A vártnál több, a szükségesnél kevesebb: mértékadó vélemények alapján talán így foglalható össze legjobban az ENSZ minap véget ért 28. éves klímacsúcsa (a COP28), valamint az eredményei. De pontosan mit is sikerült elérni a világ legnagyobb klímakonferenciáján? Mutatjuk.

Abban már a konferencia előtt széles körű egyetértés uralkodott az érdekeltek között, hogy a rendezvényre a világ minden tájáról érkező politikai és üzleti döntéshozóknak, klímatudósoknak, civil szervezeteknek és egyéb szakértőknek további jelentős klímavédelmi döntéseket kell meghozniuk, mivel a jelentések egyértelműen azt mutatják, hogy az eddig tett erőfeszítések nem elegendők a katasztrofális mértékű klímaváltozás elkerüléséhez. A cselekvési lehetőségek és tervek tekintetében ugyanakkor már jóval nagyobb volt a szórás az országok és a gazdasági élet képviselői között, ami persze érthető tekintettel a szempontok, az adottságok és az érdekek eltéréseire.

Kapcsolódó bejegyzések

Ökokatasztrófa: a nagyobb kérdés az, hogy milyen legyen a jövő, nem az, hogy milyen lesz

A jövő – bárki bármit mond – bizonytalan. Ugyanakkor biztosan alakítható, és ezt sokkal komolyabban kellene vennünk.

Előre vagy vissza?

Ennek megfelelően az értékelések is vegyes képet festenek a november 30. és december 12. között az egyesült arab emírségekbeli Dubajban tartott éves klímacsúcsról és az ott született döntésekről, megállapodásokról és ígéretekről. Így a kommentárok között akad olyan, amelyik a COP28 kapcsán valódi előrelépést, a klímavédelemben mérföldkőnek számító történelmi eredményeket lát, míg mások visszalépésről, hiányosságokról, kiskapukról, sőt sértésről és hazugságról beszélnek.

Ez a megítélésben tapasztalható kettőség látványosan tetten érhető a világ eddigi legnagyobb klímakonferenciájának zárónyilatkozatával kapcsolatban. A zárónyilatkozat elsősorban arra a klímacsúcson született legfontosabb megállapodásra fókuszál, amelyben a résztvevő közel 200 ország a fosszilis energiahordozókról való átállást sürgeti a klímaváltozás legrosszabb hatásainak elkerülése érdekében. A szövegben így a klímakonferenciák három évtizedes történetében most először mondták ki a fosszilis energiahordozók és a fosszilis korszak végének a kezdetét. A megfogalmazás azonban továbbra is kerüli a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó rég várt felhívást, illetve kötelezettségvállalást, dacára több mint 130 ország, tudósok és civil társadalmi csoportok sürgetésének.

Kapcsolódó bejegyzések

Év végi összesítés: Így áll most a világ a klímaváltozással

Miközben a résztvevők többsége igyekszik megragadni az ENSZ klímacsúcsa (a COP28) által sokak szerint képviselt utolsó esélyt a klímakatasztrófa elkerülésére, a jelentések alapján ez már egyre inkább csak gyors és radikális cselekvéssel érhető el.

A felemás kimenetel – amelyre António Guterres ENSZ-főtitkár is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a fosszilis energiahordozók kivezetése elkerülhetetlen a globális felmelegedés évszázad végéig 1,5 Celsius-fokon történő korlátozásához (az iparosodás előtti szinthez képest) – egy hosszas tárgyalások után létrejött kompromisszumot jelöl. A kompromisszum természetéből adódóan a szövegben minden érintett szereplő álláspontja tükröződik (az olaj-, a gáz és a széntermelő országoké is), de éppen ezért egyik sem maradéktalanul – amint ezt például John Kerry, az Egyesült Államok klímaügyi különmegbízottja kiemelte.

Így lehetséges az, hogy bár a klímacsúcs erős jelzéseket ad a világnak, amikor megerősíti az 1,5 Celsius-fokos célt, és elismeri, hogy 2030-ra 43%-kal, 2035-re pedig 60%-kal kell csökkenteni a kibocsátást 2019-hez képest, az országok pedig támogatják, hogy 2030-ra megháromszorozzák a globális megújuló energiaforrásokat, és megduplázzák az energiahatékonyság javításának ütemét, a kritikusoknak mégis hiányérzetük van látva, hogy a fosszilislobbi által támogatott nyelvezet utat talált a nyilatkozat szövegébe (lásd a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás (CCUS) említését vagy a földgázra „átmeneti tüzelőanyagként” való hivatkozást). A megállapodásnak egyébként a hírek szerint létezett egy korább verziója is, ezt azonban az érintettek zöme egyértelműen elvetette, mivel a szöveg még inkább elégtelen és inkoherens volt.

Klímaügyben is megosztott a világ

A kritikákra is reagálva Simon Stiell, az ENSZ klímaügyi főnöke azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a dubaji eredményekre érdemes inkább egyfajta kiindulási alapként vagy klímaügyi mentőövként tekinteni, a következő kulcsfontosságú években pedig tovább kell fokozni az ambíciót és az erőfeszítéseket. Ez persze aligha vigasztalja a klímaváltozás kockázatainak leginkább kitett nemzeteket, amelyek a leginkább érdekeltek a sürgős, érdemi cselekvésben.

A tengerszint-emelkedés által kiemelten veszélyeztetett kis szigetállamok szövetsége szerint például a zárónyilatkozat kevéssé konkrét és szigorú megfogalmazása miatt a fosszilis iparág számára még mindig túl sok kiskapu áll rendelkezésre az üzletmenet nagyjából változatlan keretek között történő folytatásához, például a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás (CCUS) alkalmazásával.

A klímacsúcs jelentőségét értékelő megszólalások azt is megerősítik, hogy a világ klímaügyben a gazdag és a szegényebb országok nézeteltérései mentén is erősen megosztott. A klímaváltozástól többnyire leginkább sújtott, kevésbé fejlett országok több ok miatt is érezhetően erőteljesen neheztelnek a gazdag országokra, például történelmi felelősségük el nem ismerése, de talán leginkább az érdemi pénzügyi támogatások hiánya miatt. A konferenciával, illetve a zárónyilatkozattal szembeni másik leggyakoribb kritika így arról szól, hogy a megállapodás egyebek mellett nélkülözi a fejlődő országok energiaátállásához elengedhetetlen több száz milliárd dolláros finanszírozás összegyűjtésének részleteit is.

Újabb kettősség: utóbbi megállapítás azzal együtt igaz, hogy a 28. éves klímacsúcson e tekintetben is történt előrelépés. A konferencián ugyanis megegyezés született arról, hogy a klímaválságban legsérülékenyebbnek számító fejlődő országok számára létrehozzák az úgynevezett „veszteségek és károk” alapot, amelybe máris érkezett néhány 100 millió dollárnyi felajánlás. (A kompenzációs alap felállításáról az országok már az egy évvel korábbi, a 27. éves klímacsúcs végén határoztak, a mostani döntés ennek nyomán született meg.)

A most véget ért 28. klímacsúcson elért előrelépésként értékelhető az is, hogy a szintén az ENSZ keretében 2009-ben létesített Zöld Klíma Alap feltöltése érdekében mindösszesen 3,5 milliárd dollár értékű kötelezettségvállalás született. Ezen kívül további, összesen több mint 150 millió dollárnyi felajánlás érkezett a Legkevésbé Fejlett Országok Alapja és a Különleges Klímaváltozási Alap számára. Mindemellett a Világbank bejelentette, a következő két évben évente 9 milliárd dollárral emeli a klímaprojektek finanszírozását.

A klímacsúcs eredményei között említhető, hogy csaknem 120 ország támogatta a konferencia klíma- és egészségügyi nyilatkozatát, amely az emberi egészség klímahatásokkal szembeni védelmét szolgáló intézkedések felgyorsítását célozza. Továbbá az élelmezés-biztonság érdekében és az éghajlatváltozás ellen történő fellépést támogatandó több mint 130 ország írta alá a COP28 mezőgazdasági, élelmiszeripari és éghajlati nyilatkozatát. Végül 66 ország szignálta az üvegházhatású gázok fokozódó globális hűtési igényből eredő kibocsátásának 68%-os visszafogását célzó közös nyilatkozatot is.

Hogyan tovább?

A COP28 prioritása volt egy olyan globális leltár vagy felmérés elkészítése is, amely első ízben igyekezett képet adni arról, hogy az országok mit értek el, és mennyit kell még tenniük klímapolitikai céljaik elérése érdekében. A leltár célja az volt, hogy segítse az országokat nemzeti klímaterveiknek a Párizsi Klímaegyezményhez, és a benne foglalt célokhoz való igazításában. A felmérés eredményei megerősítették, hogy noha a klímavédelmi cselekvés területén gyorsuló haladás tapasztalható, ez még mindig nem elég gyors, a globális átlaghőmérséklet pedig a jelenlegi pályán haladva közel 3 Celsius-fokkal lehet magasabb az évszázad végén, mint az iparosodás előtt, ami sokkal több, mint a katasztrofális mértékű klímaváltozás elkerüléséhez még megengedhetőnek tartott 1,5 Celsius-fokos felmelegedés.

Az értékelések arra is figyelmeztetnek, hogy bár a klímacsúcs résztvevői visszatérően megerősítették, hogy továbbra is a globális felmelegedés 1,5° Celsius-fokon történő korlátozása a cél, a COP28-on tett ígéretek ehhez nem elegendők, a 1,5 °Celsius-fokos cél igencsak költséges, de a klímakatasztrófánál valószínűleg így is jóval kevesebbe kerülő elérésére rendelkezésre álló ablak pedig csaknem teljesen bezárult.

A klímacsúcs után a szavak tettekre váltása a feladat. Az országoknak kétévente átláthatósági jelentést kell készíteniük a klímaügyben elért előrehaladásukról, ami először 2024 végén válik esedékessé. A jelentést közzé is kell tenniük. Az országoknak 2025-ben frissíteniük kell nemzeti éghajlatváltozási cselekvési tervüket is. Ennek során a fentiek alapján elkerülhetetlennek tűnik vonatkozó intézkedéseik és kötelezettségvállalásaik jelentős megerősítése is.

A következő, 29. éves klímacsúcsra 2024. november 11. és 22. között kerül sor Azerbajdzsánban.

A fenntartható életre való törekvés az egész emberiség érdeke. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.