Ha a klímaváltozásra gondolunk, a természeti értékek, az élővilág megóvása és fenntartása jut eszünkbe. Arra gondolunk, hogy csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást, átalakítani a technológiát, de hol van ebben az ember? Hiszen az ember az, aki lerombolja a világunkat, de az ember az is, aki helyrehozhatja. A társadalommal kapcsolatos kérdések csak sokadik helyen kerülnek elő, pedig sokkal fontosabbak, mint ezt elsőre gondolnánk.
A magyar társadalom nincs könnyű helyzetben. A vidéki falvak, kistelepülések elöregednek, a fiatalabb generációk vagy nagyvárosokban, vagy külföldön próbálnak szerencsét. Ezzel szemben az elöregedő társadalomról való gondoskodás kultúrája ismeretlen dimenzió, az idősebb generációk nem találják az aktív és produktív öregkor kulcsát. A polikrízis, amelyben élünk nemcsak a klíma, az ökológia oldaláról kapcsolódik életünkhöz, hanem a lakhatás, a gondoskodás és a mentális egészség válsága kapcsán is. Hiszen elmagányosodunk, nem találjuk a mentális töltődés lehetőségeit, stresszesek vagyunk, és egy kemény gazdasági helyzetben próbálunk túlélni, ahol a béke sem garantált. Ilyen körülmények között pedig nem a klímaválság kezelése az elsődleges, pedig a probléma nemcsak elszalad mellettünk, hanem porig égeti a világunkat. Összekapcsolódás! Erre lenne szükségünk, közösséget kellene építenünk, de sokan inkább eltávolodnak egymástól, messziről kerülik még a lehetőségét is annak, hogy összetartozzanak azokkal, akikkel egy településen élnek.
Kép: canva
Hol keressük a kiutat? Hogyan lehet mégis kapcsolatokat építeni? Hol lesz az ember 5, 10 vagy 20 év múlva, és mi az, ami megmentheti ezt a gyomrot görcsbe rántó helyzetet?
Milánkovics Kinga, aki 14 évig tanított a gödöllői Szent István Egyetemen, számos önkormányzat tanácsadójaként dolgozott környezetvédelmi projektekben, közösséget épít, civil szervezeteket hoz létre, és éli és megvalósítja a permakultúrás „people care” fogalmát, segített választ találni ezekre a kérdésekre.
A permakultúra nemcsak egy „kertészkedős” szemlélet, hanem ennél sokkal összetettebb. Éppen ezért az emberrel is foglalkozik, sőt, ez az egyik alapelve. A „people care” az egyéni jóllétet, az együttműködést, a szolidaritást és a méltányos elosztást is magában foglalja. A „people care” elve szerint az emberi szükségletek fenntartható módon történő kielégítése a környezetre is pozitív, gyarapító hatással van.
Polikrízis: miért csak a klímaválságot figyeljük?
Az említett társadalmi nehézségek összekapcsolódnak, és hatnak egymásra, mégsem kezelhetjük külön őket a klímaválságtól. Ha bármilyen környezeti témával találjuk szemben magunkat, a klímaváltozás természeti hatásai és a mezőgazdasági, élelmiszer-termeléshez kapcsolódó kihívások kerülnek szóba. Soroljuk, mi mindent kellene és lehetne tenni azért, hogy a vízválság, az aszályok hatásai stb. megoldódjanak. De ki fogja mindezt végrehajtani? Kinga egyik legelgondolkodtatóbb felvetése az, hogy a magyar tájban, térségekben zajló folyamatokra, problémákra ne problémaként, hanem adottságként tekintsünk. Ha ugyanis a klímaválság polikrízise mellett ugyanezzel a logikával a társadalom polikrízisét is megnézzük, sokkal könnyebben elő tudunk rukkolni működőképes megoldásokkal.
Kép: canva
A polikrízis kifejezést olyan összetett helyzetek leírására használják, amelyben több, egymással összefüggő válság kapcsolódik össze, így ezek krízishelyzetben felerősítik egymás hatását.
Látnunk kell az erőforrásokat, a paramétereket, a szektorhatásokat ahhoz, hogy cselekedni tudjunk. Mindez azonban már a permakultúra irányába mutat, ami sokkal több a természetközeli kertészkedésnél, sőt: a társadalom, az emberekről, közösségekről való gondolkodás is a szerves része.
Ha pedig ismerjük az adottságokat, el tudunk indulni egy olyan irányba, amely nem csak működőképes, hanem akár hosszú távon tartható és gyümölcsöző megoldás is.
Kapcsolódó bejegyzések
A permakultúra több mint mezőgazdaság
Önellátó gazdálkodásként indult, követői számára azonban életmóddá vált a permakultúra. Vidéki gazdaságokban, városi kertekben és önszerveződő közösségekben segíti az emberi léptékű, ökológiai megközelítésű fejlődést, messze túlmutatva az élelmiszer-termelésen.
Eddig azonban nagyon rögös az út: Kinga elmondja, hogy az elöregedő társadalom és a kivándorló fiatalok azért is jelentenek krízishelyzetet, mert így egyszerűen nem menedzselhetők a magyar régiók. Éppen ezért kell megvizsgálni azokat az odaköltözést erősítő területeket (a nagyvárosok agglomerációját, Budapest agglomerációját stb.), amelyeket sokan választják, és ahol szívesen telepednek le. Ebből ugyanis az látszik, hogy már most vannak olyan átszerveződések a társadalomban, ahol egy terület vonzza a fiatalokat is, illetve az ott élő közösségek tudják motorizálni magukat. Ezeknek a lényeges gócpontoknak a működését kell megfejteni, erősíteni őket, esetleg a mintájukat „átemelni” más területekre is.
Kép: canva
Elvándorlás és elöregedés: milyen irányt vehet Magyarország társadalma?
Ma Magyarországon több az 50 és 65 év közötti (kb. 2 millió fő, 1.037.000 nő, 992.000 férfi), mint a 0 és 15 év közötti (kb. 1.473.406 fő, 716.000 lány, 757.000 fiú). Tehát a különbség több mint 0,5 millió ember. Emellett a mai gyerekek 25%-a funkcionális analfabéta. Ez azt jelenti, hogy képesek ugyan olvasni és írni, de nem vagy nagyon gyengén értelmezik a szövegeket, és nem tudják használni a tudásukat a mindennapi életben. (Magyarországon a becslések szerint a felnőttek 16–33%-a funkcionális analfabéta – a szerk.). Magyarországnak összességében az az egyik adottsága, hogy gyakorlatilag nincsenek fiatalok. Azok pedig, akik nem a kivándorlás mellett döntenek, az említett probléma miatt teljesen más középkorú felnőtté cseperednek, mint a mostani középkorú réteg, ami azzal is összefügg, hogy ma a régi időkhöz képest máshogy működik az oktatási rendszer, és nagy a szegénység. Sok fiatal nem tudja, hova költözzön, lakhatási válság van, az ingatlanok drágák, ahol pedig egyáltalán elérhető áron ingatlant lehetne vásárolni, ott nincs fizetőképes kereslet.
Kapcsolódó bejegyzések
Pallagvölgyi Biokert – Ahol a település és a kert élete összefonódik
A közösség erő. Ez az élet minden területén megjelenik, még a mezőgazdaságban is. Hogy miként, azt megmutatja a Pallagvölgyi Biokert közössége.
Kinga jó példaként említi a Balaton-felvidéket, itt ugyanis régóta elkezdődött egy olyan mozgalom, amely közösséget épít. Gondolhatunk a kapolcsi Művészetek völgyére, a gasztronómiára, a turizmus fellendülésére. De jó példaként említi Jánoshidát is, ahol a társadalom öregedésére válaszként felfejlesztették az idősellátást. A térségben van víz, jó a talaj, és könnyen kiépíthető az infrastruktúra: az idősek egyszerűen közlekedhetnek, a településnek jó adottságai vannak az idősek igényeinek tekintetében. Olyan térségfejlesztési koncepció mellett döntöttek, amely révén segíteni tudják az aktív öregedést. Például támogatják az egészséges élelem helyben történő termelését, ez pedig segíti az idősebbek ellátását, egészségük fennmaradását. Ez vonzza a fiatalokat is.
Kép: canva
Tehát olyan térségfejlesztésre van szükség, amely támaszkodik a környék adottságaira, és egyaránt vonzó az idősebb és a fiatalabb generációk számára.
A részmegoldások tekintetében egyre több a jó kezdeményezés az idősellátásra, az élelemtermelésre vagy a klímaválaszra. De a komplex megoldások tekintetében még bőven van hova fejlődni. Kinga – sok más rendszerváltás utáni aktív civilhez hasonlóan – sokáig úgy érezte, hogy a társadalom nagy része nem hallja meg, amit a civilek mondanak. Az ilyen jellegű társadalmi helyzetekben magukra maradnak az emberek, holott egyre sürgetőbbé válna a változtatás. Ezzel szemben közösségi szinten egyre jobban átgondolt és egyre aktívabb a szerveződés. A gondoskodási és a lakhatási válság a proaktív útkeresés irányába löki az embereket.
Növekvő közösségi erő
Ha a társadalom nem kap választ a problémáira a felsőbb szintekről, önszerveződő módon próbál tenni. Erre Kinga több jó példát is említ, köztük a rendkívül összetartó és mindenkit integrálni próbáló, de nem rugalmatlan kóspallagi ökoközösséget. De ilyen a fentebb említett jánoshidai projekt is.
Azonban sok helyen nehéz a közösséget megalkotni, erősíteni. Kinga az olyan területekre utal, amelyek valami alapján vonzók a fiatalok számára. Ez sokszor lehet egy jó infrastruktúrájú település, egy megfizethető ingatlanokat kínáló falu vagy akár a nagyvárosokhoz közeli agglomeráció. Azonban a kiköltözés sokszor nem a várt élményt adja: magányos családok, rokonok, barátok nélküli kisgyerekesek, akik a lakhatási válság elől menekülve egy olyan helyen próbálnak szerencsét, ahol nincs kötődésük (itt akár magamat is említhetném). Ez az élmény pedig egy adott ponton közösségért kiált: van, aki ilyenkor a helyi erők és az önkormányzat felé fordul. Vagy lesz lehetősége bekapcsolódni a település vérkeringésébe, vagy kívülálló marad: ez nemritkán összefügg az adott hely szellemiségével és lehetőségeivel is.
Kinga szerint új közösséget szervezni meglévő struktúrák nélkül, tiszta lappal nagyon nehéz és energiaigényes, hosszú folyamat. Ez civil kezdeményezésre is működhet, de a helyi infrastruktúrára sokszor szükség lehet. Kóspallag esetében például a polgármester második generációs betelepülő, egy aktív, 30–40 éves korú tagokból álló közösséggel maga mögött, de még esetükben is nehéz az idősgondozás. A börzsönyi falu életében a fiatalok a motorjai a közösségnek, szervezkednek, fejlesztenek, és környezettudatos irányba viszik a falu életét. De Pilisborosjenő esete is hasonló: itt is környezettudatos gondolkodás jellemző, és itt is a közösség emelte ki maga közül a polgármestert. Tehát egy civil szerveződés „vette át” az önkormányzati feladatokat, és alakítja a település életét, szab irányt a változásoknak.
Kép: canva
Egyedül nehéz várat építeni, különösen akkor, ha a „gyüttmentek” (betelepülők – a szerk.) és az őslakosok között sok a feszültség. A betelepülők gyakorta új szokásokat hoznának, a helyben élők viszont ezekre nem feltétlenül nyitottak. Jogosan merül fel az a kérdés, hogy miképpen lehetne változást elérni egy ilyen szituációban, és hogyan mozdulhatna el a helyzet a közösségi lét irányába. Kinga szerint olyan célt érdemes megfogalmazni, amellyel nem akarjuk a többieknek előírni, hogy hogyan éljenek, inkább rugalmasan integrálni az elképzeléseket.
Vissza a gyökerekhez, vagy mégsem?
Aki elkezd ökológiai szinten foglalkozni a környezetével, hamar visszatalál a hagyományos megoldásokhoz. Remek példa erre a kaszálás: a damilos fűkaszát leváltja a hagyományos, manuális kasza. Kinga szerint azonban fontos megnézni, mi az, amit vissza akarunk hozni a múltból. Habár a paraszti kultúra rengeteget taníthat, az emberi kapcsolódás terén talán mégsem a legjobb útmutató. Hiszen a mindennapi emberi kapcsolatokat rideg hierarchikus viszonyok jellemezték, ami ma már meglehetősen kontraproduktív lenne. Az egészségügyi gondoskodás szintén jó példa, hiszen teljesen más a mai egészségügy mozgástere, mint a régi időké.
Kép: canva
Nem segít, ha túl merevek vagyunk, és olyan változást akarunk ráerőltetni a közösségre, amivel nem tud azonosulni. Ne legyünk rugalmatlanok a jó megoldás megkeresésében, ami lehet a régi vagy az új is, hanem gondoljuk újra a közösségeinket, a technológia adta lehetőségeket, ami szintén megjelenik a permakultúrában. Össze kell hasonlítani a régi és az új technológiákat, és azt választani, ami közösségi és természeti szinten is elfogadható. A rendkívül gyors változások is megkövetelik, hogy a rugalmas tervezés mentén alakítsuk az életünket.
Kinga javasolja, hogy aki változtatni akar, az kapcsolódjon ökoközösségekhez, hogy ismereteket szerezzen, készüljön a rugalmas megoldásokra. Rengeteg az információ, a közösségek ereje pedig óriási. A polikrízist elsősorban akkor vészelhetjük át, ha nyitottak vagyunk, és ha közösségeket építve összefogunk. A kommunikáció és a közösségépítés sokkal előremutatóbb, mintha a vágyaktól vezérelt világot hajtjuk, hiszen nem felejthetjük el, hogy a saját jövőnkről van szó.
Kiemelt kép: canva
