Autóval, bringával vagy gyalog is brutális lenne kétszer megkerülni a Balatont, a táv ugyanis 422 km. Áprilisban azonban hatan mégis belevágtak, jótékonysági célból. Az ultrafutás számos értéket nyújthat annak, aki belevág: mentálisan erősebben, fejlettebb önismerettel és kitartásból kitűnőre vizsgázva kerülhet ki belőle a végén. Bár valójában ekkor sincs vége, hiszen aki egyszer elkezdte, nem tud leállni. Kéri Veronikával, a Projekt422 egyik résztvevőjével beszélgettem a versenyről, az ultrafutásról és arról, mégis hogyan képes valaki ekkora távot lefutni.

Minden futó életében van egy pont, amikor végérvényesen bekebelezi ez a sport, és függővé válik. Én, aki 25 éves korom előtt egy métert sem futottam, ma már terepen futok, és készülök az első maratonomra. A futás a mentsváram, a határaim feszegetésének hatékony módszere. Függő lettem.

Van azonban a futóknak egy „elit klubja” – ha mondhatom ezt –, akik az ultrafutásban találják meg önmagukat, akik olyan mértékben feszegetik a határaikat, amit tényleg csak az érthet meg, aki ultrákat fut. Ezek a futások 50 km-nél hosszabbak, de a táv lehet 100, 160, 211 vagy akár 400 km is. A világ leghosszabb hitelesített futóversenye az 50 napos Self-Transcendence 3100 Mile Race (USA), ahol 4989 km-t futnak a résztvevők. De valójában nincs felső határ, mindezt a fizikai, a mentális és a logisztikai korlátok szabják meg. Az ultrafutásnak is sokféle változata van, lehet terepfutás, lehet backyard (ahol egy adott kört futnak le újra és újra), de lehet a terepviszonyokra szabott vagy idő alapú verseny is.

Kapcsolódó bejegyzések

Futás – Lépésenként az egészségedért!

A futás jótékony hatásai a szervezetre, a mentális egészségre, a futás kockázatai, valamint tippek és edzéstervek.

A hazai palettán az idén először megrendezett #Projekt422 különösen izgalmas, hiszen a Balatont kétszer körbefutni valóban emberfeletti. Ráadásul mindez jótékony céllal történt: a futók egy-egy szervezetet támogattak futásukkal. Ennek apropóján a mezőny egyetlen női versenyzőjével, Kéri Veronikával beszélgettem.

A félmaratonból pillanatok alatt ultra lett

Veronika, mint sokan, egy hízás következtében vágott bele a futásba. A rendkívüli az, hogy a 2014-ben elkezdett futásokból gyorsan félmaraton, majd maraton lett, még ugyanabban az évben. Belekóstolt a Spartan Race akadályfutó versenyekbe is, de ettől a műfajtól hamar elment a kedve, és inkább ráfordult az ultrafutásra.

„Először egy csapattársammal elindultunk párosban a Balaton Szupermaratonon, utána pedig eldöntöttem, hogy erre egyedül is szükségem van. 2021 nyarán lefutottam a 126 kilométeres Ultra Tisza-tavat, októberben pedig már jöhetett az Ultrabalaton.”

Vera innentől kezdve minden évben UB-futó volt, egyre jobb eredményekkel. A Projekt422 azonban már edzőért kiáltott, ezért elkezdett együtt dolgozni Lubics Szilvivel (szintén ultrafutó legenda, aki az interjú pillanatában Arizonában fut egy 250 mérföldes versenyt). Ezt megelőzően teljesen autodidakta módon futotta a versenyeit: volt olyan hónap, amikor minden egyes nap félmaratont futott. A valódi fejlődést azonban a konkrét edzésterv hozta el neki, amire szüksége is volt a 422 km-es verseny előtt.

Projekt422, a verseny, amelyre nem juthat be akárki

Egy ilyen távot tényleg nagyon akarni kell, egy hobbifutónak ugyanis nem kifejezetten jutna eszébe kétszer körbefutni a Balatont. Amikor Vera meglátta, hogy az idei évben valamilyen karitatív céllal lehet jelentkezni a megmérettetésre (tavaly Takács Krisztián Csipi ultrafutó futotta körbe kétszer a Balatont, és teremtett ezzel egy új versenyt – a szerk.), Vera a gödöllői Patrónus Házat választotta ki, és adta be jelentkezését.

A Patrónus Ház 2016 decemberében jött létre azzal a céllal, hogy támogatott lakhatás formájában teremtsen otthont fogyatékkal élők számára. Emellett külön épületben kialakítottak egy fejlesztő központot, ahol korai fejlesztést végeznek már óvodáskortól, de egészen az érintettek felnőttkoráig. Ezenkívül a bentlakásos otthonban lakó ellátottak számára is biztosítják a szükséges szolgáltatásokat, beleértve a fejlesztőfoglalkozásokat is.

A jelentkezéstől kezdve az értesítésig úgy végezte az edzéseit, és tette a dolgát, hogy az lebegett a szeme előtt: bent van, és megcsinálja. A versenyre való felkészülés rengeteg időt vett igénybe, és sok energiát kellett mozgósítania. Vera minden alkalommal 3.40-kor kelt, és csinálta végig az edzéseit. A megtett távot tekintve havonta több száz kiméterről beszélünk. Ez történik, amikor egy sportoló valóban akar valamit.

A versenyen az időjárás is rendesen megtépázta az indulókat. Az erős szél, majd az eső nem könnyítette meg a dolgukat, a szurkolók sokasága azonban igen. Vera szerint elsősorban az a rengeteg szeretet és drukkolás tartotta benne a lelket, amit az első és a második körön is megkapott. Az első éjszaka nagyon megviselte, de amikor kisütött reggel a nap, főnixmadárként jutott át a holtponton.

Az első kört 26 óra alatt teljesítette, aztán pihenés és ruhacsere után jöhetett a második kör. Vasárnap reggel hagyta el a szintidős autó Verát, ami kicsit megtörte, és komolyan gondolkozott rajta, hogy feladja. A szurkolók hozták vissza: volt, aki pizsamában szaladt ki, és üdvözölte, volt, aki csokit, friss medvehagymás pogácsát vitt neki. A szurkolás, a biztatás, az elismerés vitte végig, így végül több mint 60 órán keresztül futott a Balaton körül.

Van az a pont, ahol a szíved visz tovább

A hosszútávfutás (direkt nem ultrát írok, hiszen 20 km felett ugyanaz a mentális tréning kapcsol be) olyan komfortzónán kívüli élmény, ahol az ember egyedül marad a gondolataival, és csak a célja hajtja. A 422 km-es távon azonban nagyon rendben kell lennie a célnak, hiszen a holtpontok, a mentális megingások sokkal nagyobb teret kaphatnak. Vera tudja magáról, hogy a feje és a kemény elhatározása viszi előre, ami az ultrafutók körében is ritka. A hónapokon át tartó fizikai felkészülés és a frissítés begyakorlása mellett arra is fel kell készülni, hogy 2-3 napon keresztül futni kell, sötétben, tűző napon, szélben vagy éppen szakadó esőben. Egy ilyen utat csak az tud végigvinni, aki valóban elszánt, és szívvel-lélekkel akarja a célt.

Vera szerint a hosszútávfutás egy belső utazás is, egy önismereti tréning, ahol vagy Te, és van a célod. Az olyan versenyeken pedig, mint a Projekt422 is volt, a szurkolók biztatása és az önmagába vetett hit viszi végig az embert.

Az ultrafutás egyre népszerűbb, de Vera szerint az emberek nagy része fél kilépni a komfortzónájából, nem mer magasabb célok felé törni. Sokan odaállnak az Ultrabalaton rajtmezőjébe, de a mentális kihívásoknál már megtorpannak.

Az ultrafutás nem egyszerű sportág, de a fizikai teljesítőképesség csak egy a szék három lába közül. A jó felkészülés, az ügyes frissítés mellett akaraterőre és mentális stabilitásra van szükség. Az pedig hab a tortán, mennyi mindent tanulhat az ember önmagáról és a határairól, miközben végigfutja az 50, 100 vagy 400 km-es távot.

Kiemelt kép: Kéri Veronika