
Az Ăşj Ă©v, egy termĂ©szeti katasztrĂłfa, egy betegsĂ©g, egy felismerĂ©s Ă©s mĂ©g számtalan dolog motiválhat minket Ă©letmĂłdváltásra, akár a saját egĂ©szsĂ©gĂĽnkrĹ‘l, akár a bolygĂłnk jövĹ‘jĂ©rĹ‘l van szĂł. Ahogy mások pozitĂv pĂ©ldáját, sikertörtĂ©neteit halljuk Ă©s hasznos cikkeket olvasunk a tĂ©mában, az elkĂ©pzelĂ©s viszonylag hamar alakot ölt bennĂĽnk, Ă©s idĹ‘rĹ‘l-idĹ‘re befĂ©rkĹ‘zik a gondolataink közĂ©, mielĹ‘tt vĂ©glegesen meghozzuk a döntĂ©st, hogy ideje lĂ©pni.
Ha másnak sikerĂĽlt, nekĂĽnk is fog. Hiszen a pozitĂv gondolkodás mindenre megoldás, Ă©s egyĂ©bkĂ©nt is bármire kĂ©pesek vagyunk. Legalábbis ilyen Ă©s ezekhez hasonlĂł mondatokkal Ă©s idĂ©zetekkel prĂłbál rávenni minket a közössĂ©gi mĂ©dia, hogy jobb emberek legyĂĽnk. Sajnos, azonban amĂg nem ismerjĂĽk fel a határainkat Ă©s nem találjuk meg a megfelelĹ‘ belsĹ‘ motiváciĂłnkat, a megvalĂłsĂtáshoz szĂĽksĂ©ges eszközökkel egyĂĽtt, az Ă©letmĂłdváltás egy közel lehetetlen kĂĽldetĂ©ssĂ© válhat, amivel csak mĂ©g távolabb kerĂĽlĂĽnk az eredeti cĂ©ljainktĂłl.
Ez a cikk viszont most azért született, hogy
- új szemmel tudjunk nézni az életmódváltásra,
- kimondjuk és elismerjük, hogy ez bizony egy nehéz küldetés,
- Ă©s megtaláljuk azokat a miĂ©rteket Ă©s eszközöket, amelyek megkönnyĂtik a változást, Ă©s egy kicsit leveszi az ezzel kapcsolatos terhet a vállunkrĂłl.
A tĂ©mával kapcsolatban felmerĂĽlĹ‘ kĂ©rdĂ©seinkre SzĂĽcs Renáta egĂ©szsĂ©gfejlesztĂ©ssel foglalkozĂł pszicholĂłgus ad nagy felismerĂ©sekkel Ă©s megkönnyebbĂĽlĂ©ssel szolgálĂł válaszokat. SzĂvĂĽgye a mentális egĂ©szsĂ©g Ă©s az öngondoskodás promĂłtálása. Ezzel kapcsolatos tudását nem csak az általa vezetett egyĂ©ni Ă©s csoportos foglalkozásokon, de a közössĂ©gi mĂ©dia felĂĽletein is megosztja (Facebook Ă©s Instagram)
Mik az életmódváltás legnagyobb lelki nehézségei?
A legfontosabb talán azt megérteni, hogy életmódváltás esetén nem elég a vágy. Erős belső motivációra, konkrét célokra és kézzelfogható stratégiákra van szükségünk a tényleges változás eléréséhez és annak fenntartásához. Először is fel kell ismernünk, hogy miért akarjuk a változást, hogy milyen súlyosságú a probléma és hogy milyen következményei lehetnek, ha nem foglalkozunk velük. Tisztában kell lennünk az akadályozó tényezőkkel is, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a kezelésükre.
Milyen konkrét példák vannak erre?
A rossz cĂ©lkitűzĂ©s az egyik legalapvetĹ‘bb buktatĂł. Ha csak vĂ©gig vesszĂĽk a SMART cĂ©lok jellegzetessĂ©geit, már az sokat segĂthet. Ezeket a cĂ©lokat jellemzi az, hogy nagyon konkrĂ©t változást Ărnak körĂĽl, egyszerűen mĂ©rhetĹ‘ a sikeressĂ©gĂĽk, idĹ‘határosak, szemĂ©lyes relevanciával rendelkeznek, Ă©s reálisak. BeleeshetĂĽnk abba a hibába, hogy vagy elĂ©rhetetlen cĂ©lokat fogalmazunk meg, vagy olyanokat, amelyekkel nem is azonosulunk igazán vagy egyszerűen csak nem a következĹ‘ lĂ©pĂ©st jelentik a számunkra.
SzintĂ©n nehĂ©zsĂ©get okoz, ha nem Ă©rtjĂĽk teljesen, hogy mi az a problĂ©ma Ă©s milyen szerepet játszik az Ă©letĂĽnkben, amin változtatni szeretnĂ©nk. Minden rossz szokásnak megvan a funkciĂłja, hozzájárulnak az Ă©letĂĽnk egyensĂşlyához, ezĂ©rt a legtöbb esetben nem vezet hosszĂş távĂş eredmĂ©nyhez, ha csak egyszerűen megprĂłbáljuk elhagyni. Kell keresnĂĽnk valamit helyette, ami a funkciĂłját egy egĂ©szsĂ©gesebb/fenntarthatĂłbb alternatĂvakĂ©nt tudja betölteni. Ha pĂ©ldául le akarunk szokni a dohányzásrĂłl, akkor jĂł ha elkezdĂĽnk valami más stresszkezelĂ©si technikát alkalmazni helyette (pĂ©ldául futás), kĂĽlönben könnyen lehet, hogy nem járunk sikerrel.
Nagyon gyakori jelenség az is, hogy nem térképezzük fel a személyes motivációnkat eléggé, mielőtt belevágunk egy életmódváltásba. A kérdés nem az, hogy miért kéne változtatnom, hanem hogy miért akarok változtatni. Ehhez fontos tudni, hogy az adott probléma nagyon konkrétan miben akadályoz engem. Érdemes a belső motivációnkat alaposan felmérni, még az előtt, hogy belevágunk az életmódváltásba, mert ha csak külső tényezők hajtanak minket, fennáll a veszélye, hogy hamar elfogy a lendületünk.
Az is elĹ‘fordul, hogy nem vagyunk kellĹ‘en felkĂ©szĂĽlve a váltás nehĂ©zsĂ©geire. JĂł, ha már a folyamat elkezdĂ©se elĹ‘tt megprĂłbáljuk átgondolni, hogy hogyan tudunk magunknak segĂteni, ha Ă©pp nehĂ©z lesz „nem-visszaesni” a korábbi működĂ©smĂłdunkba. Ugyanitt a társas hatásokat is fontos figyelembe vennĂĽnk. Kik vannak körĂĽlöttem, akik támogatnak majd a cĂ©lom elĂ©rĂ©sĂ©ben, Ă©s kik azok, akik esetleg negatĂv irányba befolyásolhatnak? MindenkĂ©pp Ă©rdemes kommunikálnunk velĂĽk a terveinket Ă©s azt, hogy Ĺ‘k mivel tudnak minket támogatni ezek elĂ©rĂ©sĂ©ben.
MielĹ‘tt belekezdĂĽnk az Ă©letmĂłdváltásba fel kell kĂ©szĂĽlnĂĽnk arra, hogy valĂłszĂnűleg nem fog zökkenĹ‘mentesen menni. Gondoljunk csak bele, ha olyan könnyű lenne egĂ©szsĂ©gesen/tudatosan Ă©lni, akkor mindenki Ăgy csinálná. Fontos már elĹ‘re felkĂ©szĂĽlni arra, hogy el tudjuk fogadni az esetleges kudarcainkat. ĂŤgy tudjuk majd a legjobban a helyĂĽkön kezelni Ĺ‘ket, Ă©s a pillanatnyi nehĂ©zsĂ©geket nem könyveljĂĽk el tĂ©vesen az egĂ©sz folyamat sikertelensĂ©gĂ©nek.
Az is egy Ă©rdekes kĂ©rdĂ©s, hogy hogyan állunk a kihĂvásokhoz – fenyegetĂ©skĂ©nt Ă©ljĂĽk meg Ĺ‘ket, vagy inkább a pozitĂv, fejlĹ‘dĂ©st támogatĂł oldalukat látjuk? Ez leginkább attĂłl fĂĽgg, hogy a saját megkĂĽzdĂ©si kĂ©pessĂ©geinkrĹ‘l mit gondolunk, mennyire tudunk hinni önmagunkban. Ez nagyban meghatározza, hogy mennyire lesz stresszes a váltás folyamata, ami a sikeressĂ©get is befolyásolja.
Mik azok a dolgok, amelyek a leginkább hátráltatni tudják az embert ebben az élethelyzetben?
Az önegyĂĽttĂ©rzĂ©s hiánya, az irreális elvárások, a tĂĽrelmetlensĂ©g, az önjutalmazás elmaradása mindenkĂ©pp szĂłba jönnek, ha az Ă©letmĂłdváltást leginkább veszĂ©lyeztetĹ‘ tĂ©nyezĹ‘ket vesszĂĽk számba. A kĂĽlsĹ‘-belsĹ‘ motiváciĂłk összemosása szintĂ©n gyakori problĂ©ma. Ha azĂ©rt akarunk tudatosabban Ă©lni, mert meg akarunk felelni a környezetĂĽnkben Ă©lĹ‘knek, akkor a változás csak addig fog tartani, amĂg folyamatosan kapunk kĂĽlsĹ‘ visszajelzĂ©st ezzel kapcsolatban. Ebben az esetben lehet, hogy egyĂ©bkĂ©nt ez nekĂĽnk is fontos volt, csak a megfelelĂ©si igĂ©ny adta a vĂ©gsĹ‘ löketet ahhoz, hogy belevágjunk, Ă©s ezzel már eleve kudarcra ĂtĂ©ltĂĽk magunkat, mert a belsĹ‘ motiváciĂł helyett a kĂĽlsĹ‘re támaszkodtunk. Ilyen esetben jobb várni az Ă©letmĂłdváltással, amĂg kĂ©pesek vagyunk felmĂ©rni Ă©s megĂ©rteni, hogy nekĂĽnk miĂ©rt fontos.
A tĂşlzott perfekcionizmus, a fokozatosság hiánya, a sikeressĂ©gbe vetett hit vagy a társas támogatás hiánya, rossz stresszkezelĂ©si stratĂ©giák mind megnehezĂtheti az Ă©letmĂłdváltást.
Melyik stratégia működhet jobban, egyik napról a másikra változtatni vagy fokozatosan, lassabb ütemben eljutni oda, ahova szeretnénk?
Nagyon Ă©rdekes kĂ©rdĂ©s, az általam tartott egĂ©szsĂ©gfejlesztĹ‘ kĂ©pzĂ©seken elĹ‘ szokott jönni, Ă©s jellemzĹ‘en nagyon megosztja az embereket. Ăšgy Ă©rzik, hogy biztosan van egy titkos recept a tökĂ©letes változásra, ami univerzálisan mindenkinek beválik. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Szerintem nincs jobb vagy rosszabb megközelĂtĂ©s, Ă©s alapvetĹ‘en a szemĂ©lyisĂ©gtĹ‘l fĂĽgg, hogy ki hogyan tud hatĂ©konyan váltani. Ezen a ponton válik a megfelelĹ‘ önismeret megkerĂĽlhetetlennĂ©. Ahhoz, hogy kitaláljuk a saját stratĂ©giánkat, tudnunk kell magunkrĂłl, hogy mennyire gondolkodunk feketĂ©n Ă©s fehĂ©ren, vagyis hogy mennyire vagyunk hajlamosak a dichotĂłm gondolkodásra. FĂĽgg attĂłl is, hogy milyen a bizonytalanságtűrĂ©sĂĽnk, mennyire tudjuk kezelni a nem egyĂ©rtelmű helyzeteket. A fokozatos váltás valahol egy ilyen kĂ©tes, átmeneti állapot, azoknak az embereknek stresszt okoz, akiknek magas az igĂ©nye a kategorizáciĂłra (pĂ©ldául fontos nekik tudni, hogy dohányzik vagy sem).
Egy másik szemĂ©lyisĂ©gvonás, amivel Ă©rdemes lehet tisztában lennĂĽnk, a rugalmasság Ă©s rigiditás dimenziĂłja. ElĹ‘fordul, hogy azzal ĂtĂ©ljĂĽk magunkat kudarcra, hogy rossz mĂłdon prĂłbálkozunk a váltással. (PĂ©ldául egy ember, akinek jobb stratĂ©gia lenne a fokozatos váltás, mert a kĂ©szsĂ©gei ezt a mĂłdot szolgálják inkább, le akarja tenni egyik naprĂłl a másikra a dohányzást. A harmadik napon viszont rágyĂşjt, Ă©s elkönyveli, hogy sikertelen a kĂsĂ©rlet, elkezd Ăşjra cigizni. Pedig ha ismernĂ© magát, akkor tudná, hogy neki a fokozatosság a sikeres stratĂ©gia, Ă©s lehet, hogy fĂ©l Ă©v alatt, de kĂ©pes lett volna leszokni a dohányzásrĂłl.)
Mi a helyzet a 30 napos kihĂvásokkal? Akár környezettudatosságrĂłl, akár diĂ©tárĂłl vagy sportrĂłl van szĂł, a közössĂ©gi mĂ©diában virágkorát Ă©li mindegyik. Működhet ez a mĂłdszer hosszĂş távon is?
Akkor működhet, ha tudjuk, hogy miĂ©rt akarunk belevágni. Sok szempontbĂłl jĂł lehet a 30 napos kihĂvás, de kell ahhoz egy objektĂv helyzetfelmĂ©rĂ©s, hogy tudjuk, hogy nekĂĽnk Ă©ppen az aktuális cĂ©ljainkhoz valĂł-e. Ha ez nincs meg, többet árthat, mint amennyit használ.
PĂ©ldául az rendben van, ha azĂ©rt vágok bele egy 30 napos kihĂvásba, mert mondjuk Ă©rdekel a környezettudatosság tĂ©mája, Ă©s szĂvesen foglalkoznĂ©k vele. Az is okĂ©, ha már megszĂĽletett bennem az elhatározás, tudom, hogy kĂ©szen állok a változásra, Ă©s egy ilyen kihĂvás csak magát a struktĂşrát adja meg a kezdĂ©shez. Az is okĂ©, ha csak pár napra kiprĂłbálnám, hogy milyen máskĂ©pp Ă©lni a hĂ©tköznapokban. Ami nem jĂł szerintem, ha ezek összekeverednek bennĂĽnk. PĂ©ldául nem ismerem mĂ©g a szemĂ©lyes motiváciĂłimat, nem látom, hogy konkrĂ©tan hogyan befolyásolná az Ă©letemet az Ă©letmĂłdváltás, de meglátom, hogy van egy 30 napos kihĂvás, Ă©s hirtelen egy „mindent-vagy-semmi-azonnal-változnom-kell” helyzetkĂ©nt tekintek a kihĂvásra. Ez ilyen formában kudarchoz fog vezetni, ami lehet, hogy hosszĂş idĹ‘re elveszi a kedvĂĽnket a prĂłbálkozástĂłl is.
Az ilyenfajta kihĂvások elĹ‘tt tehát a szemĂ©lyes motiváciĂłk tisztázása nagyon fontos. A másik, ami szerintem mindenkĂ©pp szĂĽksĂ©ges az az, hogy ne vegyĂĽk azĂ©rt ezeket tĂşl komolyan, Ă©s meg tudjuk látni az ilyen kihĂvásoknak a játĂ©kos oldalát. A gamifikáciĂł lĂ©nyege, hogy játĂ©kos elemek segĂtsĂ©gĂ©vel motiváljuk magunkat. De ehhez helyĂ©n kell tudni kezelni, hogy a kihĂvás egy kis plusz motiváciĂł, Ă©s nem vĂ©rre menĹ‘ teljesĂtmĂ©nyhelyzet vagy szentĂrás, amit nem lehet megszegni. Adhat egy jĂłl megfoghatĂł keretet az Ă©letmĂłdváltáshoz, de fontos, hogy ezt a keretet ne önmagunk leminĹ‘sĂtĂ©sĂ©re használjuk, pĂ©ldául ha egy nap Ă©pp nem Ăşgy jön ki a lĂ©pĂ©s. Akkor Ă©rdemes szerintem az ilyenekbe belevágni, ha az elejĂ©n azt is meg tudjuk ĂgĂ©rni magunknak, hogy kĂ©pesek leszĂĽnk a 30 nap minden napján egyĂĽttĂ©rezni saját magunkkal.
Az önismeret az egyik leghasznosabb eszközünk abban, hogy navigáljunk az életünkben és megküzdjünk az akadályokkal. Milyen szerepet játszik az életmódváltásban?
Az Ă©letmĂłdváltás általában a tudatos Ă©nĂĽnk Ă©s az impulzĂv Ă©nĂĽnk kĂĽzdelme. Az önismeret pedig a tudatos működĂ©sben tud minket támogatni. Sokat segĂt ha ismerjĂĽk magunkat, tisztában vagyunk azzal, hogy milyen hibákra vagyunk hajlamosak, mik azok a helyzetek, amik kĂĽlönösen nehezek a számunkra, látjuk azt, hogy milyen erĹ‘ssĂ©gekre támaszkodhatunk Ă©s hogy hogyan játszanak szerepet a szeretteink a változás fenntartásában. Ă–nismeret ahhoz is kell, hogy a visszaesĂ©s megelĹ‘zĹ‘ jeleit Ă©szrevegyĂĽk magunkon, Ă©s idĹ‘ben el tudjuk csĂpni. Ha Ă©rtjĂĽk azt, hogy bizonyos helyzetek miĂ©rt nehezek számunkra, akkor dolgozhatunk azon, hogy megkönnyĂtsĂĽk magunknak a folyamatot Ă©s csökkentsĂĽk a kĂsĂ©rtĂ©st. Az önismeret nem csak a folyamat sikeressĂ©gĂ©hez, de az Ă©letmĂłdváltás Ă©lvezhetĹ‘sĂ©gĂ©hez is elengedhetetlen.
Kifejezetten a környezettudatosságra valĂł törekvĂ©s esetĂ©ben milyen nehĂ©zsĂ©gek a legjellemzĹ‘bbek? A klĂmaszorongás tud tĂ©nyleges motiváciĂłt kiváltani belĹ‘lĂĽnk?
Ebben a kĂ©rdĂ©sben a kollektĂv felelĹ‘ssĂ©gvállalás fogalmát Ă©rdemes megismerni. MegĂ©rteni azt, hogy hiába vagyok csak egy ember, mĂ©gis számĂtanak a döntĂ©seim. EgyĂ©ni szinten a viselkedĂ©sváltozásnak kĂ©t cĂ©lja lehet: fenyegetĂ©s elkerĂĽlĂ©se vagy jutalom megszerzĂ©se. MeglepĹ‘, de igaz, hogy általában az embereket a negatĂv kimenetelek jobban változásra sarkalják, mint a vágyott állapotok. Az elkerĂĽlĂ©s ilyen szempontbĂłl erĹ‘sebb motivátor lehet, mint valaminek az elĂ©rĂ©se, ettĹ‘l fĂĽggetlenĂĽl szerintem vigyázni kell a bűntudatkeltĂ©ssel. A tĂşlzott bűntudatnak veszĂ©lye, hogy inkább elfojtással reagálunk Ă©s vĂ©gĂĽl nem is foglalkozunk inkább a tĂ©mával.
Ezek fĂ©nyĂ©ben elmondhatĂł, hogy vĂ©lemĂ©nyem szerint a váltás igĂ©nye általában kĂĽlsĹ‘ motiváciĂłkĂ©nt indul Ă©s inkább bűntudat formájában jelentkezik kezdetben. A kĂ©rdĂ©s ott van, hogy mit kezdĂĽnk ezzel a bűntudattal. Elfogadjuk, hárĂtjuk, passzĂvan vagy aktĂvan akarunk megkĂĽzdeni vele? Azt gondolom, hogy hosszĂş távĂş változást mĂ©gis akkor tudunk elĂ©rni, ha át tudjuk fordĂtani a bűntudatot egy pozitĂv belsĹ‘ motiváciĂłba. Igaz, hogy az elkerĂĽlĂ©s erĹ‘sebb motiváciĂł lehet, de inkább rövidtávon adaptĂv, mert hosszĂş távon nagyban növeli az általános stressz-szintĂĽnket.
A klĂmaszorongással kapcsolatban az a nehĂ©z, hogy a következmĂ©nyei mindannyiunkat Ă©rintenek, befolyásolni mĂ©gis csak korlátozott mĂ©rtĂ©kben tudjuk. Sok embernek az okoz problĂ©mát, hogy ezt az ellentmondást nem tudják feloldani, Ă©s emiatt inkább nem is foglalkoznak a klĂmaváltozással kapcsolatos kĂ©rdĂ©sekkel. Ahhoz, hogy aktĂv szerepet tudjunk vállalni, szĂĽksĂ©g van arra, hogy ennek legyen egy szemĂ©lyes jelentĂ©se, Ă©rtsĂĽk azt, hogy mi a saját Ă©letĂĽnkben mit tudunk megtenni, Ă©s legyen fogalmunk arrĂłl, hogy ez mennyit Ă©r. Ehhez jĂł lenne ha a pozitĂv pĂ©ldák is elĹ‘tĂ©rbe kerĂĽlnĂ©nek, pĂ©ldául kulturális szinten is, mert a bűntudatot csak Ăgy tudja felváltani a tenni akarás, ami a fenntarthatĂł változás motorja.
SzĂĽcs Renáta egĂ©szsĂ©gfejlesztĂ©ssel foglalkozĂł pszicholĂłgus. Hisz abban, hogy a pszicholĂłgia mindenkiĂ©, ez a fĹ‘ motiváciĂłja a tartalmai kĂ©szĂtĂ©sĂ©ben. Munkájába szereti beemelni a kulturális Ă©s társadalmi hatások jelentĹ‘sĂ©gĂ©t, Ă©s fontosnak tartja, hogy a pszicholĂłgia tudásanyagát az idegtudomány aktuális eredmĂ©nyeivel egĂ©szĂtse ki. SzemĂ©lyes Ă©letĂ©ben is nagy szerepet játszik az egĂ©szsĂ©g- Ă©s környezettudatosság, fontos számára a termĂ©szethez valĂł kapcsolĂłdás.
FotĂłk: canva.com