Ha a madárfészkekre gondolunk, valószínűleg kisebb vagy nagyobb méretű, gallyakból összerakott, csésze alakú építmények jutnak az eszünkbe. Akadnak azonban olyan madarak is, akik nem a „hagyományos” építészeti stílust követik, belőlük mutatunk most párat.
A minimalista
Vannak olyan madarak, akik finoman szólva nem viszik túlzásba a fészek építését, hanem leginkább „jóvanazúgy” hozzáállással végzik el a szükséges teendőket. A galambok és a gerlék fészke lazán összerakott gallyakból és apró gyökerekből áll, és szinte teljesen lapos, alig van benne mélyedés. Némelyikük annyira minimalista, hogy szó szerint csupán két száll gallyból áll a műremek (az interneten, például a twitteren is egy egész sorozatot lehet találni ezekből). Kész csoda, hogy a fiókák sikeresen fel tudnak nőni. Mentségükre legyen mondva, a fészekalja csupán két tojásból áll.
Az önkényes lakásfoglalók
Bizonyos madarak még azzal sem bajlódnak, hogy azt a két gallyat egymás mellé tegyék. De miért is tennék, ha sokkal egyszerűbb beköltözni valaki más már nem használt fészkébe? Ilyen például egyik kedvenc éjjeli madarunk, az erdei fülesbagoly is, amely szívesen használja költőhelyként szarkák, varjak vagy ragadozó madarak fészkeit. Vagy említhetjük akár a fokozottan védett kék vércsét, amely előszeretettel költözik vetési varjak fészkeibe.
A leleményeség (vagy inkább már a pofátlanság) netovábbja, amikor valaki nemhogy fészket nem épít, hanem már azzal sem bajlódik, hogy legalább saját maga nevelje fel a fiókáit. Az úgynevezett fészekparazitizmus ékes példája a kakukk, amely előszeretettel bízza a szülői feladatokat más madarakra.
Kényelmes és szuperbiztonságos
Az előbbiekkel ellentétben akadnak olyanok is, akik nagy gondot fordítanak arra, hogy kívül-belül remekül megépített fészkük legyen. A szarkák például a kényelmes, tágas költőhelyüket gallyakból készítik, majd agyaggal vagy sárral tapasztják ki. Az építmény szinte teljesen zárt, gömb alakú, belül pedig fűvel, szőrrel bélelve. Arról is gondoskodnak, hogy biztosan senki se háborgassa őket, sokszor sűrű tüskék közé építik a fészküket. Hogy miért ez a törekvés a szemtelen szarkák esetében a biztonságra? Nos, mindenki magából indul ki…
A mélyépítő
Nem mindenki vesződik a különböző gallyak összehordásával és ágak köré fűzésével. Színpompás, fullánkos rovarokat fogyasztó madarunk, a gyurgyalag például homok- és löszfalakban, agyagbányákban, folyók és csatornák partfalaiba fúr alagutat, melynek végén egy kiöblösödő költőüreg található. Az alagút hossza igen tekintélyes, akár a két métert is elérheti.
Pihe-puha palota
Akinek pedig nem kenyere az önkényes lakásfoglalás, sem a gallyakból készült építmények, sem pedig a föld mélyébe vájt alagút nem elég kényelmes, az épít magának valami igazán különlegeset. A függőcinege luxuslakosztálya leginkább egy furcsa, bolyhos zsákra emlékeztet, melynek alapanyaga barkapehely, nádbuga és gyékénybuzogány-pehely. A fészek valóban annyira puha és meleg, hogy régebben az emberek zokninak és kesztyűnek is használták. Persze, csak miután levették a fáról.
Az élővilág védelme a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is a kiemelt témák közé tartozott, amit a Your Planet kiállítás mutatott be. A 18 szigetből álló tárlat több mint 6500 négyzetméteren kapott helyet, és különleges vizuális megoldásokkal tette kézzelfoghatóvá a fenntarthatósági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel az élővilággal együtt szembe kell néznünk.
Kiemelt kép: Canva