Zöldségközösség, vidéki gazdálkodás, biointenzív zöldségtermesztés: egyre ismertebb hívószavak a gazdálkodni vágyók vagy tudatosan étkezők körében. A kisebb gazdaságok között van egy zöldségközösség Terényben, amely azon kívül, hogy az elsők között mutatta meg, hogyan lehet minőségi, vegyszermentes és tápláló zöldséget termeszteni, egy összetartó közösséget és egy egyedülálló mentorprogramot is elindított, amelynek célja, hogy minél többen merjenek belevágni az ökológiai gazdálkodásba. A hiánypótló program mögött komoly vállalkozói tudatosság, hit és lelkesedés áll: mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy interjúalanyom, Tartó Levente, aki a MagosVölgy egyik kertvezetője, éppen a zöldségközösség miatt váltotta le multis állását a terényi zöldségtermesztésre.

Nem véletlenül népszerűek a zöldség-, kosár- vagy dobozközösségek: a tudatos élelmiszer-fogyasztás mellett az ökológiai és kis léptékű gazdaságok a helyi élelmiszer-termelést jelentik azoknak, akik támogatni szeretnék a rövid ellátási láncokat. Helyi, jó minőségű élelmiszer: egy ideális világban ez mindenki számára elérhető. Ám kétségkívül nem ez a helyzet. Azonban egyre többen szeretnék kipróbálni magukat egy természet- és emberközelibb szituációban, aminek remek terepe a gazdálkodás.

A MagosVölgy az egyik első olyan zöldségközösség, amely a megtermelt zöldségeket részesedésként nyújtja tagjainak: a tagok előre befizetnek egy adott összeget, amely lehet éves vagy akár havi rendszerességű is, később pedig szezonális, vegyszermentes, helyben termelt zöldségeket kapnak. Ez minden közösségi alapon működtetett gazdaságnál másként működik: a MagosVölgy esetében 6–12-féle szezonálisan éppen termő zöldséget kapnak és további 2-6 közül választhatnak a tagok áprilistól a tél végéig.

Tartó Levente, a MagosVölgy egyik kertvezetője nemcsak a közösségi zöldségtermesztésbe avatott be, hanem ennek jövőbeli lehetőségeibe, a városi és vidéki igények különbségeibe, valamint abba is, hogy vajon lehet-e ez a gazdálkodási forma a jövő zöldségtermesztésének záloga.

Az elsők között kezdtétek el a közösségi alapokon nyugvó gazdálkodást Magyarországon. Miért volt számotokra fontos belevágni egy ilyen projektbe?

A kertalapítók, Dezsény Judit és Dezsény Zoli 2013-ban költöztek Terénybe. Előtte Zoli az Egyesült Államokban tanult, és ott ismerkedett meg a CSA-kkel (Community Supported Agriculture, azaz Közösség Által Támogatott Mezőgazdaság – a szerk). Ez elég erős ösztönzés volt arra, hogy valami hasonlót csináljanak ők is Magyarországon. Egy szerencsés véletlen folytán Terénybe költöztek, és mivel mindketten agrármérnök végzettségűek, egy kis léptékű gazdálkodásban kezdtek el gondolkodni. Mindenképpen a rövid ellátási lánc volt a cél. A jelenleg is működő zöldségközösség 2016-ban indult. A 11. szezonunkat kezdjük, jelenleg 160 tagja van a közösségünknek.

Kapcsolódó bejegyzések

Komoly probléma, amiről alig beszélünk: mi lesz a mezőgazdasággal utánpótlás nélkül? – Interjú

Van egy terület, amelyet a vidék elöregedése és a természettől való eltávolodás kritikusan érint: ez pedig a mezőgazdaság.

A feleségemmel 2019 óta vagyunk zöldségközösségi tagok, 2021-ben vettünk házat  Terényben, és 2023 óta élünk ott életvitelszerűen és dolgozunk a MagosVölgyben. Takács-Sánta András egyéves humánökológiai képzése után éreztük azt, hogy szakítani akarunk az addigi életformánkkal. Elsőként az étkezésünkkel szerettünk volna kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magunk után, így kapcsolódtunk a zöldségközösséghez. 20 év multis közeg után váltani akartunk, de nem akartuk magunkat egzisztenciális válságba sodorni, így nem válthattunk gyorsan, nem lehetett nagy az első lépés. Miután a zöldségközösség révén egyre többet jártunk Terénybe, vettünk egy házat, és bármilyen elrugaszkodottnak is tűnt két kisgyerekkel ebbe belevágni, mégis megléptük.

Van a MagosVölgynek egy másik lába, amelyet igyekszünk teljesen külön kezelni a zöldségközösség működtetésétől, ez pedig a mentorálás, képzés. Képzéseket szervezünk, segítünk másokat, minden olyan projekt ide tartozik, ami nem a zöldségközösség része.

Miért láttátok szükségét ennek a mentorprogramnak, és ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataitok?

Egy meglehetősen gyakorlatias törekvés indított el bennünket ezen az úton: a püspökszilágyi polgármester, Tordai Sándor, aki rendkívül innovatív, nagyon előremutató gondolkodású és lelkes településvezető, egy közösségi kertet szeretett volna létrehozni, ahol a falubeliek megtermelhetik és haza is vihetik a hozamot. Ebben kérte a segítségünket.

Ezzel párhuzamosan voltak más, hasonló megkeresések is, amelyekre elkezdtünk csoportos formában reagálni, és ez olyan jól sikerült, hogy egyéni képzést is létrehoztunk. A megkeresések folyamatosak: vagy konvencionális termelésről szeretnének váltani, vagy ki akarnak szakadni a jelenlegi munkájukból, és vidéken szerencsét próbálni a kis léptékű, biointenzív zöldségtermesztésben. Ez azért is logikus, mert az agráriumban ennek a belépési küszöbe aránylag kicsi, mondjuk, ahhoz képest, ha valakinek hektárokat kell vásárolnia, vagy állattartóként nagy beruházásokat, emberi energiát kell belefektetnie a váltásba. Attól függően, hogy mekkora a terület, és a gazdálkodó mekkora közösségre épít, nagyságrendileg 5–20 millió forintos beruházásból el lehet indítani egy ilyen projektet, és a működtetése néhány éven belül megtérül.

Kapcsolódó bejegyzések

Málna helyett banán? – Merre tart a magyar zöldség- és gyümölcstermesztés?

Melyek azok a zöldségek és gyümölcsök, amelyeket hamarosan már nem fogyaszthatunk? Hogyan maradhat kiemelkedő Magyarország az élelmiszer-termelésben?

Jelenleg többféle képzésünk van: a legkomplexebb egy évkörös, amely az egész szezont lefedi, 6×2 napos, az évkörnek megfelelő témákkal, februárban például a palántanevelésről lesz szó, de beszélünk még sok más téma között a CSA-rendszerről, a talajról és komposztálásról, a növényvédelemről is. Van egy intenzív háromnapos képzésünk is azoknak, akik még nem akarnak ennyire elköteleződni, csak gondolkodnak egy ilyen gazdálkodási lehetőségben. Ezen felül napon belüli tematikus képzéseink is vannak azokban a témákban, amelyek önállóan is érdekesek lehetnek megélhetésszerűen vagy hobbi célból kertészkedőknek, például a már említett komposztálás és palántanevelés is ilyen. A mentorálás célja az is, hogy azokat a hibákat, amelyeket mi elkövettünk, nekik már ne kelljen.

Hogyan látod a magyar mezőgazdaság jövőjét? Egyre nagyobb teret kapnak majd a tiétekhez hasonló gazdaságok?

A tapasztalatom alapján nagyon sokan nyitnának efelé, akár vásárlóként, akár pedig termelőként. Másrészt az emberek egyre több információt kapnak arról, hogy a vegyszermentes, szezonális, magas beltartalmú helyi termékek mennyivel értékesebbek, mint azok, amelyeket messziről hoznak, nagyüzemi körülmények között állítanak elő, és borzasztóan nagy az energiaigényük a monokultúrában, ahol szükségszerű, hogy vegyszeres gyomirtás és növényvédelem történjen.

Ez a nyitottság megteremti annak a lehetőségét, hogy sokkal több ilyen gazdaság jöjjön létre. Egyre többen akarnak vidékre költözni és úgy kiszakadni a rendszerből, hogy a fogyasztói társadalomnak ne azt a részét erősítsék, amely folyamatos növekedési igényt gerjeszt, és fogyasztásra készteti az embert. A közösségi gazdaságok erre is választ adnak.

Azt is látom, hogy a természethez való kapcsolódás, a biodiverzitás és a termőtalaj megőrzése egyre többeknek fontos. Ők megértik azt, hogy ha legalább a saját szintjükön nem változtatnak, akkor zsákutcába kerülünk. Az élelmiszer kérdése ilyen értelemben egy alacsonyan függő gyümölcs.

A változtatásban mi is igyekszünk támogatni a saját zöldségközösség tagjainkat és az általunk mentorált kerteket is receptekkel, tájékoztatókkal, segédanyagokkal. Az az álmunk, hogy amikor a zöldségközösségek tagokat toboroznak a szezon elején (az év eleje – a szerk.), a csapból is az folyjon, hogy léteznek ilyen közösségek, ahová megéri csatlakozni.

A jövő élelmiszer-termelésének iránya lehet a közösségi alapon működtetett gazdaság?

Ha a vágyaimat projektálom, akkor a válaszom: igen; ha a realitást nézzük, akkor ehhez arra lenne szükség, hogy a döntéshozók is belelássanak ennek fontosságába, megtapasztalják az ökológiai termesztés és a zöldségközösségek lényegét. Óriási változásra nem számítok rövid időn belül, de közép- és hosszútávon mindenképpen. Ha a jelenlegi mezőgazdaság kialakulásának léptékét nézzük, akkor türelmesnek kell lennünk.

Gyakran elhangzik a kérdés: Valóban azt hisszük, hogy 8 milliárd ember élelmiszerét meg lehet termelni ilyen feltételekkel? Erre az a jó válasz szerintem, hogy jelen körülmények között nem, de a körülményeken ettől függetlenül is nagyon sokat kellene változtatni. Gondoljunk arra, mennyi hulladékot termel a mezőgazdaság, vagy milyenek az emberek étkezési szokásai.

Ha a termelési lánc veszteségein és az étkezési szokásokon változtatnánk, akkor azt mondhatnánk, mindezt meg lehetne valósítani ökológiai gazdaságokkal és még sokkal egészségesebben is élnénk. Számomra ez hit kérdése, nem tudok másban hinni. Nem az a kérdés, hogy lehet-e vagy sem, egyszerűen azon kell dolgozni, hogy megcsináljuk.

A dobozközösségek főként a nagyvárosok, elsősorban Budapest lakossága számára elérhetők. Habár a vidékiek is nemritkán városiakként élnek, nincs akkora kereslet a kisebb településeken a zöldségközösségekre, vajon miért?

Vidéken nagyon kevés információ jut el az emberekhez a valóban fenntartható és egészséges élelmezésről. Bizonyos szempontból más érdekli őket, mások a nehézségeik, másként fest a keresleti oldal is, mint a nagyvárosban, és meg is termelnek maguknak ezt-azt. Ha a mi zöldségközösségünket nézzük, a terényi átadóponton hét tag volt a tavalyi évben a 160-ból, nagy részük nem régóta él ott.

A vidékiek is sok esetben eljárnak dolgozni, elmennek egy-egy üzlet mellett, egyszerűbb beugrani zöldségért. Ráadásul a mi esetünkben elképzelhető, hogy hetekig olyan zöldséget kapnak, amit máskülönben nem vennének meg. Nálunk július közepéig nincs paradicsom, amikor pedig cukkiniszezon van, akkor dömping van, tartósítani kell, és erre nehézségként tekintenek. Mindez visszafogja a helyieket.

A kereslet szüli a kínálatot: a fogyasztóknak kell életre hívni a zöldségközösség iránti igényt, például a piacon áruló gazdáknál feltenni a kérdést: nem akar-e inkább zöldségközösséget kialakítani a standolás helyett? Emellett a nagyvárosok elszívóereje is jelentős: a Jászságból vagy Kecskemétről is jobban megéri felhordani a zöldséget Budapestre, mert helyben nem mindig éri meg értékesíteni a terményt.

Mikkel és hogyan készültök az idei Planet Budapest expóra?

Elsősorban a mentorálásról és a zöldségközösség rendszeréről szeretnénk tájékoztatni az érdeklődőket. Leszünk kiemelt helyen is, ahol arról beszélünk, hogy miért fontos a helyben termelt és vegyszermentes szezonális élelmiszer. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen lássák és értsék ezt, és hogy beszélgethessünk a témáról. Természetesen azoknak az embereknek is segítünk, akik szeretnének belevágni egy zöldségközösség alapításába, és arra kíváncsiak, hogy ez milyen nehézségekkel, beruházással jár, hogyan lehet jól csinálni, hogyan lehet jól felkészülni. Fontos az emberi oldal is: lényeges kérdés, miképp lehet egyénileg és családilag is felkészülni a váltásra.

Ilyen természetű kérdésekben is nagyon szívesen átadjuk tapasztalatainkat. Szívesen beszélünk arról is, hogy miként működik egy zöldségközösség, hogyan üzemeltethető.

A Vasúttörténeti Parkban látogatható Planet Budapest február 25-től arra is lehetőséget ad, hogy a MagosVölgy zöldségközösségével és mentorprogramjával is megismerkedj.

Kiemelt kép: Lékó Tamás