Sokak életét keseríti meg az ürömlevelű parlagfű, és védekezni ellene nem könnyű feladat. Megmutatjuk, miért!
A parlagfüvet minden okkal utálhatja még az is, aki nem allergiás rá. Hódító útjára Észak-Amerika déli részéről indult a 19. század második felében. Először Svájcban bukkant fel, de az első világháború végére már Magyarországon is lehetett vele találkozni. Ekkor még csak Somogy vármegyében vetette meg gyökerét itt-ott, s a 70-es évekig nem is tudunk allergiás esetről. Ez azért van, mert ennyi évtized kellett neki, hogy alkalmazkodjon a hazai viszonyokhoz. Hogy ez mennyire sikerült, azt már jól tudjuk.
A parlagfű-allergiát, azaz az immunrendszerünk túlzott válaszát (tüsszögés, orrdugulás, nehéz légzés) a növény pollenje váltja ki. Habár népbetegség, szerencsére nem mindenki érzékeny rá ennyire. Irtása azonban nemcsak azért fontos, mert inváziós fajról beszélünk, hanem azért is, mert komoly tüneteket okozhat egy-egy parlagfűvel tömött mező. Küzdeni ellene főleg úgy lehetne, ha visszatérne sok helyütt a legeltetés, ugyanis „beállt” legelőkön nem képes megmaradni, ahogyan az erdőkben sem.
Leginkább tehát csak mechanikus védekezés képzelhető el, mivel a gyomirtókhoz rendkívül gyorsan alkalmazkodik, ráadásul a vegyszerek csak az egészen fiatal, legfeljebb hatlevelű növény ellen hatásosak. Emiatt is van az, hogy aki nem kaszálja, vágja sűrűn a telkét, és felüti a fejét a parlagfű, hamar súlyos pénzbüntetéssel találhatja szemben magát. Ha megjelenik, legyünk gyorsak, mielőtt a gyom feltölti környezetét magvaival!
Kiemelt kép: Canva