Egy új-zélandi vállalat forradalmasítaná a kritikus nyersanyagok előállítását egy teljesen hulladékmentes folyamattal.
Az olivin egy látszólag jelentéktelen kőzet. Olajbarna vagy sárgászöld árnyalata, rideg és kemény szerkezete ellenére nem jelentős az ipari értéke, többnyire útalapként, kerámiában, fémtisztításra, ritkábban drágakőként használják. A világ bizonyos pontjain a bányászat során keletkező melléktermékként egyszerűen felhalmozzák. Ám egy új-zélandi mérnökcsoport számára épp ebben az anyagban rejtőzik egy új, környezetbarát nyersanyag-ellátási módszer kulcsa – olvasható a Makronóm publikációjában.
Kapcsolódó bejegyzések
Akár a nagy német költőről elnevezett ásványra is szavazhatsz!
Még egy hónapig lehet szavazni arra, melyik kőzet legyen az Év Ásványa 2023-ban.
Az Aspiring Materials olyan szabadalmaztatott kémiai eljárást fejlesztett ki, amely többféle hasznos anyagot képes előállítani ebből az ásványból, mindezt káros melléktermék nélkül. A legértékesebb kinyert komponens a nikkel-mangán-kobalt-hidroxid (NMC), amely a lítiumion-akkumulátorok egyik kulcsfontosságú összetevője.
Az Aspiring pilotüzeme idén februárban kezdte meg működését a szigetország második legnagyobb városának, Christchurch-nek az ipari övezetében. A létesítményben nagyméretű rozsdamentes acéltartályok és kisebb reakcióedények láncolata dolgozik összehangoltan. Az egész rendszer működtetéséhez mindössze három dolog szükséges: kőzet, víz és megújuló energia – állítja Colum Rice, a cég kereskedelmi igazgatója.
Az eljárás során semmilyen szén-dioxid nem keletkezik.
Kapcsolódó bejegyzések
A homok lehet az energiatárolás új módja
A homokakkumulátor akár hetekig is képes eltárolni a hőenergiát, egyszerű és olcsó megoldást nyújtva ezzel az energiatárolásnak.
A kiinduló anyag az olivinből származó zöldesszürke por, az olivinliszt, amely gyakran keletkezik tűzálló homok gyártásakor. Ezt juttatják be a legnagyobb tartályba, ahol kénsavval reagáltatják, hogy létrejöjjön az úgynevezett „elemi leves” – magyarázza Megan Danczyk, az Aspiring vezető vegyészmérnöke. Ezután a savas elegy több reakcióedényen halad keresztül, ahol nátrium-hidroxid hozzáadásával és a hőmérséklet, valamint a szemcseméret pontos szabályozásával három különböző anyagot nyernek ki belőle:
- szilícium-dioxidot (50 százalékban), amely részben helyettesítheti a globálisan használt cementet,
- magnézium-hidroxidot (40 százalékban), amely alkalmazható szén-dioxid megkötésére, szennyvíztisztításban vagy ötvözetgyártásban,
- NMC-tartalmú fémkeveréket (10 százalékban), amely az elektromos járművek, energiatárolók és kéziszerszámok akkumulátorainak egyik alapanyaga.
A reakció végén csak sós lé marad vissza, amelyet egy elektrolizáló berendezés újrahasznosít. Ez képes regenerálni a felhasznált savat és lúgot, így az egész folyamat zárt rendszerben zajlik, alacsony hőmérsékleten és légköri nyomáson.
A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotó: Canva