Az elmúlt években milliárdszámra kerültek az elhasznált arcmaszkok a hulladéklerakókba, vagy rosszabb esetben a környezetbe. Számos projekt irányult eddig is arra, hogy ehelyett inkább valamilyen értelmes funkciót nyerjenek, a mostani azonban kilóg a sorból. Ahogy a hvg.hu beszámolójából kiderül, most egy nemzetközi összefogás eredményeként kisebb energiatárolókat gyártottak az elhasznált maszkokból. Ha az eljárás anyagilag is fenntartható lesz, súlyos környezeti problémákat oldhat meg.
A kutatók régóta hangsúlyozzák az arcmaszkok előnyét, ma már viszont afelől sincs kétség, hogy ezek a védőeszközök nagy terhet rónak a környezetre. Egy 2020-ban megjelent tanulmány becslései szerint a koronavírus-járvány korai szakaszában havonta csaknem 129 milliárd arcmaszkot használtak el.
Kapcsolódó bejegyzések
A használt maszkból akár virág is nőhet
A legfrissebb, nagyon bájos maszkhasznosítási egy holland grafikustól, Marianne de Groot-Pons-tól származik, aki lebomló maszkjába virágmagvakat helyezett el.
A maszkok végül vagyok a hulladéklerakókban vagy az óceánokban végezték, nem ritkán pedig elégették őket. Nem nehéz belátni, hogy egyik megoldás sem fenntartható.
A probléma megoldására számos ötlet született. Mi is írtunk például arról, hogy az útépítéshez használt alapanyagok mellé keverjék a védőeszközök egy részét. Egy orosz egyetem viszont ennél is tovább ment: ők kisebb energiatárolókat készítettek belőlük.
A New Atlas online magazin szerint a kísérleti energiatárolók egy különleges eljárással születtek. A maszkokat előbb ultrahanggal fertőtlenítették, majd grafénből készült tintába mártották őket. A maszkokat ezután összenyomták és 140 Celsius-fokra hevítették, hogy úgynevezett pelletek képződjenek – ezek testesítették meg az elektródák szerepét.
Kapcsolódó bejegyzések
Mit csináljunk a tengernyi használt maszkkal?
Világszerte komoly kihívást jelent a koronavírus-járvány megfékezésében kulcsszerepet játszó, eldobható arcmaszkok kezelése, melyek elképesztő mennyiségben termelődnek.
A kutatók ezután egy szintén régi maszkokból legyártott szigetelő réteget készítettek, majd az egészet elektrolitba mártották. A folyamat legvégén a telepet gyógyszercsomagolások újrahasznosított hulladékából készült védőburkolattal fedték be.
Az elkészült elemek kifejezetten hatékonyak voltak: a fejlesztéssel 99,7 wattóra/kilogramm (Wh/kg) energiasűrűséget értek el, ami a New Atlas szerint megközelíti a hagyományos lítium-ion akkumulátorok energiasűrűségét – azok ugyanis 100 és 265 Wh/kg között mozognak. Később a kutatók tovább javították a telepek hatékonyságát olyannyira, hogy végül 208 Wh/kg értékig sikerült feltornászni a mutatót. Ráadásul az elemek újratölthetőek, a kutatók szerint pedig a legjobban teljesítő változat 1500 ciklus után is megtartotta kapacitásának 82%-át.