A mára már kihalt embercsoport 300.000–30.000 évvel ezelőtt élt Nyugat-Eurázsiában, és máig nem teljesen tisztázott, hogy miért halhattak ki. Egyes elméletek szerint az akkori klímaváltozás és a modern emberekkel való versengés miatt tűnhettek el örökre, míg más elképzelések szerint elszigetelt életmódjuk okozta a vesztüket.
Új eredmények
Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a Franciaországban talált neandervölgyi maradványok alátámasztják azt az elméletet, miszerint az elszigetelt, antiszociális életmódjuk és a belterjesség is hozzájárulhatott a kihalásukhoz. A kutatók szerint a korai modern emberek, akik keveredtek, és szociálisan jobban kapcsolódtak egymáshoz, a túlélés szempontjából előnyösebb helyzetben voltak.
Egy franciaországi barlangban nemrég új neandervölgyi maradványokat találtak, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak a kihalásukról szóló, széles körben elfogadott elméletekre. A tudósokat már régóta izgatja a kérdés, hogy a modern emberek miért maradhattak fenn, miközben a neandervölgyiek körülbelül 30.000–40.000 évvel ezelőtt eltűntek.
Kapcsolódó bejegyzések
Egymilliárd évente egyszer történik ilyen az evolúcióban
A Kaliforniai Egyetem tudósai által regisztrált evolúciós változás, a számítások szerint egymilliárd évente zajlik le.
Az elszigetelt életmód
A Koppenhágai Egyetem Globe Intézetének új tanulmánya azt a fő hipotézist támasztja alá, hogy a neandervölgyiek talán antiszociális életmódjuk miatt halhattak ki. A tudósok egy egykor élt neandervölgyi férfi maradványait fedezték fel egy dél-franciaországi barlangban.
Kép: canva
A leleteket felhasználva megvizsgálták a neandervölgyi férfi genomjait, és arra a következtetésre jutottak, hogy a szóban forgó embercsoport tagjai csak egymással keveredtek, mondhatni belterjesek voltak, ennek köszönhetően nem jellemezte őket kellően nagy genetikai sokféleség, ami a túlélésben segítette volna őket. Sok generáción keresztül kis csoportokban éltek.
Más szóval: a neandervölgyiekkel ellentétben a korai modern emberek nagyobb valószínűséggel léptek kapcsolatba más hordákkal, csoportokkal, ami előnyt jelentett a túlélés szempontjából.
Mi az a genom?
Az egyetlen sejtben megtalálható összes DNS-t genomnak nevezzük. Genomjaink körülbelül 99,8%-ban megegyeznek minden más emberi lényével, a különbségeket pusztán az a 0,2% eltérés okozza.
Kép: pexels
Az emberi testben a genom 23 pár kromoszómából áll (minden pár egyike az anyától, másikja az apától). Ezek a sejtmagban találhatók, valamint egy kevés belőlük a sejt mitokondriumában a sejt energiaellátásának érdekében. A genom tartalmazza az egyén fejlődéséhez és működéséhez szükséges összes információt.
A 23. kromoszómapár határozza meg a gyermek nemét. A petesejtből csak X kromoszóma származhat, míg a hímivarsejtből X és Y kromoszóma is. Tehát a sok évszázados hiedelemmel kapcsolatban – miszerint „a nő (nem) képes fiút szülni” – a tudomány bebizonyította, hogy a gyermek nemét a férfi hímivarsejtje határozza meg. Az XX a nő, míg az XY a férfi nemért felelő kromoszómapár.
A cél a túlélés
Visszatérve a neandervölgyi és a modern emberekre, utóbbiak azért voltak előnyös helyzetben, ha más embercsoportokkal is kapcsolatba léptek, mert a kommunikációjuknak köszönhetően tudást és információt cserélhettek, ami segített a túlélésben. Ez az evolúciós oka annak is, hogy az emberek szeretnek pletykálni.
A kifejezés alatt az információcserét értjük, ami minden korban hatalmat és biztonságot jelentett. Az ember ismerte a társait, tudta, hogy veszélyhelyzetben kiben bízhat, és kiben nem. Ha a birtokában volt a szükséges információ, jól tudott társat választani a túléléshez, amikor „szorult a hurok”.
Kép: pexels
Robin Dunbar evolúciós pszichológus szerint a pletykálás összehasonlítható a majmok kurkászásával, ami csökkentette a csoport tagjai között az agressziót, és erősítette a kötődést. Mi, emberek nem egymást tisztogatjuk, hanem információt cserélünk, beszélgetünk. Fontos, hogy a pletykálás fogalmának említett értelmezése nem keverendő össze a rosszindulatú pletykálással, a kibeszéléssel, a rágalmak terjesztésével!
Mivel a neandervölgyiek elszigetelten, kisebb csoportokban éltek, nem tudták megszerezni a kellő információt, a szükséges tudást, ami egyik oka lehetett az eltűnésüknek. A kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy a korai modern emberek Szibériában úgynevezett párosodási hálózatot hoztak létre a beltenyészet elkerülése érdekében, miközben kis közösségekben éltek.
A DNS fényt derít a neandervölgyiek történetére
A kutatók viszonylag kevés neandervölgyi DNS-t találtak annak ellenére, hogy jelentős mennyiségű maradvány került elő Eurázsia területén. A legrégibb neandervölgyi DNS-ek körülbelül 120 ezer évesek, és a Denisova-barlangból (Altaj-hegység), valamint a belga Scladina-barlangból és a németországi Hohlenstein-Stadelből származnak. Az újonnan talált neandervölgyi genom valójában csak az ötödik ilyen Nyugat-Európában, és kevesebb mint 50 ezer éves.
Kép: canva
A fogból kivont genomot a kutatók összehasonlították egy másik franciaországi neandervölgyi genomjával, és megállapították, hogy ezek különböznek egymástól. Ez az eredmény alátámasztja azt a már korábban ismert és igazolt elképzelést, hogy a neandervölgyiek kihalásában nagy szerepet játszott az elszigetelődés. Például az Altaj-hegységben élő neandervölgyiek – amely természeténél fogva elzártabb terület – hasonlóan szerveződtek.
Ez most az egyik olyan bizonyíték, amelyre a tudósok vártak, hogy alátámaszthassák azt az elképzelést, amely szerint a neandervölgyi ősemberek eltűnését az antiszociális életmódjuk okozhatta. Azonban a teljesebb kép megértéséhez további genomokra és kutatásokra lesz szükség.
Kiemelt kép: canva
