Ha a tengeri emlősök száma visszaállna az intenzív vadászatuk előtti állapotba, akkor évente 1,7 milliárd tonna szén-dioxid megkötésével tudnák segíteni az emberiség törekvéseit.
Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használatának visszafogása mellett kizárólag a fák ültetésével tudjuk a légköri szén-dioxid koncentrációját csökkenteni. A tengeri élőlények azonban ugyancsak rengeteget tudnának segíteni ebben, amiben az óriási emlősök járnak az élen.
A bálnák teste nagy mennyiségű szenet tárol, mely haláluk után a tengerfenékre süllyed, és nem is szabadul fel onnan. Egy friss amerikai kutatás egy San Francisco melletti tengeri rezervátumot vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az ott elnyelt szén-dioxid 60%-át az elhullott bálnák raktározták el. Ez jóval több annál, mint amennyit például a moszatok, vagy a tengeri fű képes magába zárni.
Ahhoz viszont, hogy a tengeri óriások valóban a segítségünkre lehessenek a klímaváltozás elleni küzdelemben, a populációjuk növekedésére van szükség. Egy 2014-es tanulmány szerint jelenleg a bálnák száma 66–90%-al alacsonyabb, mint az állatok ipari vadászatát megelőző időszakban volt. Az állatokat elsősorban húsuk és zsírjuk miatt vadászták, és vadásszák mind a mai napig egyes országokban.
Ezen felül a veszélyeztetett emlősök megóvásának másik létfontosságú oka, hogy ürülékük igen fontos a tengeri ökoszisztéma számára. A többek között vasban gazdag végtermék serkenti a fitoplanktonok növekedését, melyek a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 40%-át kötik meg. (euronews)