Gombák, giliszták és szén-dioxid-megkötés: a talajok jelentőségéről szólt az idei elnöki tanóra
Élő bolygónk 2025. április 8.
Közel 700 diák előtt tartotta meg idei rendhagyó tanóráját a X. Fenntarthatósági Témahét nyitórendezvényén Áder János, Magyarország korábbi köztársasági elnöke, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Az rendhagyó tanóra élőben a Szegedi Tudományegyetem gyakorló iskola és Z-szakos diákjai részvételével zajlott, az internetes streamen keresztül azonban bárki bekapcsolódhatott az interaktív elemeket is tartalmazó előadásba. Áder János „Ássunk a mélyére! – A talaj élete” című előadását a festőgéniusz Leonardo da Vincitől vett idézettel kezdte: „Jobban ismerjük a bolygónk mozgását, mint a talajt, ami a lábunk alatt van.”
A talaj kapcsán elsők között került szóba a szén körforgása. A talaj a lassú szénciklus része, amelynek során kémiai reakciók és lemezmozgások következtében (pl. kőzetek mállása során felszínre kerülő szerves szén oxidációja, szerves szén eltemetődése, kőzetképződés, vulkáni tevékenység) a szén 100-200 millió év alatt vándorol a kőzetek, a talaj, az óceán és a légkör között.
Áder János meglepő tényként közölte, hogy nem a fák nyelik el a legtöbb szén-dioxidot. Az óceánok a szén-dioxid 30 százalékát nyelik el, ezzel a legnagyobb elnyelők a Földön. A második helyen a talaj áll 25 százalékkal. Csak ezután következik a természetes növényzet 20 százalékkal. Ide tartoznak: az erdők, a gyepek, a mezőgazdasági területek, és a tőzeglápok együttesen. Ebben a kategóriában a legjobb elnyelőnek a tőzeglápok és a gyepek tekinthetők, s csak ezután következnek az erdők. A fennmaradó 25 százalékot a permafroszt, a kőzetek és az édesvizek nyelik el.
Napjaink súlyos problémája, hogy a kibocsátás lényegesen nagyobb, mint amelyet a természetes elnyelők semlegesíteni tudnak.
Áder János kitért arra is, hogy az elmúlt kétszáz évben jelentősen emelkedett a légkör szén-dioxid-koncentrációja. Az emberi tevékenység következtében a szén-dioxid-kibocsátás lényegesen magasabb, mint amennyit a természetes elnyelők képesek megkötni. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke rámutatott, hogy a szén-dioxid-koncentráció emelkedése mérsékelhető a kibocsátás csökkentésével, ami részben az energiatermelés hatékonyságának javításával, részben pedig új energiaforrások bevezetésével érhető el. A másik lehetőség az elnyelés mértékének a növelése.
Ezen a területen figyelemreméltó eredményeket ért el Janáky Csaba, a Szegedi Tudományegyetem kutatója által vezetett eChemicles Zrt. A kidolgozott eljárás lehetővé teszi a szén-monoxid előállítását szén-dioxidból, megújuló energia felhasználásával. Ez azért fontos, mert ma még a vegyipari alapanyagként használt szén-monoxid előállítása elsősorban földgázból és szénből történik, s ez jelentős környezeti terheléssel jár.
Áder János a hallgatók elé tárta azt az érdekes adatot is, hogy a földi fajok 25 százaléka a talajban él, továbbá hogy 1 hektár termőföldön a baktériumok száma akár több tonnányi is lehet. Az elnök azon kérdésére, miszerint 1 hektárnyi területen nagyságrendileg hány darab földigiliszta él, a diákok jelentős része helyesen válaszolta, hogy 2,5 millió.
Az előadáson a talajban élő gombákról is szó esett, melyek nagy szerepet játszanak a növények gyógyításában, a talajszerkezet javításában, s még a növények közötti kommunikációban is. A gombák a gyógyszeralapanyagokban is megtalálhatóak, így az emberek egészségmegőrzésében is kulcsfontosságúak.
Az elnöki tanórán az erózió, vagyis a talajromlás problémája is felmerült, melyhez újabb kérdés társult. „Hány év alatt képződik 1 centiméter termőtalaj? A válasz meghökkentő, hiszen 500-1000 évre tehető” – közölte Áder János, hangsúlyozva, hogy a talajművelés technológiáján változtatnunk kell a jövőben, ha megakarjuk őrizni a termőföld mennyiségét és minőségét. A hagyományos művelési technológia „homokozóvá” alakítja át a termőföldet, s ez bizony globális probléma, hiszen az Európai Unióban a termőtalaj 60-70 százaléka leromlott állapotú.
A volt államfő zárásként a megoldásokról is beszélt a hallgatóságnak. Jó példaként említette a no till – forgatás nélküli – talajművelést, kiemelve Berend Ferenc gazdát, aki hazánkban úttörőnek számít e módszer alkalmazásában. Az eljárás során csak annyira bolygatják meg a talajt, hogy a magot el tudják vetni. A szármaradványok a földön maradnak, talajtakaróként funkcionálnak, csökkentik a talaj kiszáradását, később pedig szervesanyag-forrásként is szolgálnak. A módszernek köszönhetően javul a talaj szerkezete, szervesanyag- és tápanyagtartalma, továbbá kevesebb műtrágya szükséges, így magasabb hozam érhető el és növekszik a biológiai sokféleség is.
Áder János útravalóul a „sok kicsi sokra megy” elvének figyelembevételét osztotta meg a fiatalokkal, hozzátéve, hogy ezek a fenntarthatósági törekvések a mindennapokban is megvalósíthatóak. Ilyen lehet az étel- és textilhulladék csökkentése, a kevesebb internethasználat vagy a PET-palackok gyűjtése és visszaváltása. Ezekkel az apró, ám fontos lépésekkel a karbonlábnyomunkat és a szén-dioxid-kibocsátásunkat is csökkenthetjük, élhetőbb jövőt biztosítva a következő generációk számára.
Fotók: MTI, Szerkesztőség