokkal.
Pozitív változások és kongó harangok
Mindenesetre vannak pozitív változások, például a halászatban. A szardínia fontos kereskedelmi halfaj Dél-Afrikában. Miután az 1960-as évek közepén rohamtempóban csökkenni kezdett a kifogott szardínia mennyisége, az ágazat megváltoztatta halászati stratégiáját, és kisebb szemű hálókat használtak, amelyekkel inkább szardella halászata volt a cél. A következő 25 évben a szardella uralta a fogásokat, lehetőséget adva a szardíniapopulációk felépülésére.
Kép: canva
Dél-Afrika ma már 42 védett tengeri területet (MPA-t) mondhat magáénak, köztük a Pondoland MPA-val, amely 90 km-en húzódik Dél-Afrika „vadpartja” mentén, menedéket nyújtva sok túlhalászott halfajnak.
Vannak tehát pozitív lépések, mégis kongatják a vészharangot. A szakértők szerint a veszélyeztetett tengeri emlősök egyedszámát nagyban befolyásolják a hőhullámok, és egyre több a szokatlan pusztulás. Egyre gyorsabban történik egyre többféle esemény, és ez az a pont, amikor már akár kihalásokat is dokumentálhatnak.
Éppen ezért fontos, hogy az olyan monumentális természeti események, mint a szardíniavonulás, fennmaradhassanak, megtartva a törékeny ökoszisztémát, amely köréjük épül.
Kiemelt kép: canva
Bolygónk természeti értékeinek, szemet gyönyörködtető tájainak megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
